Századok – 1970
A MŰVELŐDÉRTÖRTÉNET KÉRDÉSEIRŐL - Elekes Lajos - Székely György-Sinkovics István -Balogh Sándor: A művelődéstörténet helye, funkciója a történelmi szintézisben 126/I
A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET HELYE, FUNKCIÓJA 127 általánosabb jelentősegén — számottevő szerepe lehet közelebbi tárgyunk megítélése szempontjából is. 2. Kultúra, művelődés, műveltség fogalmainkat a marxista tudományosságban eddig felmerült legtágabb értelmezésben kívánjuk használni. Tehát nem abban az elterjedt, de megítélésünk szerint túlságosan szűkkörű felfogásban, amely szerint a kultúra (műveltség) a tudományos ismeretek és a művészeti alkotásokban való gyönyörködés — azok ismeretének, élvezetének, értékelésének műveleteiben szerzett jártasság — valamely ötvözete vagy egyszerű együttese volna, ilyen alapon lehetne vizsgálni ós értelmezni. Azt tartjuk, hogy a kultúrának ezek a közvetlenül szembeszökő, éppen ezért hagyományosan vizsgált területei igen fontosak a kultúra egészének átfogó ismertetésében is, kivált ha nem csupán elsajátításukat, hanem létrejöttük körülményeit is kellően megvilágítjuk. Természetesen vizsgálhatók és ábrázolhatók külön-külön önmagukban vagy puszta egymásmellékiségükben (elvégre mindegyik önálló tudomány vagy tudományág kutatási területe), a kultúra egészének és alapvető vonásainak megismerése érdekében azonban kívánatos nem ilyen, hanem ennél mélyebbre tekintő: közös vonásaikat, alapjaikat, a társadalom mozgásában és közelebbről a társadalmi tudat különféle kategóriáinak együttes mozgásában rejlő gyökereiket, indítékaikat kitapintó és lehetőségig előtérbe állító vizsgálatuk. Amin nyilván nem valami szellemtörténeti értelmezésben felfogott közös ismérvek (korszellem stb.) keresését értjük, nem is a tudat-jelenségek keletkezésének ós funkciójának társadalmi meghatározottságáról, alap-felépítmény kölcsönhatásáról formált marxista koncepció vulgáris torzításából adódó mechanikus levezetést és visszavezetést, hanem a hatásmechanizmus teljességének a marxista koncepció lényegét kifejező, annak dialektikus alapkövetelményeit következetesen érvényesítő vizsgálódás és ábrázolási mód szükségességét. Jól tudjuk, hogy ezen a ponton szembe kell néznünk a társadalmi tudat fogalomkörének számos tisztázatlan vagy alig tisztázott problémájával, az ezek teljesebb megvilágításához szükséges, minden vonatkozásban valóban komplex — több tudomány szempontjait és kutatási módszereit (nem csupán eredményeiket) együtt, egymásra vetítve érvényesítő — vizsgálódások igen nagy, ezidőszerint számunkra csaknem leküzdhetetlen nehézségeivel. De úgy véljük, témaállításunk szabatossága, célkitűzésünk tudományossága érdekében ezt akkor is vállalnunk kell, ha joggal tarthatunk attól, hogy ilyen irányban tett vagy teendő lépéseink egyelőre csak felettébb korlátozott, bizonytalan, kezdetleges eredményekre vezethetnek. (Csupán terminológiai zavarok elkerülése végett jegyezzük meg, hogy a „civilizáció" megjelölést, amelyet egyes nyugati irányzatok a kultúrával azonos értelemben, mások azzal — mint szellemi műveltséget ós erkölcsi magatartást kifejező fogalommal — élesen szembefordítva: anyagi műveltség és ennek intézményes biztosítékai értelmében használnak, okfejtésünkben azért mellőzzük, mert a marxista tudományosságban meghatározott, mindenesetre korhoz kötött jelentése van. Ebben a felfogásban csak az osztálytársadalmak kialakulását, illetőleg a városiasodás megindulását követően létrejött művelődési viszonyokat érthetjük rajta. A kultúra viszont felfogásunk szerint alapjaiban egyidős az emberi társadalommal és mindvégig követi annak fejlődésót. A civilizáció fentebb jelzett marxista értelmezéséhez viszonyítva csupán az ún. „magas" kultúrák tekinthetők nagyjából egyidejű történelmi képződményeknek. Mellékesen érintjük, hogy a kérdéskörnek ez a korántsem pusztán terminológiai vetülete önmagában is külön, alapos vizsgálódást igényelne. — Megemlítjük még, hogy műveltség, művelődés, kultúra kifejezéseink mind a köznyelvi, mind a tudományos szóhasználatban nagyjából azonos értelmezésben fordulnak ugyan elő, de nem egy vonatkozásban különbségek is érzékelhetők köztük. A különbségtétel formáinak elősorolását, jogosultságuk elemzését ez alkalommal szintén mellőznünk kell.) Ha a kultúra fogalmát a lehető legtágabban óhajtjuk értelmezni (amint, erre egyes nem-marxista indítású, de szándékaikban és eredményeikben figyelmet és megbecsülést érdemlő polgári irányzatok, például a francia szintézis-elmélet hívei és követőik részéről kísérlet törtónt), akkor tulajdonképpen bele kell foglalnunk a történelem egész menetének minden számottevő eredményét, vagyis az egész hosszú utat, amelyet az emberiség —• egyén és társadalom — az emberréválástól napjainkig megtett, a felemelkedésért folytatott küzdelmek valamennyi lényeges eredményét és természetesen az elérésük közben leküzdött akadályokat, nehézségeket, végső soron tehát mindent vagy csaknem mindent, amit a korszerű történelmi szintézis egésze felölel. Bármennyire rokonszenves legyen a művelődéstörténet ilyen koncepciója, úgy véljük, nem számol kellőképpen azokkal a kívánalmakkal és lehetőségekkel, amelyeket a történelmi kutatások jelenlegi helyzete s még sokkal inkább: a társadalmi szükséglet, az eleven történelem állít a történelmi folyamat szintézisére törekvő ábrázolás elé. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy az eddigi történelem jórészt osztályharcok története; hogy még az a küzdelem is,
