Századok – 1970

A MŰVELŐDÉRTÖRTÉNET KÉRDÉSEIRŐL - Elekes Lajos - Székely György-Sinkovics István -Balogh Sándor: A művelődéstörténet helye, funkciója a történelmi szintézisben 126/I

128 ELEKES L., SZÉKELY GY., SINKOVICS I., BALOGH S. amelyet az emberiség fennmaradásának és fejlődésének lehetőségei biztosításáért a természettel folytatott, mindenkor társadalmi viszonyok — osztálytársadalmakban osztályviszonyok, osztályharc — közvetítésével ment végbe és ezek által meghatározott körülmények közt érte el eredményeit. Amiből egyfelől az következik, hogy a fejlődés átfogó ábrázolásában — jelen körülményeink közt és még jóidéig — elsőbbség illeti az osztályviszonyok és az osztályharcok történetét, másfelől az is, hogy a művelődés folyamatait, bármilyen tágan értelmezzük a fogalom körét, a fejlődés tényleges menetének megfelelően ilyen összefüggésben: a társadalmi viszonyok (osztálytársadalomban mindenekelőtt az osztályviszonyok és az osztályharc, az ezek által meghatározott feltételek) függvényeként és eredőjeként kell értelmeznünk és ábrázolnunk. A művelődéstörténet mindent magába olvasztó, parttalanná tágított koncepcióját tehát nem tehetjük magunkévá. Az más dolog, hogy az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kell fordítanunk mind menetének, mind eredményeinek ábrázolására, arra a folyamatra, amelyet Lenin nyomán a kultúra felhalmozásának nevezhetünk. Ilyen értelemben a történelmi fejlődés folyamatának vizsgálatán belül különös gonddal kell figyelemmel kísérnünk — mint a műveltség, kultúra felhalmozási folyamatának megítélésünk szerint kiemelkedően fontos részeit — legalábbis a következő területeket: Ili a) általánosságban szólva: a társadalmi tudat valamennyi, történelmi közelítésben (a hozzáférhető adatok alapján) hitelesen rekonstruálható kategóriája, közelebbről: b) a társadalmi (történelmi) pszichológia eddig kevéssé feltárt, szabatosan fogalmilag sem meghatározott területéről mindaz, ami a materialista szociológia és lélektan tudományos eszközeivel történelmi forrásbázison kimutatható a társadalom egészére — differenciált társadalmakban a társadalom alapvető osztályaira, továbbá kisebb csoportegysógeire — mint a gondolkodásmód, a gondolatok közlési módja (főként a nyelv), a világkép és világnézet, az emberekhez — egyénekhez és csoportokhoz, továbbá a társadalom egészéhez — és a dolgokhoz (közvetlen környezethez és tágan értett ,,világ"-hoz) való viszonyulási mód meghatározó jegye. (Nem kell hangsúlyozni, ezen a ponton különösen akuttá válhat a szellemtörténettel való érintkezésnek, esetleg átsiklásnak az egész művelődéstörténetet fenyegető veszélye. Az idevágó kutatásokat egyebek közt azért is el kell végezni, hogy ne maradjon behatolási felület a vizsgálandó jelenségek nem-marxista értelmezésére); c) az előbbivel összhangban és a társadalmi struktúra alapvető szempontjaiból kiindulva behatóan szükséges vizsgálni az életmód, az ún. kiskörös kapcsolatok, a szokások és erkölcsök adatszerűen vizsgálható fő vonásait, a mindezekkel kapcsolatosan megfigyelhető érzelmi töltést, ennek hatását a cselekvés területein (amennyiben mindez nem csupán szociológiai visszavetítés, hanem történelmileg forrásosan kimutatható); d) az ismeretek elért szintjét és fejlődésük, gyarapodásuk ütemét és irányát a legtágabb értelemben, tehát a kor szintjén tudományos értékű (többé-kevésbé valósághű vagy akkor annak tekintett) ismeretek szférájától a babonákig és téves ismeretekig, amennyiben az utóbbiak szélesebb rétegek ismeretvilágára és gondolkodásmódjára jellemzőnek minősíthetők. A lehetőségig differenciáltan kell bemutatni különböző csoportok, rétegek ismereti viszonyait, kiemelve a tudományosan újat, a korra jellemzőt, az ismeretek körében a valósághoz közelebb állót és így előremutatót, nem hanyagolva el annak hiteles ábrázolását, amihez képest az új ismeret gyarapodást jelent. Általában is, e vonatkozásban különösen érdemes behatóan foglalkozni egyfelől a tudományok kialakulásával és fejlődésével, másrészt eredményeik terjedésének és felhasználásának mechanizmusával, végül tágabban az ismeretek hagvományozásának, átadásának és átvételének, esetleges újraértelmezésének problémáival a nevelés-iskolázás rendjében és azon kívül más hatásmechanizmusok útján; e) a művészetek fejlődését különös tekintettel alkotó és közönség kapcsolatára, a művészi kifejezésnek a valóság rtiegismerésóben illetőleg az ízlés és tágabban a gondolkodás fejlődésében betöltött szerepére. A magas műveltség körébe utalható formákon kívül figyelemmel kell lenni a művészi kifejezésnek a (többnyire) néprajz tárgykörében számontartott formáira és a kettő közt esetenként kimutatható kölcsönkapcsolatokra; f) különös gonddal kell vizsgálni a gondolati rendszerek, ideológiák fejlődését, tekintettel osztálykötöttsógükre, ezen túl azonban esetenként osztályokon belül kimutatható eltéréseikre és osztályok közt kimutatható megegyezéseikre. E körben kiemelkedők a politikai eszmék, a világkép és világnézet, az értékrend (nem az értékelméletnek megfelelő, hanem marxista értelemzésben felfogott „érték": a fejlődés által létrehozott, a haladás irányába mutató eredmény, anyagi vagy szellemi teljesítmény és az erről a kor valamint az utókor által kialakított elképzelés) tárgyköre. Mindezeknél, kivált az utóbbi területen éles polémia a tények nem-marxista, főként szellemtörténeti és kultúrkörös értelmezéseivel szemben;