Századok – 1970

KRÓNIKA - A szlovák kérdés és Közép-Európa az újkori történelemben. Nemzetközi konferencia Pozsonyban 1970. február 16-18. (Arató Endre) 1290/V-VI

1296 KRÓNIKA га vonatkozó jogköre kiszélesedett. A harmadik prágai megállapodást az 1946-os választások után kötötték, akkor, amikor a szlovák reakció pártja, a Demokrata Párt megszerezte a szavazatok 62% -át. Ez a megállapodás a szlovákok államjogi helyzetében további rosszabbodást, a centralizációs folyamat erősödését eredményezte. Míg az első és második megállapodásban, bár az aszimetrikus megoldás keretében, megvoltak a föderáció elemei s jórészt érvényesült ,,az egyenlő az egyenlővel" elve, mindezt a harmadikról már nem lehet elmondani. Az 1948. évi februári fordulat a cseh—szlovák viszony megoldásának lehetőségót is biztosította. A május 9-i alkotmány, bár a kérdést távolról sem hozta nyugvópontra, a harmadik prágai megállapodáshoz képest előbbre mutatott: rögzítette ugyanis a kassai kormányprogram fontos elveit, a csehszlovákizmus koncepciójával szemben a szlovák nemzet önállását.' A cseh —szlovák viszony néhány fontos gazdasági-társadalmi vonatkozását V. Hanzel, a prágai párttörténeti intézet munkatársa elemezte. A. Kováé, az eperjesi egyetem docense pedig nem a cseh—szlovák viszonnyal, hanem az ország más nemzetiségeinek, mindenekelőtt az ukránoknak problémáival foglalkozott. E felszólalás tehát új színnel gazdagította a konferenciát. Az előadó kritikai vizsgálatnak vetette alá a felszabadulás utáni esztendők nemzetiségi politikáját, s rávilágított arra, hogy a középpontban a nemzeti állam megteremtése, a nemzeti kisebbségek asszimilációja állt. Kifogásolta, hogy a kassai kormányprogram nem foglalkozott az ukránokkal, s a felszabadulás után megalakuló Ukrán Nemzeti Tanács már születésekor halálra volt ítélve. Vázolta az ukránok nehéz gazdasági helyzetét, s megállapította, hogy az iskolák ügye sem tekinthető megoldottnak. Ugyanakkor jelentős előrelépésként értékelte az 1968 októberében elfogadott alkotmánytörvónyt, amely kilátásba helyezte a nemzetiségek egyenjogúságát és hangsúlyozta, hogy a szocialista nemzetiségi politikával nem fér össze az asszimiláció. Két külpolitikai vonatkozású korreferátum is elhangzott. J. Berghauzen, a varsói egyetem docense gazdag levéltári anyag alapján arról a futárszolgálatról számolt be, amelyet a londoni emigráns lengyel kormány Szlovákián keresztül szervezett. Ez a futárszolgálat (diplomáciai és katonai jellegű) 1943-tól működött, és szoros kapcsolatban állt a Budapesten tevékenykedő lengyel csoportokkal. Bekapcsolták ebbe a szlovák állam budapesti követót (Dr. Spisiakot), aki később is együttműködött az antifasiszta mozgalommal. A futárok Árvától Dukláig számos ponton lépték át a szlovák—lengyel határt, és jelentéseket, pénzt, kisebb fegyvereket vittek magukkal. Végül M. Vietor, a pozsonyi egyetem professzora főként németországi, eddig kiaknázatlan levéltári anyagot idézve mutatta be a szlovák állam függő ós megalázó helyzetét. A konferencia eredményeit M. Oosiorovsky foglalta össze. A legfőbb tanulságként a cseh—szlovák integráció és benne a szlovák szuverenitás összhangjának szükségességét emelte ki. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a korreferátumok, ha hoztak is fontos részeredményeket, nem mindig kapcsolódtak a fő előadásokhoz, s alapjában véve akadályozták a polémiák kibontakozását. A konferencia a szlovák kérdést széles nemzetközi horizonttal tárgyalta, s ez kétségtelenül jelentős eredmény volt. Talán témaválasztásából fakadt (a szlovák nemzeti kérdést állította figyelmének középpontjába), hogy a szlovák fejlődés bemutatása nem egyszer elszakadt a belső ós külső gazdasági és társadalmi viszonyoktól, a haladás és reakció világméretekben folyó küzdelmétől. Ez kevésbé mondható el a második világháború időszakáról, amikor a szlovák önállásért a benesi csehszlovákizmussal szemben folytatott harc szorosan összefonódott a Szovjetunióra való orientálódással és a szocialista átalakulás ügyével. Arató Endre *J. Barlo gazdag forráskutatáson alapuló monográfiájában foglalta össze a cseh—szlovák viszony alakulását az államjog terén: Rieáenie vzt'ahú Cechov a Slovákov (1944 —1948). Bratislava 1968.