Századok – 1970

KRÓNIKA - Tudományos ülésszak Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából (Pritz Pál) 1281/V-VI

KRÓNIKA 1287 néppé és igazgatott néppé lesz". A magánember eltűnik és ugyanakkor a politikai hatalom kizárólagos birtokosaként jelenik meg. A francia forradalom ezt deklarálja. A közember és a magánember két külön lényként való létezése megszűnik. Ellenben — mint a fiatal Marx kimutatta — a citoyen mögött a burzsoá áll. A polgári jogrendszer közjogra és magánjogra való szétválása ebben a kettősségben gyökerezik. A Párizsi Kommün az ember és a polgár mellé felveszi a „dolgozót", és e hármas minőséget kívánja egységbe olvasztani. Az orosz polgári forradalom által létrehozott Alkotmányozó Gyűlés elutasítja „A dolgozó és kizsákmányolt nép jogai"-nak deklarációját. Az majd csak az 1918 júniusában elfogadott első szovjet alkotmánynak lesz szerves része, amely a politikai ós gazdasági viszonyokban bekövetkezett fundamentális változást egységben fejezi ki. A korábbi fejlődést betetőző szocialista állam már nem ismerheti el a gazdaság területén a közjog és magánjog szembeállítását. Ez azonban nem jelentheti a hagyományos értelemben vett közjog uralkodová válását, és a korábbi magánjogi viszonyok közjogiasítását. Ennek alapján jóval differenciáltabb megkülönböztetéssel operáló, több autonóm, önálló felelősségi ós szankciórendszerrel ellátott jogágazatból álló szocialista jogrendszer alakult ki. Az alkotmány kettős funkciója e rendszerben egyfelől felöleli a szűkebb értelemben vett állami-politikai intézményekre vonatkozó alapvető normákat, másfelől pedig az egész társadalmi berendezkedés alapintézményeit kifejező jogszabályokat foglalja magába. A hozzászólás második felében a korreferens a szocialista alkotmány és a gazdaság érintkezésének viszonylag széles területéről a tulajdoni formák, különösen a társadalmi tulajdon területén jelentkező újabb tendenciákkal ós a gazdaságirányítás kérdéskörének alkotmányos szintű problematikájával foglalkozott. „A szocialista jogpolitika lenini elvei"-ről értekezett korreferátumában az MTA Szociológiai Kutató Csoportjának igazgatója, Kulcsár Kálmán. A hagyományos jogászi vüágkép (amelyet Treitschke úgy fogalmazott meg, hogy valamennyi társadalmi probléma állami ós jogi probléma, következőleg, ha az államtudomány rendben van, akkor nincs szükség más társadalomtudományra) még napjainkban is fellelhető formáival ellentótben mutatott rá Lenin felfogására, amely nemcsak felismerte a jog politikai jellegét, de képes volt e jelleg tudatos és differenciált felhasználására is. A lenini életmű mának szóló érvénye nem a konkrét megoldásokban, önmagukban, sokkal inkább a konkrét valóság jogi eszközökkel való formálásának időtálló tanulságaiban van. A hatalom megtartásának és az új társadalom kialakításának együttes feladatával birkózó bolsevik párt tevékenységét e szemszögből vizsgálva, a napvilágot látott dekrétumokat, rendeleteket analizálva, megállapítható, hogy az első két évben a jog politikai jellege került előtérbe. Ebben az értelemben „általános irányvonalnak is tekinthetők a forradalmi cselekvés számára és kényszerítő jellegüket éppen ez a forradalmi cselekvés biztosította elsősorban, nem pedig a még meg sem szervezett állami kényszerítő szervezet". Később viszont, a konszolidáció előrehaladtával, az államapparátus kiépítésével a jogszabályszerű irányítás került előtérbe. A forradalom vezére többször is hangsúlyozta, hogy a nyilvántartás ós ellenőrzés a szocializmus megvalósításának elengedhetetlen feltétele. így a jog funkciójának ilyetén változása, eszköz jellege politikai vonásának bizonyos fokig háttérbe szorítása szükségszerű folyamat volt. A levonható tanulságok között első helyre kívánkozik annak megállapítása, hogy a jog önmagában is politikai jellegű, és politikailag is mozgósító eszköz. Hasonlóan alapvető annak szem előtt tartása, hogy az objektív viszonyokkal disszonáns, tehát elhibázott politikát jogi eszközökkel sem lehet tartósan érvényre juttatni. Ebből viszont a jogi eszközök korlátozott lehetőségeinek a felismerése következik. A végső konklúziót pedig úgy lehet formulázni, hogy a jogszabály természeténél fogva csupán az emberi magatartás irányítására, alakítására alkalmas. * A tudományos ülésszak Erdey-Grúz Tibor elnöki zárszavával fejeződött be. Pritz Pál 13*