Századok – 1970

KRÓNIKA - A moszkvai „Lenin és Franciaország” konferencia (Benda Kálmán-Jemnitz János) 1288/V-VI

1288 KRÓNIKA A MOSZKVAI „LENIN ÉS FRANCIAORSZÁG" KONFERENCIA A Szovjet Tudományos Akadémia Világtörténelmi Intézete 1969. november 25 — 27-e között háromnapos nemzetközi konferenciát rendezett Moszkvában. Témája „Lenin és Franciaország" volt. A konferencián, melynek elnöki tisztét mindvégig E. M. Zsukov akadémikus, a Világtörténeti Intézet igazgatója látta el, mintegy 80 szovjet és 12 külföldi szakember vett részt. A legnépesebb külföldi delegáció Franciaországból jött (5 személy, a delegáció vezetője Jacques Duclos), az NDK-ból és Lengyelországból ketten-ketten, Magyarországról pedig hárman (Benda Kálmán, Jemnitz János és Lukácsy Sándor). A konferencia nyelve az orosz és francia volt, mindkét nyelvből szimultán fordítással. Az első nap, november 25-én két előadás hangzott el. A. Z. Manfred, a Szovjet Világtörténelmi Intézet osztályvezetője, a konferencia szervezője, általánosságban beszélt Lenin Franciaország története iránti érdeklődéséről, a francia forradalmak történetéről folytatott tanulmányairól és arról, hogy kutatásainak tanulságait hogyan használta fel a szocialista forradalomban, illetve politikai, elméleti és ideológiai munkáiban. W. M. Dalin, az Intézet főmunkatársa Leninnek a francia polgári forradalom történetére, ezen belül is elsősorban a jakobinus diktatúrára vonatkozó kutatásairól és megállapításairól beszélt. Ismertette azokat a forrásmunkákat, amelyekből Lenin adatait merítette, foglalkozott törtónetkutatási módszerével, majd tanulmányai főbb eredményeit ismertette. Ezek közül különösen fontos, hogy Lenin mutatott rá elsőnek arra a fontos szerepre, amit a francia forradalom menetében és alakulásában a tömegek játszottak. A korreferátumok részletkérdésekkel foglalkoztak. B. 1'. Porsnyev, a moszkvai egyetem tanára, Leninnek Jean Mélier abbénak a felvilágosodás és forradalom hatása alatt formálódó filozófiai nézeteiről vallott felfogását, L. S. Gordon, a szaranszki (Mordvin SzSzK) egyetem tanára Leninnek a francia forradalom agrárproblémáira vonatkozóan végzett kutatásait és nézeteit ismertette. Egy-egy kisebb részletkérdéssel foglalkozott V. S. Alexejev-Popov és Dunajevszkij professzor is. Délután került sor a külföldi résztvevők hozzászólására. A. Soboul, a Sorbonne professzora, azt emelte ki, hogy Lenin meglátásai ma is útmutatók a francia forradalom történetét kutató történészek számára, egyik-másik részletmegállapításnál azonban — korábban ismeretlen anyag alapján — a történetírás már messzebb jutott. W. Markov professzor a lipcsei egyetemről Leninnek a forradalmak történelmi jelentőségéről vallott álláspontját ismertette, s egybevetette ezt a francia jakobinusok felfogásával. S. Boweiss, a varsói egyetem docense, a Lengyelországban Lenin történetfelfogására vonatkozó, most folyamatban levő kutatásokat ismertette. Benda Kálmán arra mutatott rá, hogy Lenin volt az első, aki meglátta, hogy a francia jakobinus diktatúra bukásának legfőbb oka a vezetőknek a tömegektől való elszakadása volt. A továbbiakban összevetette a tömegeknek a lenini politikai koncepcióban juttatott aktív irányító szerepét a francia jakobinusok felfogásával, amelyben a tömeg feladata pusztán a vezetők elgondolásainak támogatása volt, majd mint történelmi variánsra, utalt a közép-európai országok jakobinus mozgalmaira, amelyekben meg sem kísérelték a forradalmi mozgalomba bevonni az érdekelt tömegeket. A konferencia második napján Jacques Duclos tartotta a főreferátumot. Előadásában a francia munkásmozgalom fejlődését tekintette át a századfordulótól az első világháború évein át a kommunista párt megalakulásáig. Előadásában részint személyes élmények alapján is hangsúlyozta az 1917-es orosz forradalmak nagy hatását a francia mozgalomra, katonákra. Az előadáshoz francia kommunista történészek kapcsolódtak, Jean Bruhat és Claude Willard professzorok. Willard hosszabban ecsetelte, milyen sok csoportosulásból született meg a francia kommunista párt. A felszólaló szovjet történészek részint Lenin egykorú elméleti munkásságát elemezték (pl. a nyugati agrárfejlődést vizsgáló írásait), mások, mint Ny. Popova, olyan általánosabb problémákat vizsgáltak, hogy a nőmozgalom súlyának mérlegelésénél Lenin milyen mérvadó megállapításokat tett, míg A. Szmirnov, a történettudományok doktora azt kísérte nyomon, hogy a második világháború éveiben, a fasizmus elleni harcban Lenin írásainak illegális kinyomtatása milyen lendületet adott ennek a küzdelemnek, s hogyan szolgálták ezek az írások az eszmei fejlődóst, tisztázódást. Jemnitz János beszólt az 1914 előtti nyugat-európai pártok helyzetére vonatkozó lenini elemzésekről s azokról az eltérő lehetőségekről, amelyek nézete szerint a francia, angol, holland és belga mozgalom előtt álltak. Utalt arra, hogy menynyire feldolgozatlan az a kérdés: az első világháború idejének kormánysajtója, a pacifista és a zimmerwaldista irányzatok lapjai miként látták Lenin alakját, s miként reagáltak az orosz forradalmak híreire. A konferencia harmadik napján, november 29-én, a résztvevők kirándultak Gorkiba, s megtekintették a Lenin-múzeumot. Délután a népi demokratikus országok történó-