Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I
116 J0HANCS1K JÁNOS a magyar dunavölgyi hivatást és szupremáciát hangsúlyozó nézeteitől eltérően reálisabb szemléletet tükrözött Szekfű hozzászólása a „Kárpáteurópa —Keleteurópa" vitához, amelyben megállapította: „Keleteurópai tervek megvalósítása, a dunai vagy bárhogy nevezzük, táj és régió rendezése több nép egységes feladata, nem egyedül a magyaré s ezt ma sem szabad elfelejteni."114 A szentistváni szellem egyik lényeges összetevőjének említette másutt, hogy „olyan viszonyokat hoz létre ebben az államban, melyekkel a nem magyar népek és a magyarság egyképpen meg van elégedve; a népek mai önállósodott fokán ez nem lehetséges többé az ő megkérdezésük és közreműködésük nélkül."11 5 Szekfű aggodalommal figyelte a szélsőjobboldali totalitárius törekvések térhódítását a „középosztály" köreiben, s tőle az uralkodó osztályok eddigi társadalmi rendjének stabilitását féltette. ,, . . . egy, a német mozgalom formáit utánzó és erőibe bekapcsolódó hazai mozgalom — figyelmeztette a vagyonos osztályok azon rétegeit, amelyek a szélsőjobboldali politika hatása alá kerültek —, ha egyszer besegítik a hatalomba, nem állítható meg ott, hogy vegyék el a zsidó nagybirtokot, s maradjon meg a grófi, hercegi, nem is »keresztelhető meg«, mint jámbor, vagy túlokos keresztények is hiszik, mert a totális állam lényegénél fogva nem tartja vissza kezét a vallási dolgoktól, bárhogy ígérik ia híveik addig, míg hatalomra nem jutnak."116 1940-ben szükségét érezte, hogy a parancsuralommal szemben a demokrácia mellett formálisan is állást foglaljon. „E sorok írója . . . a demokráciát ma is, annyi demokratikus állam bukása után, bár nehezen megvalósítható, de legemberibb uralmi elméletnek tartja" — írta.1 1 ' Ellenezte a politikai hatalom hivatásrendi átszervezését, az alkotmány megváltoztatását.11 8 Szekfű az osztályok tartós létezéséből indult ki és gyerekes dolognak nevezte a náci elmélet „népközössóg"-propagandáját, amely szerint a totális államban „nem lesz többé osztályharc és a nemzet körében nagy szeretettel békésen megy végbe a legjobbak kiválasztódása".11 9 Az uralkodó osztálynak tévesen a „középosztályt" tartotta, tekintettel az államszervezetben elfoglalt helyükre és általában az államszervezet megnövekedett szerepére az uralmi rendszer fenntartásában.12 0 Kemény bírálattal illette ezt a nemzet vezetőjének és gerincének tartott középosztályt; „patriarkális formájú egyeduralmát" korszerűtlennek nevezte, politikai és szociális érzékét hiányolta.12 1 A világban végbement társadalmi változásokból Szekfű egyenlősödósi folyamatot olvasott ki, amely során a korábbi vezető osztályokról a hatalom átszállott „a nép egyetemlegesebb köreire". Szerinte „Keleten" (a fasiszta államokat és a Szovjetuniót érti alatta) ez a folyamat anyagi és szellemi feltételek hiányában autoritárius állam létrejöttéhez vezetett, a fasizmus a tömegek uralmát valósította meg, úgy hogy a régi vezető osztályokat alárendelte. Az osztályellentétek felszámolásának rokonszenvesebb ós követendő példáját az általa megrajzolt „nyugati út"-ban látta, ahol a vezető és a feltörekvő osztályok egyaránt a kapitalizmus haszonélvezői voltak, „az anyagi emelkedést nyomon követte az alsóbb rétegek nemzeti irányú érdeklődése és működése", ilymódon a társadalmi osztályok kiegyenlítődése úgy ment végbe, hogy ,,a vezető osztály . . . minden értékét átöntötte az új, szélesebb nemzettestbe".12 2 A nyugati demokráciák (konzervatív polgári rendszerek) mintája alapján a „nemzettest szerves felépítettségónek" megvalósításában jelölte meg az uralkodó rend megszilárdításának útját, szemben a nácizmus totális megoldásával. E felfogással összefüggésben jelentősen megváltozott Szekfű álláspontja a munkásosztállyal kapcsolatban a húszas évekhez képest. A Szellemi Honvédelem Naptárában (1940-ben) már arról írt, hogy ,, . . . a modern gyári munkás is erősen tudatosodott tagja a nemzetnek s ebből a szempontból szintén összekötő kapocsnak tekinthető vezető értelmiség ós alsóbb osztályok, falu és város között. A magyar ipari munkás — ebben ma már józan és jóakaratú ember nem lehet kétséges — a magyar talajból nőtt ki, gyökere magyar" . . . , sőt az ipari munkásság köréből a „középosztály" utánpótlása gyorsabban biztosítható, mint a parasztságból.123 Ha Szekfű távol is állt attól, hogy a munkásság osztálytörekvóseit elismerje, mint látható, a munkássággal szemben korábbi előítéleteiből már sokat feladott. 111 Szekfű Oy.: A népi elv két arca. Magyar Szemle. 1939. jan. 5. 1. Szekfű Oy.: A Dunatáj szellemi egysége Magyar Nemzet, 1910. febr. 2. 115 Szekfű Oy.: „Messiási szimbólum". Magyar Nemzet, 1940. júl. 28. 1,1 Szekfű Oy.: Magam és mások ügyében, Korunk Szava, 1937. dec. 15. 710. 1. 117 Szekfű Oy.: Nehéz a zavart eloszlatni. Magyar Nemzet, 1940. dec. 25. 111 Szekfű ву.: Akik mérlegelnek. Magyar Nemzet, 1940. szept. 29. Szekfű Oy.: A középosztály és a választójog. Korunk Szava, 1930. dec. 15. 120 Szekfű Oy.: Az uralkodó osztály. Magyar Nemzet, 1940. márc. 31. 121 Uo. Szekfű Oy.: A tévedés. Magyar Nemzet, 1940. ápr. 28. és A középosztály és a választójog. Korunk Szava, 1930. dec. 15. Szekfű Oy.: A tévedés. Magvar Nemzet, 1940. ápr. 28. 123 Szellemi Honvédelem Naptára, 1940. 95-90. 1.
