Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 1192/V-VI
1206 BALOGH SÁNDOll mokrácia jövőjéért addig is vállalt felelősségéből kétségkívül természetszerűen következett* hogy ilyen javaslat a Kommunista Pártnál támogatásra talál. Más volt a helyzet a Szociáldemokrata Pártban. A SzDP vezetői és jórészt az alsóbb pártszervezetek is döntően a két munkáspárt közös listájának tudták be a budapesti választási vereséget. Az a meggyőződés élt bennük, hogy egyedül nagyobb eredményt értek volna el a törvényhatósági választásokon és a nemzetgyűlési választásokat illetően is nagyobb reményeket fűztek a külön listán való induláshoz. S azzal egyidőben, hogy a pártvezetőség elhatározta, hogy a pártválasztmány elé „különlista javaslatot terjeszt" és azt nyilvánosságra is hozta, Budapestről és az ország különböző vidékeiről tömegesen érkeztek olyan felszólítások és javaslatok a SzDP címére, amelyek a pártvezetőség fentebbi döntését látszottak alátámasztani.266 A Szociáldemokrata Párt vezetői a magyar politikai életben jelentkező jobboldali veszélyt elég világosan látták. A jobboldal háttérbe szorítását azonban a nemzetgyűlési választásokon való külön indulással és jelentős választási sikerrel kívánták elérni. A közös lista gondolata tehát semmilyen formában nem volt szimpatikus előttük. Gyengítette a közös lista elfogadásának esélyeit az a körülmény is, hogy a budapesti választások után a baloldali vezetők, a párton belüli elszigeteltségtől tartva, átmenetileg eléggé visszahúzódtak, és engedtek a SzDP jobboldalán elhelyezkedők nyomásának. Nehezítette még a megegyezést az is, hogy a Szociáldemokrata Párt — mindenekelőtt a Kommunista Párttal való összehasonlításban — igen nagy reményeket fűzött a nemzetgyűlési választásokhoz. így a mandátumok előzetes elosztásánál csak nehezen, vagy egyáltalán nem ment volna bele abba, hogy a mandátumokból a Kommunista Párttal azonos arányban részesüljön. A nagyobb igény támasztása pedig már szinte eleve kizárta a megegyezés lehetőségét. Amit a Szociáldemokrata Párt elfogadott, az a kormány átalakítása volt, mert attól „jogos igényeinek" a kielégítését várta. Az október 16-i pártközi tárgyaláson napirendre került kérdések nem kis vitát idéztek elő a Nemzeti Parasztpártban is.26 7 A Nemzeti Parasztpárt 10%-2116 „Budán — írta az egyik jelentés — a közös lista különösen sok újonnan bejött vagy velünk szimpatizáló embert kergetett a Kisgazdapárt táborába" (PI.Arch. 253/1 — 41). Hasonlóan az IPOK-ból ugyancsak azt jelentették, hogy „a közös lista nem hozta meg a várvavárt eredményt, még a régi párttagok is igen averziós hangnemben nyilatkoztak a közös listáról. Munkásságomban a közös lista nagy törést okozott" (PI.Arch. 253/1 — 32). Újpestről ós Rákospalotáról pedig azt írták, hogy ,,a külön indulás mellett levő hangulat igen jó, mivel ők a községi választásoknál is tiltakoztak az együttműködés ellen. Rákospalotán a külön lista mellett a legnagyobb szimpátia jelentkezik" (PI.Arch. 253/1 — 41). De a vidékről érkező jelentések nagy része is — már a budapesti választások előtt is — a külön lista mellett szállt síkra. A SzDP Alföldi Bizottságának szept. 23-i választókerületi értekezletéről így számolt be a jelentés: „A felszólalók . . . egyértelműen a nemzetgyűlési képviselő választásokon a Szociáldemokrata Párt önállóan való indulása mellett foglaltak állást" (PI.Arch. 253/3 — 43). Justus Pál, a Vidéki Titkárság számára készített okt. 3-i jelentésében a Baranya megyei hangulatból azt a következtetést vonta le, hogy „ki van zárva az, hogy egységes listával lehessen indulni a választásokon, mert ezt a saját pártunk sem bírja el, éspedig mind a párt jobboldala, mind a párt baloldala ragaszkodik más-más okokból az önálló listához és nyilván ily értelmű határozott utasítással jönnek Budapestre a küldöttek a Pártválasztmány ülésére" (PI.Arch. 253/3 — 37). Ezekután már egyáltalán nem hatott meglepetésként, hogy maga a pártválasztmány is a külön lista mellett döntött (Népszava, 1945. okt. 14.). 267 Az Intéző Bizottság 1945. okt. 18-i ülésén Kovács Imre úgy értékelte a politikai helyzetet, hogy a koalíción belül az erőviszonyok a Kisgazdapárt javára billentek, „megtörtént a második Nagyatádi-féle eladás" (PI.Arch. 284. f. XIII. es.). A közös listát a
