Századok – 1970

Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 1192/V-VI

1202 BALOGH SÁNDOll Az MKP választási propagandáját és agitációs módszereit illetően is felmerült néhány bíráló észrevétel és hangzott el módosító javaslat az ülésen. Abban kivétel nélkül mindenki egyetértett, hogy a párt választási programjában és propagandájában — annak középpontjában — változatlanul a hároméves újjáépítési tervnek kel1

állnia. De elvi jelentőségű kérdések mellett nagyobb teret kívánt a párt szentelni a mindennapi gyakorlati kérdéseknek (élelmezés, infláció, munkabér, hadifogo'y-kérdés stb.).26

1 A Központi Vezetőség a politikai helyzet általános értékeléséből azt a következtetést vonta le, hogy a párt összes erőit mozgósítani kell a választási siker érdekében. Ennek azonban egyik alapvető feltétele volt, hogy a kommunisták az addiginál is határozottabban és bátrabban lépjenek fel mindenfajta reakciós, jobboldali törekvéssel szemben és sehol se szoruljanak defenzívába. A Kisgazdapárt budapesti választási sikere ellenére — a KV ülésén — a felszólalók többsége elég optimistán ítélte meg a Kommunista Párt kilátásait a nemzetgyűlési választásokon. Békés, Bihar, Hajdú és Pest megyében 35%-os kommunista szavazati arányt vártak. Ózdról, Diósgyőrből ugyancsak bizakodó hangulatról számoltak be. Szabolcs-Szatmárban viszont már gyengébbnek ítélték meg az MKP esélyeit. De szinte csak Vas és Zala megyével kapcsolatban hangzott el, hogy a Kommunista Párt választási kilátásai „nem jók".2

®2 A fentiekből is kitűnik tehát, hogy az MKP vezetésében egyelőre csak elvétve merültek fel olyan vélemények, amelyek a párt választási lehetőségei felmérésének helyességét kétségbe vonták volna. Ez utóbbiakra sem fordítottak azonban a párt vezetői kellő figyelmet. A Kommunista Párt — a Központi Vezetőség ülésén kialakított irányelveknek megfelelően — az SzDP-val és az NPP-val szorosan együttműködve igyekezett választási célkitűzéseit megvalósítani. A választási küzdelem azonban nem kedvezett a pártok együttműködésének. A SzDP külön listán való indulása és sok tekintetben középpárti jellegű választási programja — a baráti hangú hivatalos nyilatkozatok ellenére — érezhetően távolította a két munkáspártot egymástól. De a jobboldali szociáldemokraták kommunistaellenes választási manőverei mellett — egyes esetekben — a kommunisták helytelen magatartása, szociáldemokrata-ellenes megnyilatkozásai is rontották a két párt kapcsolatait.26

3 261

A vitában — a párt választási politikájával összefüggésben — különösen a földreform ügye és a katolikus egyházzal szemben tanúsítandó kommunista magatartás foglalt el nagy helyet. A földreformmal kapcsolatosan Donáth Ferenc helytelennek és elvetendőnek tartotta azokat a nézeteket, amelyek újabb földreform napirendre tűzését ós a meghagyandó birtokhatárnak 50 kat. holdban való megállapítását juttatták kifejezésre. Szerinte a KV akkor jár el helyesen, ha azt az álláspontot teszi magáévá, hogy a „földbirtokreform végleges és azt nem lehet kikezdeni" (PI.Arch. 274/2—32). Az ülésen végül is Donáth fentebbi javaslatát fogadták el, azzal a kiegészítéssel, hogy a sváb kérdést azért a választási kampány során kapcsolatba kell hozni elsősorban a belső telepítések ós az újabb földhözjuttatás lehetőségével. A katolikus egyházzal szembeni \ „keményebb" magatartás szükségességének és Mindszentynek a KP részéről történő esetleges sajtóbírálatának a gondolatát Gerő Ernő vetette fel. Gerővel ismét Donáth szállt elsősorban vitába és hangsúlyozta: „gyengék vagyunk ahhoz, hogy az egyházzal felvegyük a harcot. Ma össze kell gyűjteni minden demokratikus erőt és nem szétszórni" (PI. Arch. 274/2 — 32). Donáth álláspontjával értett egyet egyébként a zárszavában Rákosi is, aki leszögezte: „Ami az egyház támadását illeti, a legsúlyosabb hibának tartanám felvetni" (PI.Arch. 274/2—32).. 262

PI.Arch. 274/2-32. 263

Dadi Imre, akit egyébként később ki is zártak a Magyar Kommunista Párt soraiból, olyan SzDP-ellenes hangot ütött meg a szentesi választási gyűlésen, hogy Sza-