Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I
114 JOHANCSIK JÄNOS merev szovjetelleneseége és antidemokratizmusa miatt — a németekkel határozottan szembefordulni, s kellő támogatást adni Pethőék németellenes politikai irányzatának. Annak a „középosztálynak" pedig, amelyre a Magyar Nemzet a németellenes politikát alapozni akarta, jelentős része német befolyás alá került. Ilymódon annak a németellenes politikának a vitele, amelyet Pethő Sándor következetesen akart képviselni, lehetetlenné vált, utolsó cikkeinek már csak töredékei jutottak át a cenzúra szűrőjón. Alapvetően ennek tulajdonítható, hogy betegségére hivatkozva halálos balesete előtt egy hónappal lemondott főszerkesztői tisztéről ós megvált a Magyar Nemzettől.108 Pethő Sándor politikai koncepciója a Magyar Nemzet egyik, természetesen fő irányát alkotta. E mellett a lapban különböző politikai irányzatot vagy áramlatot képviselő németellenes álláspontok is helyet kaptak. Voltak, akik a nacionalizmus terén Pethőnél merevebb ós végletesebb felfogást képviseltek, mások a demokratizmushoz álltak közelebb mint Pethő. Bár Pethőnél és a tőle jobbra állóknál jelentkezett legélesebben a nacionalista-hatalmi törekvés a függetlenségi gondolatban, Pethőék németellenessóge is potenciálisan tartalmazta az antifasizmus elemeit, megvolt a lehetősége, hogy továbblépve erről a konzervatív-nacionalista platformról az aktív antifasizmus álláspontjára jussanak el. Miután az uralkodó osztályon belüli németellenes szárny túl következetlen és túlságosan elszigetelt, súlytalan volt ahhoz, hogy a kormánypolitika irányát a németek befolyásával szembefordítsa, a függetlenség megőrzését csak a dolgozó osztályok aktív fellépése biztosíthatta, amelyek osztályhelyzetükből adódóan gyökeresen szemben álltak a fasizmussal és a függetlenségi politika természetes erői voltak. A valóságos nemzeti érdekeket — a függetlenség biztosítását — az a dolgozó tömegek felmozdulására építő, az osztályérdekeket nem eltagadó, hanem az osztályok közös érdekeit előtérbe helyező antifasiszta nemzeti egység képviselte, amelyet a Kommunisták Magyarországi Pártja hirdetett meg. Pethőék németellenes irányzata még a szellemi honvédelem kereteiben sem helyettesíthette, nem tette nélkülözhetővó a munkásság és parasztság széles tömegeinek függetlenségi mozgalmát, viszont — és ebben volt jelentősége — a függetlenségi és a szociális reformgondolat népszerűsítésével elősegítette, hogy polgári rétegek közelkerüljenek és csatlakozzanak a munkásosztály vezette antifasiszta mozgalomhoz. A Magyar Nemzet körül csoportosult polgári politikai erők németellenessóge csak a dolgozó osztályok ténylegesen antifasiszta függetlenségi mozgalma oldalán nyerhetett antifasiszta jelleget. A Pethőék németellenességében rejlő haladó lehetőségek tehát úgy és olyan mértékben realizálódhattak, amennyire a demokrácia irányába fordultak. A nómetellonessógben a konzervatív-fasiszta, ellenforradalmi alapállás csak kiindulás lehetett, az út az ellenállási mozgalomhoz számukra a demokratikus igények elfogadásán keresztül vezetett. A németellenes nacionalizmus talaján állóknak, ha következetesek akartak lenni, számolniuk kellett azzal, hogy még az angolszász győzelemre alapított fordulat is a magyar politikai rendszer bizonyos mértékű demokratikus változását követeli meg. Az események alakulása a Magyar Nemzethez kapcsolódó polgári csoport, főleg az értelmiségiek körében egyre inkább érlelte ennek felismerését. A demokratikus irányba hajlás, a néptömegek bizonyos demokratikus igényeinek elismerése, ha a fennálló társadalmi rendszer alapjainak megmentési szándékából fakadtak is, pozitív tényezőként értékelhetők, mint amelyek az akkori időben egy kialakítható függetlenségi mozgalom bázisát szélesíthették. Abból, hogy Bethlen és több hasonló politikus a demokrácia szükségességét taktikai megfontolásokból vetette fel, nem következik, hogy a polgári értelmiségi körökben számosan nem jutottak el oda, hogy komolyan számoljanak a demokratikus átalakulás igényével s azt a haladás feltételének ne ismerték volna el. Ezt tükrözi az a tény, hogy 1941-ben, a magyar függetlenség közvetlen veszélybe kerülésének és Magyarország háborúba lépésének hatására a Magyar Nemzet köréből többen eljutottak az antifasiszta álláspontra, bekapcsolódtak a függetlenségi mozgalomba, amelyet a kommunisták szerveztek a dolgozó osztályok aktivitására építve. A szellemi honvédelem ideológiai-politikai tartalma mutatja azt a mély szakadékot, amelyet a németellenes polgári szárnynak a függetlenségi mozgalomba való bekapcsolásához, az összefogás közös politikai platformjának kialakításához át kellett hidalni, a mozgalom 1941 —42-es eredményei viszont tükrözik a Kommunisták Magyarországi Pártja által ezekben az években képviselt függetlenségi politika realitását, amely számított a haladó nemzeti egység megteremtésénél, az ország függet-101 Pethő Sándor levele. Magyar Nemzet. 1940. júl. 25. „Pethö neve mégis irányzatot jelentett és ennek az irányzatnak a veresége vonta maga után Pethő kényszerű távozását" — állapította meg az SzDP belső tájékoztatója. - PI. Arch. Népszava szerk. Politikai tájékoztatók 1940/2, 659 f. (1940. VII. 30.).
