Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
t LENIN A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM NÉHÁNY KÉRDÉSÉÉÜL 1907- 1914 KÖZÖTT 1183 riség „a nemzetek elkerülhetetlen egybeolvadásához is csak valamennyi elnyomott nemzet teljes felszabadulásának, vagyis különválási szabadságának átmeneti időszakán át juthat el".3 6 Ezért is a proletariátusnak követelnie kell a saját nemzete által elnyomott nemzetek politikai különválási szabadságát, még akkor is, ha azt egy másik állam kihasználhatja a maga javára, ugyanakkor meg kell teremteni az elnyomó és elnyomott nemzetek munkásságával való teljes és feltétlen egységet, a szervezeti egységet is beleértve. Lenin ehhez hozzátette azt is, hogy nem lehet elvetni az önrendelkezési jogot annál az oknál fogva, mert átalában a haza védelme következik belőle. Az a tény, hogy a marxizmus bizonyos háborúkban elismeri, bizonyos háborúkban elveti a haza védelmét, az nem valami általános elvből, vagy külön programpontból következik, hanem mindenkor az egyes adott háború sajátosságainak elemzéséből adódik.3 7 3. Abból kiindulva, hogy a demokratikus követelések a burzsoázia számára eszközt jelentettek a tömegek becsapására, Lenin elméletileg helytelennek tartotta, ha az önrendelkezési jogot kiragadva, a többi demokratikus törekvéssel szembeállítják. A gyakorlatban — írja — a proletariátus csak úgy óvhatja meg önállóságát, ha a demokratikus követelésekért folytatott harcát, a köztársaság követelését is beleértve, alárendeli a burzsoázia megdöntéséért folytatott forradalmi harcának.3 8 Ez azonban nem jelenti azt, folytatja, hogy a nemzeti kérdés létjogosultságát ne ismerjék el. Ellenkezőleg, azt kell tenni, mint Marx, aki ellentétben a proudhonistákkal, e kérdésnél az előrehaladt országok proletariátusának osztályharcát vette figyelembe, követelve Anglia és Írország különválását, s ezzel proletár módra megvédte azon politikai koncentráció pozitív jellegét, melynek nem az erőszak volt a lényege, hanem a világ proletárjainak szabad szövetségén alapuló közeledésnek az eszméje. Arra a kérdésre pedig, hogy Marx 1848-ban a cseh nemzeti mozgalmat elítélte, s ezt egyesek, mint a német Lensch felhasználta arra, hogy az önrendelkezési jog ellen lépjen fel — Lenin azt a választ adta, hogy hamisítás a Lensch-féle következtetés. 1848-ban történelmi-politikai okai voltak annak, hogy Marx különbséget tett forradalmi és reakciós nemzetek között. S hozzátette, meghatározva az önrendelkezési jog helyét, hogy ,,az önrendelkezési jog a demokráciának egyik olyan követelése, amelyet természetesen alá kell rendelni a demokrácia általános érdekének. 1848-ban és a következő években ezek az általános érdekek elsősorban a cárizmus elleni harcot követelték meg".39 4. Lenin szükségszerűnek tartotta az országok közötti differenciát és ennek következtében a) Nyugat-Európát, az Egyesült Államokat tekintve, a proletariátus feladatát a XIX. századi Anglia és Írország viszonyát megváltoztató marxi meghatározás értelmében jelölte meg. b) Ausztriát, a Balkánt és Oroszországot illetően, mivel itt még a burzsoá demokratikus átalakulás lehetősége nem bontakozott ki, e feladat s más országok szocialista forradalmának segítése érdekében a nemzeti önrendelkezési jogért való síkraszállást, ugyanakkor az elnyomó és elnyomott nemzetek munkássága részéről folytatott osztályharc egybeolvasztását határozta meg követelményeként, c) A gyarmati ós félgyarmati országok tekintetében a „feltétlen, megváltásnélküli, haladék -36 LM. 22. köt. 149. 1. 37 LM. 22. köt. 150-151. 1. 38 LM. 22. köt. 152. 1. 39 LM. 22. köt. 153. 1.
