Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
1184 XIKSOHNÍ:R BÉLA talan" felszabadítást tartotta szükségesnek, úgy hogy a szocialisták támogatják a burzsoá demokratikus szabadságmozgalmak legforradalmibb elemeit, segítik a felkelést, „alkalomadtán pedig forradalmi háborújukat is — az őket elnyomó imperialista hatalmak ellen".4 0 5. Végül — az 1896-os londoni kongresszus határozatának kiegészítését követelve — mintegy összefoglalóul — meghatározta, hogyan, milyen megközelítésben kell és szabad a proletárforradalom szempontjából vizsgálni az önrendelkezési jogot. E célból szükségesnek tartotta, hogy rámutassanak ,,]. ennek a követelésnek különös fontosságára az imperializmus korszakában; 2. a politikai demokrácia valamennyi követelésének politikai viszonylagosságára és osztálytartalmára, a szóbanforgó követelést is beleértve; 3) az elnyomó nemzetek szociáldemokratáira háruló konkrét feladatok megkülönböztetésének szükségességére; 4. arra, hogy milyen következetlen, tisztán szavakban megnyilvánuló és ennek folytán politikai jelentése tekintetében képmutató az önrendelkezési jog elismerése az opportunisták és kautskysták részéről; 5. arra, hogy azok a szociáldemokraták, különösen a nagyhatalmi nemzetek (nagyoroszok, angolok, amerikaiak, németek, franciák, olaszok, japánok stb.) szociáldemokratái, akik nem szállnak síkra a saját nemzetük által elnyomott gyarmatok és nemzetek különválásának szabadságáért, ténylegesen egyetértenek a sovinisztákkal; 6. arra, hogy a szóban forgó követelést éppúgy mint a politikai demokrácia valamennyi lényegbevágó követeléséért folyó harcot alá kell rendelni a burzsoá kormányok megdöntéséért és a szocializmus megvalósításáért folyó közvetlen forradalmi tömegharcnak."4 1 3. A háborúhoz való viszony. Az opportunizmus kérdése A II. Internacionálé kongresszusain — mint ismeretes — fontos szerepet játszott a háború kérdése. Lenin, aki 1907-től kezdve jelentős szerepet vállalt a nemzetközi munkásmozgalomban, a marxizmus védelme és továbbfejlesztése érdekében több cikkben, tanulmányban vizsgálta a problémát. Abból kiindulva, hogy ,, . . . egy bizonyos harcieszköz alkalmazása nem a forradalmárok előzetes döntésétől függ, hanem a háború által előidézett gazdasági es politikai válság ob jektív körülményeitől. .. "42 , elvetette azt az álláspontot, hogy mindenféle háborúra — miként a francia Hervé állította — sztrájkkal és felkeléssel kell válaszolni. E következtetéshez azonban még három lényeges gondolatot kapcsolt: 1. Mivel lehetnek forradalmi háborúk is, ezekkel szemben a munkásosztály nem lehet közömbös.43 2. Nemcsak a háború kitörését kell megakadályozni, hanem, amennyiben az létrejön, a háború szülte válságot a szocializmus megvalósítására kell felhasználni. 3. A háború kérdését nem lehet csak a védelmi és a támadó jelleg oldaláról megközelíteni, mint ahogy azt egyes német szociáldemokraták tették, mivel nehéz eldönteni azt, hogy egy háború mikor védelmi és mikor támadó. Azzal is számolni kell, hogy olyan hely-10 LM. 22. köt. 164. 1. 41 LM. 22. köt. 159. 1. 42 A stuttgarti nemzetközi szocialista kongresszus. 1907. szept. LM. 13. köt. 83-84. 1. 43 A stuttgarti nemzetközi szocialista kongresszus. 1907. szept. LM. 13. köt. 71. 1.
