Századok – 1970

Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI

1178 KIRSCHNElt BÉLA egységes államot alkotnak, a marxisták semmi esetre sem fogják hirdetni sem a föderatív elvet, sem a decentralizációt."2 2 Amikor pedig „A nemzetek önren­delkezési jogáról" című tanulmányában megvizsgálta Marx és Engels állás­pontját Írországgal kapcsolatban, azt teljesen helyesnek tartotta, olyan prole­tárpolitikának értékelte, amellyel a demokratizmus és a szocializmus szelle­mében nevelték a tömegeket. Marx politikája — mint köztudott — változott Írországot illetően. Marx kezdetben azt gondolta, hogy az angol munkásosztály mozgalma fogja felszabadítani az íreket. Az angol munkásosztály azonban a liberális munkáspolitika következtében elvesztette önállóságát, az ír polgári felszabadító mozgalom pedig erősödött. Ekkor Marx felülvizsgálta addigi álláspontját, s Írország különválását hirdette meg, „mégha a különválás után sor kerülhet is föderációra". Marx tehát az angol munkásmozgalom szempont­jából az adott viszonyok között megengedhetőnek tartotta a föderációt, annak ellenére, hogy a föderációnak elvi ellensége volt. E ténnyel kapcsolatban Lenin még két fontos megjegyzést tesz. 1. Az elnyomott nemzetek polgári felszaba­dító mozgalmainak és az elnyomó nemzet proletár felszabadító mozgalmának valamennyi lehetséges kölcsönös viszonyát nem lehet előre teljesen figyelembe venni, azaz a történelmi változások új helyzeteket teremthetnek. 2. A föderáció jogát nem lehet a szociáldemokrata programba venni, mert az kétoldalú szerződés; sem az autonómia jogát, mert a szociáldemokraták az autonómiát, mint a soknemzetiségű és egymástól életfeltételeiben eltérő, különböző viszo­nyok között élő nemzetek demokratikus államának általános egyetemes elvét, és nem az ehhez való jogot védelmezik.23 Mindezek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy Lenin elsősor­ban a centralizált egységes állam kereteiben gondolkodott a nemzeti kérdés megoldását illetően, a proletariátus szempontjából ezt tartotta jobbnak, de bizonyos körülmények között elképzelhetőnek tartotta a föderációs megoldást is. A centralizmuson viszont demokratikus centralizmust értett, amely felté­telezte a helyi önkormányzatot, azoknak a területeknek az autonómiáját, ahol sajátosak a gazdasági feltételek, a lakosság nemzeti összetétele. Sőt a centra­lizmust az autonómia révén tartotta megvalósíthatónak, s a lakosság egysé­gesebb nemzeti összetételének a követelményét a belső piac egyik fontos fel­tételének tartotta. De nem az egyetlennek és nem a legfontosabbnak. Nem tartotta ugyanis helyesnek, hogy pl. a városokat, amelyek nagyon fontos szerepet töltenek be a kapitalizmusban, a nemzeti mozzanat miatt elszakítsák a gazdaságilag hozzájuk vonzódó körzetektől. Ezért a kizárólagos nemzeti területi elvet nem tartotta elfogadhatónak, hanem a gazdasági, az életkörül­ményeket meghatározó és nemzeti feltételeket együtt, amelyek — véleménye szerint — alapul szolgálhatnak az új határoknak.24 „A nemzetek önrendelkezési jogáról" című tanulmányt, mintegy a „Kritikai megjegyzések" folytatásaként, 1914 február—májusa között írta meg Lenin. Az alapot Rosa Luxemburg cikke szolgáltatta, amely „A nemzeti kérdés és az autonómia" címmel 1908—1909-ben jelent meg, illetve az a nacio­nalista hullám, amely Luxemburg nézeteit ismételgette. Rosa Luxemburg fő érve az volt, hogy a kapitalista nagyhatalmak és az imperializmus illu-22 LM. 20. köt. 31. 1. 23 A nemzetek önrendelkezési jogáról. LM. 20. köt. 448 — 455. 1. 24 Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéssel kapcsolatban. LM. 20. köt. 32 — 37. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom