Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
LENIN A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM NÉHÁNY KÉ11DÉSÉK6L|1007-1914 KÖZÖTT 1167 4 a kapitalista nemzetek összességének".1 Természetesen e megfogalmazásban, hogy ti. úrrá lehet lenni az opportunizmuson, az is közrejátszott, hogy a kongresszus — ha nem is viták és nem is jelentős ingadozások nélkül — minden lényeges kérdésben forradalmi álláspontra helyezkedett. Míg a gyarmati kérdést 1907-ben abból a szempontból vizsgálta Lenin, hogy mi a feladata az európai munkásmozgalomnak a gyarmati politikát illetően, 1908-ban és később az egyes gyarmatok forradalmi mozgalmainak lehetőségét, a gyarmatok és elnyomott népek mozgalmainak a jellegét, s ezzel összefüggésben a különböző hatásokat tanulmányozta. Konkréten pl. az angolok indiai uralmától s a perzsa 1908-as ellenforradalmi puccstól is azt várta, hogy felébreszti Ázsiát. A török mozgalomtól pedig azt remélte, hogy amennyiben valóban forradalommá fejlődik és sikereket ér el, akkor a balkáni népekben megnő a demokrácia és az autonómia megvalósításáért való törekvés, s a perzsa forradalom is, amely az 1908-as puccsal szemben bontakozott ki, győzelemmel végződik. Ezzel együtt viszont, Lenin elképzelése szerint, fokozódott volna a harc India önállóságáért, s amennyiben az orosz határ mentén óriási területeken szabad rend születik, az megkönnyítené az orosz forradalom fellendülését is. Ez a koncepció, bár nem adta fel azt a következtetést, hogy a nemzetközi tőkét csak a proletariátus világforradalma döntheti meg, lehetségesnek tartotta, hogy egy adott helyzetben a proletariátus világforradalmához a gyarmati mozgalmak kiindulópontot jelentsenek, úgy, hogy a gyarmati országok sorozatos forradalma újabb orosz forradalomra vezet, amely elindítója lehet a nemzetközi proletárforradalom megérlelődésének, Ezzel függött össze, hogy élesen bírálta Lenin az ifjú törökök mérsékelt mozgalmát, s azt a kívánságot, hogy az alkotmányos rendszer fejlődjék tovább Törökországban, úgy értékelte, mint a reakciós európai kormányok és a reakciós európai burzsoázia szemforgató politikáját. Lenin abból a tényből, hogy a perzsa ellenforradalmárok külső segítséghez folyamodtak, arra a következtetésre jutott, hogy a reakció teljes diadala is csak a népi felháborodás újabb elindítója lehet, s egyben feltételezte, hogy a török mérsékelt eredmények nem lesznek elégségesek ahhoz, hogy elkerüljék az élesebb, radikálisabb fordulatokat. Az angol „orosz rendszer" megszüntetését pedig mindenféleképp lehetségesnek tartotta, ha másképpen nem, úgy, hogy az indiai proletariátus eljut az öntudatos politikai harcig. S bár egyértelműen feltételezte, hogy a nemzetközi burzsoá reakció erősödni fog, de azt is hangsúlyozta, hogy vele együtt élesedni fog minden nemzeti forradalom.2 Ami a kínai helyzetet illeti, Lenin már 1908-ban elkerülhetetlennek tartotta, hogy a kínai lázadások, — annak következtében, hogy az orosz — japán háború óta Kínában az „új szellem," az európai áramlatok erősödése volt tapasztalható, — tudatos demokratikus mozgalomba nőjenek át. S amikor 1911-ben Szun Jat-Szen vezetésével a polgári forradalom győzött, világjelentőségű győzelemként értékelte, amely Ázsiának felszabadulást hoz, s egyben az európai burzsoázia uralmát megrendíti. Ugyanakkor, megvizsgálva a kínai demokrácia jellegét, arra a következtetésre jutott, hogy az hasonlít az 1A stuttgarti nemzetközi szocialista kongresszus. 1907 augusztus—szeptember. Lenin Művei. (A következőkben LM.) 13. köt. Szikra. 1964. 66 — 68. 1. 2 Robbanóanyag a világpolitikában. 1908 aug. LM. 16. köt. Szikra. 1956. 179— 186. 1.; Lenin: A balkáni és a perzsiai események. 1908 okt. 15. köt. 220 — 231. 1.
