Századok – 1970

Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI

1168 KIRSCHNElt BÉLA orosz polgári demokráciához, azaz narodnyik színezetű. Ennek okát abban jelölte meg, hogy a történelmileg haladó tettre képes ázsiai polgárságnak a fő képviselője vagy fő szociális támasza a paraszt. S míg nyugaton a burzsoázia elvesztette haladó jellegét, keleten még létezik az a burzsoázia, amely képes arra, hogy őszintén képviselje a következetes demokráciát. Ebből a tényből azonban nem arra a következtetésre kell jutni, mondja Lenin, hogy keletről jön a fény, hanem arra, hogy Kelet a Nyugat útjára lépett. S bár a kínai demokraták azt hirdették, hogy Kína átugorhatja a kapitalizmus szakaszát, (amiért Lenin őket „szubejktíve szocialistáknak" tekintette) — e nézőpontot Lenin elvetette. Egyrészt azért, mert Kína objektív feltételei olyanok, hogy a feudalizmus kiküszöbölését teszik lehetővé, másrészt a demokraták nacionalizáló agrárprogramja alapján, amelynek megvalósulása éppen a leggyorsabb kapitalista fejlődést eredményezte volna. Lenin ugyan a szocialista forradalomhoz való eljutást Kínában is az ipar fejlődése s a proletariátus kialakulása esetén tartotta elképzelhetőnek, azonban három lényeges megjegyzést is tett. Egyrészt a politikai és agrárdemokratizmus új változatának lehetséges kialakulására, a liberális burzsoázia ingadozásaira, s ezzel párhuzamosan a paraszti öntevékenység kibontakoztatására, s végül arra hívta fel a figyelmet, hogy minden valószínűség szerint kialakul Kínában is egy kínai szociáldemokrata párt, amely megbírálja a narodnyik nézeteket, de különválasztja és megóvja majd az agrár és politikai program forradalmi demokratikus magját. 1912 novemberében, amikor a kínai választásokkal kapcsolatban Lenin visszatért a kínai forradalom kérdésére, ennek továbbfejlődését illetően bizonyos kétségeket fogalmazott meg, ami azzal állt összefüggésben, hogy a paraszti demokrácia és a liberális burzsoázia közötti szövetségben a paraszti hadállások meggyengülését nem tartotta kizártnak. Ez az álláspontja 1913-ban megerősödött. S mivel az európai burzsoázia a reakciót, a megalkuvó liberális burzsoáziát s a középkori feudálisokat is segítette, Lenin ennek olyan nagy jelentőséget tulajdonított, hogy ekkor Ázsia szabadságát s az európai népek felszabadítását is a civilizált országok proletariátusának forradalma esetén tartotta elképzelhetőnek.3 Természetesen ez nem jelentette azt, hogy továbbra is ne tulajdonított volna jelentőséget az ázsiai nemzeti mozgalmaknak. Ázsiát és Kelet-Európát továbbra is olyan földrésznek tekintette, amely még a kezdődő polgári forradalmak korszakában van. De lényegében 1914-ben is megismételte 1913-as álláspontját, ha nem is oly határozottsággal és egyértelműen. Ekkor azt írta: „nem tudjuk, sikerül-e Ázsiának a kapitalizmus összeomlása előtt — Európához hasonlóan — önálló nemzeti államok rendszerévé alakulnia".4 A fentiek alapján legalábbis a következőket vonhatjuk le: Lenin 1914 előtt a gyarmatok helyzetét abból a szempontból vizsgálta, hogy megkezdődött-e, az orosz forradalom hatásaképpen is, a polgári demokratikus forradalmak korszaka a gyarmatokon. Bár mindvégig a nemzetközi proletariátus 3 LM. 15. köt. 182. 1.; Az OSzDMP VI. (prágai) összoroszországi konferenciája 1912. jan. LM. 17. köt. Szikra. 1955. 475. 1.; Demokrácia és narodnyikság Kínában. 1912 júl. LM. 18. köt. Szikra. 1955. 154—1G0. l.:,A megújhodott Kína. 1912. nov. 18. köt. 401—402. 1.; A maradi Európa és a haladó Ázsia. 1913 máj. LM. 19. köt. Szikra. 1955. 82 — 83. 1. 4 A nemzetek önrendelkezési jogáról. 1914 február—május. LM. 20. köt. Szikra. 1955. 410., 414-417. 1.