Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I

112 JOHANC8IK JÁNOS nacionalizmus adta, amely eltért mind a szélsőjobb nacionalizmusától, mind a „harmadik utas" kispolgári nacionalizmustól. Pethőék politikai irányzata, amely a „szellemi honvédelem" elnevezést nyerte az e korszakkal foglalkozó irodalomban, felismerte a német imperializmus kelet-európai előretörésében a magyar függetlenséget fenyegető veszélyt. Bár ők a nácizmustól a magyar uralkodó osztályok hatalmi önállóságát és uralmi rendszerének stabilitását féltették, mégis németellenes magatartásuk, amely megértve a veszély nagyságát nemzeti létkérdésnek tekintette az ország különállását a harmadik birodalomtól, az akkori időszakban objektíve a nemzeti függetlenség védelme szempontjából pozitív tényező volt. Amint láthattuk, feltárták és egyre nagyobb aggodalommal fogadták a függetlenséget aláásó német befolyás jelentkezését különböző területeken, élesen szembefordultak az országot a hitleri Németországnak alárendelő tengely-orientációs külpolitikával s azokkal a belpolitikai jelenségekkel és kormányintézkedésekkel, amelyek erősíthették a nácizmus magyarországi befolyását. Gátat igyekeztek emelni a nácizmus hatása elé a belpolitikai rendszer vonatkozásában is, felléptek és erőteljes publicisztikai küzdelmet folytattak a totális uralmi tendenciák ellen, akár a szélsőjobboldali mozgalmak, akár a kormánypolitika részéről jelentkeztek is. A Magyar Nemzet ilymódon kétségtelenül fontos szerepet töltött be a náci- és nyilasellenes közvélemény kialakítása terén, németellenes nacionalizmus talaján élesztette ós terjesztette a függetlenségi gondolatot a polgári értelmiség és a középrétegek körében. Pethőék politikai koncepciója ennek ellenére sem tudott következetes harcot folytatni a fasizmus ellen, a függetlenség védelmében. Gyakorlatilag nem jutottak el odáig, hogy a német befolyással és a nyilasmozgalommal szemben tényleges szervezett politikai mozgalom alakját öltő ellenállási mozgalmat szorgalmazzanak. A függetlenségi párt feltámasztásának gondolata épp oly gyorsan feledésbe merült, mint ahogy felbukkant. A harcuk ellenfeleikkel így csak korlátozott, a hivatalos politikai élet szűk felső régióiban maradt, Pethő szavaival élve mint „guvernementalis' ' ellenzék a kormányoktól várták a függetlenséget megvédő és a szélsőjobboldali mozgalmakat letörő intézkedéseket. A kormányok ugyan törekedtek az önálló cselekvés legalább formális megőrzésére a mind nyomasztóbb német szövetségessel szemben, de közben az elvakult revíziós terveik konjunkturális megvalósításának csapdájába lépve a valóságban eljátszották az ország függetlenségét, a belpolitikában a „szelek kifogásának" politikájával mindjobban közelítettek a totális uralmi formákhoz. Pethőék, bár felismerték, hogy a nemzeti függetlenség védelme nem nélkülözheti a dolgozó osztályok részvételét és egyre nagyobb mértékben érezték át megnyerésük jelentőségét, a tömegeket csupán politikájuk passzív támaszának tekintették, s nem a politika aktív alanyának, a tömegmozgalom gondolata idegen volt számukra. Az uralkodó osztályok közös érdekeinek időnkénti előtérbe kerülése a harc beszüntetésére késztette őket, ilyenkor a Treuga Dei álláspontjára helyezkedtek. Küzdelmük a szellemi harc területére korlátozódott; az általuk meghirdetett mozgalom, a „Szellemi Honvédelem" sem lépte túl a publicisztika határát, hiányoztak a szervezeti keretek, a politikai kezdeményezés. Ezt vetette fel a szellemi honvédelemmel kapcsolatban a Magyar Nemzet hasábjain megjelent hozzászólás is, amelynek szerzője megállapította: ,, . . . nincsen platform, nincs impulzitás, hova, mihez, kihez, s mikor csatlakozzunk? Nincs szervezettség, nincs kezdeményező, márpedig — egyesegyedül cikkek írásával — alkotni, bármennyire is nagyjelentőségű a sajtó, mégsem lehetséges."103 Eredménytelenek maradtak azok a próbálkozásaik, hogy a hatalmi gondolat, az uralkodó osztályok nacionalista céljai mögé sorakoztassák fel a tömegeket, mert e célok objektíve távol állottak a dolgozó osztályok érdekeitől, a dolgozó osztályok öntudatlan rétegeire pedig nagyobb hatással voltak a nacionalizmust szociális demagógiával keverő és a németek sikereire támaszkodó szélsőjobboldali mozgalmak, hogysem állhatták volna a versenyt velük szemben. így nem is kelthettek szélesebb visszhangot a dolgozó tömegek köreiben. Pethőék sorozatos kudarcai, harci módszereik gyengeségei, küzdelmük meddősége végsősoron politikai alapállásukból következett. A németekkel és a szélsőjobboldali törekvésekkel az uralkodó osztályok angolszász irányzatának érdekeit képviselve vették fel a harcot és a függetlenségi küzdelemhez szervesen kapcsolták az uralkodó körök hatalmi igényeit is. Ami a területi revíziót mint első helyre állított célkitűzést illeti, osztályórdekeik és törekvéseik alapvetően nem tértek el az uralkodó körök másik, németbarát irányzatától. Ez az érdekközösség időről-időre megbénította németellenes harcuk következetes kibontakozását. A birodalmi gondolat valóraváltásának útja körül az uralkodó osztályokon belül létrejött ellentétekben az angolszász irányzat a függetlenség megóvása szempontjából komoly jelentőséggel bírt, Dr. К. L.: Nyílt leyél Pethő Sándorhoz és Bajzsy-Zsilinszky Endréhez. Magyar Nemzet, 1939. szept. 10-