Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Pamlényi Ervin: Lenin és a kultúra kérdései 1149/V-VI

1154 PAMLÉNYI ERVIN a személyes, maradék nélkül feloldódik az ,,én"; feladata abban áll, hogy bizonyítsa az osztályöntudat tisztaságát, nem gondolva a formára, nem törődve a tehetséggel. ,,A mai újítóknak egy új korszakot kell megteremteniük, amelynek egyetlen porcikája se legyen közös a régivel. Minden ócskasággyűjtés kártékony" — írta egy absztrakt festő, Kazimir Malevics 1919-ben. Egy korábban kelt költői kiáltványban azt olvashatjuk: ,,A múlt szűk. Az Akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák . . . Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt ésatöbbit, ésatöbbit ki kell dobni a jelen kor gőzhajójából." Lenin nagyon határozottan szegült szembe a Proletkult irányzatával, amelyet tulajdonképpen Lunacsarszkij és Bucharin is támogatott. A Proletkult kongresszusára sietve előkészített egy határozati javaslatot, amelyben ezek a sorok vannak: ,,A marxizmus, mint a proletariátus forradalmi ideológiája, ezért tett szert világtörténelmi jelentőségére, mert korántsem dobta el a polgári korszak legbecsesebb eredményeit, sőt ellenkezőleg, magáévá tette és átalakította mindazt, ami értékes volt az emberi gondolkodás és kultúra több mint kétezer éves fejlődésében." A kulturális örökséghez való kapcsolódás azonban liem feltételnélküli ! A marxizmus, írja Lenin, magáévá tette és átalakította a polgári korszak legbecsesebb eredményeit. Ez az elsajátítás és átalakítás tulajdonképpen az a folyamat, melyet még Marx és Engels indított meg a múlt század első felében. Érdemes tehát feltenni a kérdést, mit is jelent ez az átalakítás. Vajon annyit jelent-e, hogy bizonyos történeti-irodalmi szövegekből kihagyjuk azokat a szövegrészeket, amelyek progresszivitása kétségbevonható? Annyit jelent-e, hogy egy festői irányzat, vagy életmű értékelésénél csupán a pozitívumokra hívjuk fel a figyelmet, megfeledkezve azokról a vonásokról, amelyek az adott osztálytársadalomhoz való kapcsolatról tanúskodnak ? Vagy csak annyit jelent, hogy fejtegetéseinket rövid társadalomtörténeti bevezetéssel látjuk el és így azután teljes épségében, elemzés nélkül incorporáljuk a szocialista kultúrába? Nyilvánvaló, hogy ennél sokkal többet jelent. Az átalakítás kritikai feldolgozást jelent. Kritikai feldolgozását azoknak a tudományos művészeti és kulturális élet más területein kiemelkedő jelenségeknek, amelyeknek a tudomány fejlődése szempontjából van jelentőségük, vagy olyan művészeti értékeknek, amelyeknek esztétikai értéke túlnő, túl mutat azokon a vonásain, amelyekkel egy adott osztály érdekeit fejezi ki. Az átalakításnak, a kritikai feldolgozásnak éppen ebből kell kiindulnia, ezeknek az elemeknek tudományos alapokon nyugvó szétválasztásából, értékeléséből, ki kell indulnia magából abból a tényből, hogy a kulturális alkotások is a társadalmi ellentétek, ellentmondások termékei. Nem kis feladat e feltárás során egy kulturális jelenség értelmezését helyreigazítani, megszabadítani mindazoktól a torzításoktól, rárakódásoktól, amelyek esetleg az évszázados magyarázgatás során hozzá tapadtak. De ez a kritikai feldolgozás, igen, ilyen értelemben átalakítás is egyúttal, kiemelése és kidolgozása, értelmezése a jelenség progresszív oldalának, időtálló vonásainak, a fejlődésben játszott szerepének. Ezek a gondolatok a kulturális örökségről, amelyeket mi már magától értetődően idézünk, akkor valami nagyon lényegest tartalmaztak, és az átmeneti korszak új fejezetét vezették be. A lenini teóriában pedig — a forradalomra való közvetlen felkészülés időszakának kényszerű kitérője után — felújítását jelentette a marxi gondolatnak, a marxi példának, bizonyos tekintetben meghaladását is jelentette a „két kultúra" elméletének. A szocia-