Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Pamlényi Ervin: Lenin és a kultúra kérdései 1149/V-VI

1150 PAMLÉNYI ERVIN van szükség." Igen, — hadd folytassuk mi is így —, Lenin ,,esak" ilyen szerepet juttat a kulturáltságnak, a kultúra fejlődésének, ez a kérdés „csak" ilyen része egész gondolatrendszerének. Természetesen már maga ez a probléma is, a lenini kultúrafogalom fejlődése, súlyának növekedése, tartalmi gazdagodása, telítődése az évek során, tulajdonképpen történeti megközelítést igényelne, amit a kultúrfilozófusok részéről, akik kevéssé fogékonyak a történeti szempontok iránt, egyelőre még aligha remélhetünk. Rövid hozzászólásunkban mégsem ennek felvázolására törekszünk, hanem mai konferenciánk célkitűzéseinek megfelelően, figyelmünket magára a kultúrtörténeti folyamatra fordítanánk, pontosabban arra: Lenin munkásságában milyen kifejezést nyernek ennek a periódusnak, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetnek a kultúrtörténeti problémái, hogyan merülnek fel és Lenin milyen módszerrel felel az átmenet kérdéseire. Mindössze azt bocsátanánk előre: tudatában vagyunk, mennyire önkényes minden ilyenfajta kiemelés Lenin egész gondolatrendszeréből, amelynek olyannyira karakterisztikus vonása a gondolatok mindenoldalú, szoros összefüggése, szilárd rendszere, egysége. (Csak zárójelben: ezért, az ilyenfajta kiemelési rendszer következtében vitatható — minden hasznosságuk ellenére — a Lenin műveiből történt ún. tematikus válogatások tudományos értéke.) Ennek az egységnek az ilyen módon való megbontását csak az menti, hogy e körben a lenini gondolatrendszer legfontosabb megállapításainak, komponenseinek ismeretéből indulhatok ki, ami egyben felment bizonyos ismétlések alól is. Hangsúlyoznám azt is: bármennyire is szép feladat lenne a részletekbe való elmélyedés, célunkat ez alkalommal inkább csak a fővonalak, a főfolyamatok, a centrális problémák rövid jelzésével, felvázolásával közelíthetjük meg. Maga az átmenet kultúrtörténetileg is természetszerűen hosszú korszakot jelent; Lenin is egész időszakról beszélt ezzel kapcsolatban és ezzel itt is, máshol is energikusan elhárított minden olyan kísérletet, amely ebben a vonatkozásban egyik napról a másikra elérhető gyökeres változásról beszél. Ennek az átmenetnek itt csak a lenini szakaszát nézve, ezen belül is az 1905-től a 20-as évek elejéig terjedő periódust, azonnal kitűnik az Októberi Forradalom jelentősége ebben a vonatkozásban is: a forradalom győzelme a történeti fejlődésen belül, kultúrtörténetileg is, hatalmas cezúrát jelent, mind a feltételek, mind a módszerek tekintetében: s ha maga a végső cél nem is változik, Október után más feladatok kerülnek az előtérbe, s ezek megoldása ismét más metódusokat követel, mint a forradalmat megelőzőleg. Az Október előtti periódust, amely egyébként maga is tovább bontható,' mindenekelőtt a forradalomra való jelkészülés, a forradalom előkészítésének követelményei jellemzik az összes vonatkozásokban. Ez szabta meg a kulturális jellegű feladatokat is. Az első lépést itt szükségszerűen a burzsoá kultúra kritikája jelenti, megértetése annak, hogy a művészet éppenúgy, mint a tudományok egy része, mennyire a burzsoáziához kötött, s a burzsoázia — ahogy Lenin mondja — „hogyan prostituálja saját céljai érdekében a művészetet". Ezzel a kultúrkritikával kapcsolatban merül fel gondolatrendszerében a burzsoázia kulturális monopóliuma, itt kerül sor a vallás szerepének, a vallásos nézetek sokoldalú kritikájára, s végül, — még a világháború kitörése előtt — a „nemzeti kultúra" jelszavával való visszaélés következetes leleplezésére. A burzsoá kultúra, műveltség bírálata, osztályjellegének dokumentálása, Leninnél