Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Orbán Sándor: Lenin és az agrárkérdés 1141/V-VI

LENIN ES A NEMZETI KÉBDÉS 1141 1922-ben az ún. autonomizálás programtervezetével képviselt. Ennek az volt az alapgondolata, hogy az egyes szövetségi köztársaságok lépjenek be az orosz föderációba s azon belül kapjanak autonómiát. E centralizáló, „nagyorosz" színezetű törekvések ellen Lenin a leghatározottabban fellépett, s 1922 szeptem­berében a Politikai Bizottsághoz küldött levelében a szovjet köztársaságok szövetségének létrehozását javasolta — lényegében abban a formában, amely­ben ez a szövetség ma is fennáll. Lenin levelében a tényleges nemzeti egyenlőség szocialista körülmények között való megvalósításának még egy, korábban nem megfogalmazott fel­tételére hívta fel a figyelmet. „Az elnyomó, vagy úgynevezett »nagy« nemzet internacionalizmusának nemcsak abban kell állnia — írta —, hogy tisztelet­ben tartja a nemzetek formai egyenlőségét, hanem olyan egyenlőtlenségben is, amely az elnyomó nemzet, a nagy nemzet részéről ellensúlyozná az életben ténylegesen kialakuló egyenlőtlenséget." Ez, a szocialista demokratizmus követ­kezetes végiggondolása, annak a már korábban kifejtett lenini gondolatnak a gyakorlati jellegű megfogalmazása volt, amely már a háború idején vala­mennyi nemzet szocialista önrendelkezését vázolta fel, mint az állam elhalá­sával összefüggésben a nemzetek önkéntes közeledésének és egybeolvadásának feltételét és egyedül helyes útját. * Kelet-Európa népeinek túlnyomó többsége ma már szocialista társadalmi rendben él. Kialakult a szocialista országok világrendszere, amely számos új elemmel gazdagította, módosította a nemzeti kérdés szociaUsta megoldásának elméletét és gyakorlatát egyaránt. A szocialista világrendszerben élő népek, államok kapcsolataira, egységük, önkéntes közeledésük kimunkálására azonban — meggyőződésem szerint — ma is irányadók Lenin 1920-ban mondott szavai: „Mindaddig, míg a népek és országok között nemzeti és állami különb­ségek vannak — márpedig ezek a különbségek még a proletariátus világ­méretekben történő megvalósulása után is sokáig, nagyon sokáig meg fognak maradni —, a világ kommunista munkásmozgalmának egysége nem a külön­féleség kiküszöbölését, nem a nemzeti különbségek megszüntetését . . ., ha­nem a kommunizmus alapé Íveinek . . . olyan érvényesítését követeli, amely ezeket az elveket a részletekben helyesen módosítja, azokat a nemzeti és nemzeti­állami különbségekhez hozzáalakítja, hozzáalkalmazza. Felkutatni, tanul­mányozni, megkeresni, kitalálni, felismerni minden egyes országban a nemzeti sajátosságokat, a nemzeti szempontból jellegzetes mozzanatot, amely az egy­séges nemzetközi feladat konkrét megoldására . . . vezet, ez a jelen történelmi pillanatban a fő feladat." Orbán Sándor: Lenin és az agrárkérdés Szinte közhely Lenint az imperializmus korának marxista teoretikusaként emlegetni. Holott majdnem éppen így illő lenne rá, ha az elmaradott agrárorszá­gok marxistájának mondanák. Nem kétséges, bizonyos szempontból szűkítő e meghatározás is, de éppen e területen arra a többre utal, amely történetileg 4 Századok 1970/5-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom