Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Ránki György: Néhány észrevétel Lenin „Imperializmus” című munkájáról 1126/V-VI
1126 RÁNKI GYÖRGY maga vetette alá a gyakorlat próbájának, s vált a XX. század leginkább történelemformáló emberévé, s akinek éppen születése századik évfordulóját ünnepeljük — értelmezhető oly módon is, hogy teljesen történelmivé merevítjük s elméletének zsenialitását hangsúlyozva szó nélkül megyünk el azon elemek mellett, amelyek az elmélet változtatásának szükségességére utalnak. De úgy érzem, mind az elmélet, mind a tiszteletadás helyes értelmezéséhez közelebb áll az a gyakorlat, mely az új jelenségek fényében, azokat értékelve utal régi korlátaira is. Természetesen távol áll tőlem a merészség, hogy kísérletet tegyek állást foglalni a szerteágazó vitában: miben érvényes az imperializmus elmélete s miben haladt túl rajta a történelem. Megjegyzéseim a mű gazdaságtörténeti jelentőségére s néhány mószertani tanulságára korlátozódnak. 1916-ban, midőn Lenin a pétervári Parvus kiadó felkérésére elvállalta, hogy öt ívnél nem terjedelmesebb összefoglalót készít az imperializmus kérdéseiről, a problémának már tekintélyes irodalma volt. Az alatt a fél esztendő alatt, míg Lenin a berni és a zürichi könyvtárban a kérdésre vonatkozó irodalmat tanulmányozta —, a Füzetek az imperializmusról tanúsága szerint — 148 könyvet és 232 tanulmányt jegyzetelt ki. Ezek a munkák természetesen igen különböző tudományos értéket képviseltek. Mindenekelőtt adva volt Hobson könyve az imperializmusról, mely Lenin szerint „igen jól és részletesen írja le az imperializmus alapvető gazdasági és politikai sajátosságait"; már pár esztendeje ismert volt, mindenekelőtt a munkásmozgalom táborában Hilferding munkája, melyet bizonyos kritikai megjegyzése ellenére Lenin „a kapitalizmus legújabb fejlődési szakaszának rendkívül értékes elméleti elemzéseként" értékelt. S alig néhány esztendővel előbb éppen Lenin írt előszót Bucharin Világgazdaság és imperializmus című munkájához, mely — hogy ismét Lenint idézzem: — ,,a világgazdaságnak azokat az alapvető tényeit vizsgálja, amelyek az imperializmussal, mint egésszel, mint a legmagasabb fejlettségű kapitalizmus meghatározott fejlődési fokával függenek össze". Lenin 1920-ban, könyve német és francia nyelvű kiadásához írt előszóban könyvének fő feladatát így határozta meg: ,,A vitán felül álló burzsoá statisztika összefoglaló adatai és az egész világ burzsoá tudósainak beismerései alapján megmutatni, milyen volt — nemzetközi kapcsolatait tekintve — a kapitalista világgazdaság általános képe a huszadik század elején, az első imperialista világháború előestéjén." Ha eltekintünk a Leninre jellemző szerénységtől, akkor is két aspektusát kell kiemelnünk ennek a megállapításnak. Egyrészt hogy Lenin, aki a munkát népszerűsítés céljából írta, semmiképp sem tekintette művét lezártnak, vagy a kor új problémáinak Marx Tőkéjéhez hasonló mélységű és alapú analízisének, sokkal inkább az új jelenségek a marxizmus elméleti fényében való bemutatásának, amiben megtalálható az imperializmus mechanizmusának alapvető elvi felvázolása, de ugyanakkor a tényleges gazdasági leírása is. Ebben az értelemben — s ez a második aspektus, amit kiemelnék — Lenin maga írja, hogy a világgazdaság adott fejlődési szakaszának leírását, úgyis mondhatnók: egy szakasz gazdaságtörténeti leírását nyújtja. Ha tehát a munkát gazdaságtörténeti munkaként kezeljük — s mint láttuk, ez nem önkényesség —, akkor rövid korreferátumban talán két kérdést engedtessék meg hogy kiemeljek. 1. Milyen módon alapozta meg Lenin elméleti következtetéseit; milyen módon fejlesztette tovább, úgyis mondhatnánk, tette forradalmi marxistává a kibontakozó reformista vagy nem következetesen marxista elemzést.
