Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Jemnitz János: Lenin és a történettudomány (Kérdésfelvetések és vitabevezető) 1111/V-VI

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1119 állami tisztviselők fizetésének lecsökkentése a »munkások munkabérének« színvonalára. Éppen ebben nyilvánul meg a legszembetűnőbben a fordulat — a burzsoádemokráciától a proletárdemokráciához". Sőt ha megengedik, még ezt a lenini idézetet folytatnám, mert ezt az összefüggést Lenin rendkívül fontosnak tartotta; mikor azt taglalta, hogy a Marx levonta tanulságok közül rendszerint éppen erről feledkeznek meg: „Erről nem illik beszélni, mintha valami idejétmúlt »naivitásról« lenne szó, körülbelül úgy, mint a keresztények, mikor államvallássá lettek »megfeledkeztek« az őskereszténység »naivitásáról«. Emlékezetes, hogy Marx is milyen fontosnak vélte a kommünárok megvesztegethetetlenségét, puritanizmusát, s ez a puritánság tapasztalható volt az októberi forradalom után is. Lenin Marx nyomán néhány további összefüggést húzott alá: így egyfelől a többség uralmát megtestesítő, még fennmaradó államhatalom „olcsó" voltát, — másfelől annak demokratizmusát. A demokratizmus tekintetében Lenin is kiemelte a visszahívás követelményét, de mindig hozzátette ezt a bizonyos követelést is a fizetések leszállításáról — mert ily módon szinte automatikusan biztosítva hitte a „népközeiben" maradást, a karrieristáktól való megszabadulást. Ügy hiszem, ezeket a Marxnál és Leninnél megtalálható gondolatokat túlságosan kevéssé vizsgálta a történettudomány. Mai vonatkozásai nyilvánvalóan már egy rokontudományágunk, a szociológia „hatáskörébe" tartoznak, de az, hogy ezeknek az intézkedéseknek milyen volt a történeti szerepe, hatása a Kommün idején, a Tanácsköztársaság napjaiban, az októberi forradalom másnapján megszülető Szovjetoroszországban, vagy más forradalmi mozgalmakból megszülető államhatalomnál, beleértve a mi 1945 utáni fejlődésünket, történeti vizsgálódást igényel. A kérdés vizsgálatának nyilván vannak buktatói, nehézségei, amelyekről itt, úgy gondolom, nem kell megemlékeznem, — egy azonban kétségtelen — Marx és Lenin ennek az összefüggésnek nagy jelentőséget tulajdonított, s úgy hiszem érdektelennek sem lehet tekinteni. Az „Állam és forradalom" másik történeti, s mindmáig emlékezetes passzusai azok, ahol Lenin a centralizmus és a federalizmus összefüggéseit fejtegeti. Ezeken a lapokon is kiderül, hogy Lenin Marx, Bakunyin, Proudhon művei mellett nemcsak Bernstein idevágó írásait olvasta — akivel éppen vitatkozott, — hanem Kautsky, Plehanov tanulmányait is. S itt a források számbavételekor újra megállapíthatjuk, milyen fontos szerepet játszott a Neue Zeit a kor szocialistáinak tájékozódásában — hiszen nem egyszer ebből ismerhették meg az alkalomról—alkalomra megjelenő új Engels-dokumentumokat is. Mielőtt a Párizsi Kommün korszakától búcsúznék, még egy utolsó észrevételt. S ez megint az objektív lehetőségek, illetőleg a szubjektív elhatározások, felismerések nagy kérdését érinti. Egy időben a Kommün harcosainak a szemére vetették, hogy több hiba elkövetése mellett őket terheli a felelősség, amiért nem foglalkoztak a parasztkérdéssel, ők a felelősek, amiért a Kommün magára maradt. Egyes írások még napjainkban is megemlítik, hogy „a proudhonisták és a blanquisták nem foglalkoztak" a parasztkérdéssel. Az állításokat nem óhajtanám itt sem hosszabban idézni, elemezni, pusztán annyit tartanék helyénvalónak megemlíteni, hogy Lenin viszont azt emelte ki, hogy a Kommün törekedett e kapcsolat megteremtésére, de ezt a célját „egy csomó belső és külső ok miatt nem tudta elérni". Az „Állam és forradalom-"ban Lenin ezeket az okokat nem részletezte, de a lenini utalás többre,