Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I
A MAGYAR NEMZET „SZELLEMI HONVÉDELME" 107 demokrata párt kirekesztésével kezdettől szűk, parlamenti keretet szabott a független ségi nemzeti összefogás számára — a polgári függetlenségi szárny megszervezkedósével kecsegtetett, nem ért el többet Imrédy menesztésénél.6 6 A jelentősebb tömegbefolyásra számító függetlenségi párt megteremtésének kérdése Teleki színrelépésével (1939. február 16.) lekerült a napirendről. Pethőék Teleki személyében, eddigi politikai pályafutása ós nyugati kapcsolatai alapján, biztosítékot láttak a szélsőjobboldal irányába fordult kormányrúd visszaállítására, tőle a helyes mértéket, a túlzó irányzatok (nyilasok) elleni fellépást várták.6 7 Imrédy Magyar Élet Mozgalmának zászlóbontásával kapcsolatban Pethő leszögezte: „Nekünk se statikára, se dinamikára nincs szükségünk, hanem elsősorban stabilitásra, szilárdságra, megbízhatóságra, egyensúlyra."6 8 Most úgy vélték, Teleki alkalmas ennek megvalósítására. A Magyar Nemzet alapvetően egyetértett Teleki vonalával, ha egyes kérdésekben merültek is fel ellentétek. Pethőék e politikai vonal nyugat felé kapcsolatokat kereső és a szélsőjobboldal kilengéseivel szembeni törekvéseit igyekeztek erősíteni. A Magyar Nemzet politikai irányzatának fontos jellemvonása volt, hogy a német- és nyilasellenes törekvéseit a kormánypolitika befolyásolásán keresztül kívánta érvényre juttatni, és ha körükben fel is merült a politikai tömegmozgalom gondolata, megvalósításától idegenkedtek. A Magyar Nemzet ellenzéki álláspontot képviselt a zsidótörvényekkel kapcsolatban is. Pethőék kezdettől szembefordultak azzal az antiszemita hullámmal, amelyet a nyilasmozgalmak idéztek elő. Maguk is állították, hogy létezik megoldatlan zsidókérdés. A nácizmus módszereit azonban elvetették, tagadták, hogy a zsidókérdést a „germán Logosz" elfogadásával kellene megoldani.6 9 A húszas évek hagyományaira épülő, de elsősorban a nácizmus emlőin növekedett nyilas antiszemitizmustól a magyar hatalmi gondolatot is veszélyeztetve látták. „Hogy a faji kérdés korbácsa most a zsidóság bőrén csattog — figyelmeztetett Pethő — egyáltalán nem bizonyos, hogy ez a hosszú ostorkötél nem csavarodik-e a magyarság lába köré s nem fordítják-e ellene ennek a faji eszmének dialektikáját a megszállott területeken uralkodó államnópek. A magyarság előtt megvilágosodott, hogy hurkot is lehet vetni a faji elvvel az egész szentistváni Magyarország nyakára."70 A szélsőjobboldali antiszemitizmussal szemben a „történelmi faj" fogalom alapjáról azzal érveltek, hogy az a nemzetbe asszimilált zsidóság kizárásával gyengítené az idegen befolyás következtében amúgy is legyengült nemzetet. Jól látták, hogy az antiszemita mozgalom mögött rejlő törekvés, az „őrségváltás" megvalósulása a szélsőjobboldali irányzatot erősítené a maguk politikájával szemben. „ . . . nyugodtan állíthatjuk — írta Pethő Darányi zsidó javaslatáról —, hogy magának a magyar fajnak semmi különösebb előnyét nem látnák a zsidókérdésnek egy olyan rendezésében, amely asszimilált zsidók helyett a nácizmusban disszimilált svábok részére készítené elő a 80 : 20-as arányszám revízióját."7 1 Szót emeltek a második zsidótörvény-javaslat ellen, amelyet Imrédy kezdeményezett, mert egyrészt új népcsoport szervezése a zsidókból azzal a következménnyel járhat a soknemzetiségű országokban, hogy a többi nemzetiség is követelni fogja különállása elismerését, másrészt fennáll a veszély, hogy a zsidóknak a gazdasági életből való sommás eltávolítása az „asszimilált indigénák" helyébe „féligmeddig vagy talán sehogy se asszimilált más indigénák" kerülnek. A kisszámú magyarság szempontjából nagy áldozatnak tekintették, hogy soraikból még a félzsidó keresztényeket is kizárják. De különös súllyal emelték ki a zsidókérdés külpolitikai vonatkozását, emlékeztetve a „Rajnán túli Európára". ,, ... ez a másik Európa még él — írta Pethő —. Szava és ereje világrészekre hat s érzelmi vagy politikai magatartása egyáltalán nem lehet közömbös számunkra, bármit bömböljön is a mozgalom (értsd: nyilas — J. J.) külpolitikai demagógiája."72 A kormány csak a szélsőjobboldal erőit erősíti azzal, hogy engedményekkel próbálja kifogni a szelet vitorláikból.7 3 A zsidó tör vény-javaslat hosszan elnyúló parlamenti vitája idején a Magyar Nemzet széles teret adott a javaslatot ellenző állásfoglalásoknak, amelyek szűkíteni akarták a korlátozás alá esők körét, és főként az " Ennek okaira találóan világít rá az egyik SzDP politikai elemzéa: „A parlamenti ellenzék több-kevésbé mégis ugyanabból a társadalmi rétegből került ki, amelyre Imrédy a maga mindenre elszánt, fasiszta »csodálatos forradalmát« . . . építi. .. végeredményben a kormány és a kormánypártból kivált képviselők (Sztranyavszky-csoport és Bornemissza-csoport) között az ellentétek sokkal kisebbek, mint a közös származás diktálta társadalmi szolidaritás." — PI. Arch. Népszava szerkesztőség. 1989/4. (1939. II. 6.). " Teleki. Magyar Nemzet, 1939. febr. 17. •s Pethő S.: Vízkereszt 1939-ben. Magyar Nemzet, 1939. jan. 8. " Pethő S.: Se zsidóság, se Németország. Magyarság, 1937. márc. 14. Pethő S.: Nyilas forradalom vagy gyakorlati kereszténypolitika. Magyarság, 1937. febr. 21. " Pethô S.: A 80 : 20 körül. Magyar Nemzet, 1938. nov. 27. "Pethő S.: Az új zsidótőrvényjavaslat. Magyar Nemzet, 1938. dec. 23. Pethő S. :A második zsidótörvény. Magyar Nemzet, 1939. jan. 29.
