Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Jemnitz János: Lenin és a történettudomány (Kérdésfelvetések és vitabevezető) 1111/V-VI

MEGNYITÓ 1111 láeok, a vita — említettem: ülésünket kifejezetten munka-jellegűnek szántuk, mint az Intézetünkben folyó elméleti-ideológiai képzés soronlevő, ám különleges fontosságú konferenciáját — örvendetes lenne, ha a vita egyebek között az ilyen természetű fejtegetésekhez is hozzákapcsolódnék, továbbvinné, gazdagítaná azokat. Üdvös lenne, ha adalékokat nyújtana annak a legátfogóbb, legáltalánosabb és különösen jelentó's kérdésnek megválaszolásához: Lenin történeti-kortörténeti elemzéseiből hogyan szűrhetők le Lenin módszerének jellegzetes vonásai; így is fogalmazhatjuk: mik a lenini módszer fő jellemzői. A metodológiai-módszerbeli elmélyülés követelményét és feladatát annál is inkább magunk elé állíthatjuk, annál is inkább hangsúlyozhatjuk ez alkalommal is, mivel a közelebbi és távolabbi múltban nem egy ízben kellett megállapítanunk: a hazai történettudomány általános fejlődésével nem mindenkor és nem mindenben tartott lépést metodológiai előrehaladása; a fontos és hasznos monográfiák és szakkutatások közzétételét alig vagy egyáltalán nem követi elméleti-módszertani tanulmányok publikálása. Olyan elméleti-módszertani tanulmányokra gondolok persze, amelyek nem a tárgyszerű vizsgálódásoktól elszakadtan, általánosságokig szublimált absztrakciók ködköpenyébe burkolóznak, s nem is a klasszikus tételek deklaratív hangoztatásának sebezhetetlenséget kölcsönözni látszó vértezetet öltik, hanem éppen a konkrét tényszerű kutatások, a mély teoretikus erudíció és az alkotói bátorság többszörös alapzatán állnak, — többszörös, de éppen Lenin által megmutatottan, az ő példáján szemlélhetően olyannyira egységes fundamentumán nyugodnak. Olyan tanulmányokra gondolok, amelyek a történetírói gyakorlat újabb és újabb szakproblémáinak gyűjtőlencséjén át világítják meg és állítják a jelen és jövő távlataiba a történeti elmélet és módszertan princípiumait. Mai tudományos ülésünk akkor tölti be igazán szerepét és rendeltetését, akkor lesz csakugyan méltó a lenini örökséghez, ha — a ma elhangzandókat gyümölcsöztetve s egyben azokon túlmutatva — újabb ösztönzéseket ad a magyar marxista történettudomány fejlődésének, elvi alapjai, módszertani fegyverzete, eszmei hatása erősítésének, a történeti tapasztalatok Lenin módján való hasznosításának. Ülésünket megnyitom, és felkérem Jemnitz János elvtársat, Intézetünk tudományos főmunkatársát, tartsa meg „Lenin és a történettudomány" című előadását. Jemnitz János: Lenin és a történettudomány (Kérdésfelvetések és vitabevezető) E témánál mondanom sem kell, hogy szívesebben lennék hozzászóló, mint vitabevezető, s nagy sajnálatomra előre meg kell vallanom, hogy nem tudom összefoglalni a címben megjelölt tematikát, s még azt sem mondhatom, hogy a legfontosabb területeket, ismérveket áttekintem. Először is egy általános kérdésfelvetés. A Zeitgeschichte és a történettudomány összefüggései. Közhely, hogy a történeti munkák magukon viselik koruk jegyeit. Az is, hogy ez az összefüggés méginkább áll a kortörténeti 2*