Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I
106 JOHANC8IK JÁNOS mozgalom kialakítására törekszik. A Magyar Nemzet ekkor már fellépett Imrédyvel szemben. Pethő tagadta, hogy a reformtervek megvalósításához a fennálló politikaihatalmi rendszer megváltoztatására lenne szükség, hiszen a parlament olyan összetételű, hogy a kormány bármely javaslatának elfogadtatása keresztülvihető. Imródyt attól óvta, hogy reformterveit szélsőjobboldali mozgalomra építse, mert e mozgalom nem reformokat, hanem hatalmat és felfordulást akar.6 9 Imrédy 1938. november 23-án bekövetkezett bukását Pethő a „totalitásnak valamilyen magyar variánsával" való kísérletezésre vezette vissza és a kivezető útat egy széles parlamenti bázisra épülő kormány megalakításában jelölte meg.6 0 Horthy azonban november 27-ón nem fogadta el Imrédy lemondását. Miután a kormányzói döntés lehetővé tette Imrédy további miniszterelnöki tevékenységét, Pethő felvetette a századforduló nemzeti ellenzékének örökségét folytató függetlenségi párt megalakításának gondolatát. Úgy vélte, hogy e párt szerepét a kisgazdapárt vállalhatná, amely a nyilasmozgalom »déinoszán« kívül egyedül rendelkezik komply, mozgatható tömegekkel." .. . ma a kisgazda- és agrártársadalom politikája nem mentesülhet egy súlyos lidércnyomás, illetőleg ama kényszerhelyzet tanulságainak levonása alól — írta —, hogy az ország megváltozott külpolitikai helyzetében sokkal inkább kell hangsúlyozni a kossuthi testamentum függetlenségi posztulátumát, mint eddig bármikor." A kisgazdapárt azért is vállalhatja a kossuthi örökség függetlenségi hagyományát, mert „ugyanakkor tovább képviselheti a jobbágyfelszabadítás folytatását, illetve egy új nemzeti és szociális földbirtokmegosztás követelményét", vagyis népi tömegeket sorakoztathat fel. „Csak ez a függetlenségi gondolat — állapította meg — gyűrheti le azt a silány labanc-hadat, amely külföldi támogatás reményében akarja birtokba venni a magyar államhatalmat, hogy azután tüstént kiszolgáltassa azoknak az erőtényezőknek, amelyeknek szolgálatába adta magát."6 1 A függetlenségi párt feladata tehát a nyilasmozgalmak és a szélsőjobboldali irányba tartó kormánypolitika ellensúlyozása lett volna, mert, amint Pethő megállapította, a magyar függetlenségi gondolat korszerű megfogalmazásában nem közjogi kérdés, hanem egyedül szellemi és politikai védőfal a politikai importtal szemben.6 2 A Magyar Nemzet számos, a függetlenségi mozgalom megalakítását pártoló hozzászólást jelentetett meg. Pethő elképzelését arra a közös frontra alapozta, amely Imrédyvel szemben a kormánypártból kivált „disszidensek" és a polgári ellenzéki csoportok között jött létre és november 23-án a kormány leszavazását eredményezte a parlamentben. Bár a kormányzói döntés apasztotta az ellenzéki tábort, Bethlen István és Eckhardt Tibor újévi cikkei a kormánypolitikát ellenző politikai álláspontot széles nyilvánosság előtt rögzítették. A Bethlen mellé felsorakozó, a Kornis —Sztranyavszky-féle disszidensekből, a Bornemissza-csoportból és más ellenzéki erőkből, valamint a kisgazdapártból álló csoportosulás Imródyellenes taktikáját részleteiben is tükrözi Horthyhoz 1939. január 14-én eljuttatott memorandumuk.63 Ebben kifejtették, hogy az ellenzéki csoportot tárgyi tekintetben a kormány célkitűzéseitől alig választja el valami is, viszont egyre nagyobb aggodalommal tölti el, hogy a kormányzat „hónapról-hónapra új és új elvek jegyében próbál kormányozni", a parlamenttől eltávolodva „az utca felé sodródik". Sürgős megváltoztatását sürgették a kormánypolitikának, amely nem vet gátat a szélsőjobboldali szervezkedésnek és egyoldalii németbarát politikát képvisel. A zsidótörvény és a földkérdés rövid időn belüli lezárásával kívánták szabaddá tenni az utat egy szélesebb alapokon nyugvó új kormánypárt megszervezésére.6 4 A Magyar Nemzetben megjelent újévi cikkében ezt az álláspontot képviselte Eckhardt is, aki helyeselte, hogy a függetlenségi gondolat szervezkedjék. A független külpolitika feladatának tekintette a nyugati' hatalmak, „a rajnántúli Európa" nagyobb mértékű figyelembevételét. A külkereskedelem terén az egyoldalú gazdasági kapcsolatok felszámolását akarta, Németországnak a magyar kivitelből való részesedését 25%-ra kívánta csökkenteni. Belpolitikai programja a diktatúra elutasítását, a zsidókórdós és a német kisebbségi kérdés olyan megoldását tartalmazta, amely nem vezet az egységes politikai nemzet széthullásához, fő célnak a szentistváni birodalom helyreállítását jelölte meg.65 A parlamenti ellenzék, amely — bár a szociál-РгМ S.: A tîkintély „nagyobb dózisa". Magyar Nemzet, 1938. okt. 28. PelM S.: Mi lesz most? Magyar Nemzet, 1938. nov. 24. " PethS S.: Az ellenzéki politika új útjai. Magyar Nemzet, 1938. dec. 11. Pethô S.: Kell-e függetlenségi Párt? Magyar Nemzet, 1938. dec. 18. "Szinai M.-Szűcs L.: Horthy Miklós titkos iratai. Bpest. Kossuth. 1962. 209-214. 1. fi „Egy német vagy olasz mintára megszervezett egypártrendszer esetén a mindenkori kormánynak hiányoznék az a parlamenti hátvéd s az a szabad véleménynyilvánítás, melyre a mai nehéz időkben éppen a kormányzatnak van legnagyobb szüksége, hogy esetleges külföldi presszióval szemben legyen módja mire támaszkodni és hivatkozni. A független gondolkodási magyar társadalmat minél szélesebb alapon kell majd tehát bevonni az új kormányzati többségbe, hogy azon az eljövendő magvar kormány minden külföldi nyomással szemben meg tudjon állni." — Uo. 212. 1. "Eckhardt T.: Recrudescunt vulnera? . . . Magyar Nemzet, 1939. jan. 1.
