Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nemes Dezső: A lenini békepolitika 1095/V-VI
1104 NEMES DEZSŐ moló képviselői között is. Akik a tényleges erőviszonyokkal tudnak számolni, azok megértik, hogy a békés egymás mellett élés az egyetlen reális politika, az egyedüli lehetőség normális nemzetközi viszonyok biztosítására. Mindezek ellenére a washingtoni uralkodó körök ma is helyi háborúkkal próbálkoznak kedvezőbb lehetőségeket teremteni az imperializmus pozícióinak megerősítésére és világháborús terveik végrehajtására. Reményeket fűztek ahhoz a szakadáshoz is, amit a Kínai Kommunista Párt vezetői Mao-Ce-Tung politikája alapján az imperialistaellenes frontban előidéztek. Ma'is remélik, hogy a kínai vezetők továbbra sem fogadják el a Szovjetunió és a többi szocialista ország által javasolt összefogást az imperializmus ellen. E reményüknek is volt szerepe abban, hogy Nixonék a vietnami háborút egész Indokínára kiterjesztették. Az agresszió kiterjesztése azonban elsősorban azt eredményezte, hogy világszerte tovább növekedett a felháborodás az amerikaiak bűnös indokínai háborúja ellen. Nixonék azt mondogatják, hogy ők „keresik" a békés rendezés útját. Ez az út azonban nem a háború kiterjesztésében van, hanem az amerikai csapatok haladéktalan és minden feltétel nélküli hazavitelében. A békés rendezés útját nem keresni kell, hanem rá kell lépni és végig kell menni rajta. Tudomásul kell venni, hogy a nép Dcl-Vietnamban is, Kambodzsában is, Laoszban is maga akarja és fogja irányítani életét, nem bízza azt az amerikai agresszorokra. A Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány és a VDK kormánya javaslatai lehetővé teszik Washington számára a tisztességes visszavonulást. A washingtoni uralkodó körök azonban saját jószántukból soha nem távoznak Indokínából, saját jószántukból sehol nem adják fel támaszpontjaikat, amelyekre világuralmi terveiket építették. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy csak a népek együttes harca kényszerítheti visszavonulásra őket. A lenini centenárium éve sorsdöntő időszakra esik. A tartós és végleges békéért folyó küzdelem átfogja az öt világrészt. Egyik fő frontja itt húzódik Európában. Itt szervezték újjá a NATO égisze alatt a nyugatnémet'revansisták katonai erőit, s nem békés célokból, hanem a szocialista országok elleni egyeztetett háborús terveik részeként. A nyugatnémet revansista erők megfékezése kontinensünk és a világbéke védelméért folyó harcnak egyik fő feladata. Európa volt mindkét világháború fő hadszíntere, s most az itt élő népek a harmadik világháború meghiúsításáért folyó politikai küzdelem első soraiban vannak. A szocialista országok államközi szinten folytatják erőfeszítéseiket a béke biztosításáért. Nagy viszhangot váltott ki a Varsói Szerződés országainak kezdeményezése az európai biztonsági konferencia mielőbbi összehívásáért, minden előzetes feltétel nélkül, valamennyi európai állam részvételével. Mint ismeretes, több semleges ország, mindenekelőtt Finnország és Ausztria kormánya is támogatja e kezdeményezést és kész tevőlegesen hozzájárulni megszervezéséhez. A NATO államok kormánykörei egyeztetik álláspontjukat és feltételeiket. Egyes NATO országok kormánykörei, — vagy azok bizonyos része — pozitívabban, mások negatívabban tekintenek a szocialista országok e javaslatára, de az utóbbiak is tartózkodnak egyenes elutasításától. Ez önmagában is mutatja, hogy országaink e kezdeményezése megfelel az összes európai népek alapvető érdekeinek, s fogadtatása a népek részéről a lenini békepolitika jelentős morális sikere. De nyilvánvaló, hogy nagyon állhatatos