Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nemes Dezső: A lenini békepolitika 1095/V-VI

A LENINI BÉKEI'ÜLITIKA 1101 ket az elnyomó hatalmakkal való megbékélésre akarja bírni. Következetes harca mindenfajta imperialista háború ellen szervesen egybekapcsolódik az elnyomott népek szabadság-küzdelmének támogatásával. * Ismeretes, hogy a német fasizmus hatalomra kerülése után az új világháború veszélye megnőtt. A kommunista világmozgalom a békéért küzdők élvonalában harcolt a háborús gyújtogatok megfékezéséért. A Szovjetunió előterjesztette javaslatait a kollektív biztonsági rendszer teremtésére. Amikor az olasz fasizmus 1935-ben Abesszíniára tört, a Szovjetunió — immár a Népszövetség tagjaként — szankciókat sürgetett az agresszorok ellen, Abeszszínia védelmében. A nyugati hatalmak készek voltak elfogadni a támadót elítélő nyilatkozatot, de elutasították a hatékony rendszabályokat ellene, s még a Szuezi-csatornát is nyitva tartották számára, hogy akadálytalanul elláthassa az abesszin földre tört hódító hadseregét. Amikor a német és olasz fasiszta seregek a spanyol fasiszták támogatóiként 1936-ban a demokratikus Spanyolországra törtek, mindenekelőtt a kommunisták siettek a spanyol nép segítségére és együttes küzdelemre hívtak fel más antifasiszta erőket is. A kommunisták alkották a nemzetközi brigádok zömét, s a szovjet nép küldte a legnagyobb segítséget a spanyolországi antifasiszta harcosoknak. Anglia és Franciaország viszont a ,,be nem avatkozás" jelszavával csakhamar blokádgyűrűt vont a Spanyol Köztársaság köré, szabadon hagyva az utat — Portugálián keresztül és tengeri átjárókon is — a fasiszta intervenciósoknak. Ez volt a közvetlen előjátéka Ausztria hitlerista bekebelezésének 1938 tavaszán, amit a nyugati hatalmak tudomásul vettek. Ezt követte 1938 őszén a szégyenletes müncheni egyezmény, az angol és francia uralkodó körök összeölelkezése a tengely-hatalmakkal. S mint ismeretes, nem sokkal később bekövetkezett Lengyelország cserbenhagyása nyugati szövetségesei által, amikor a hitlerista seregek megrohanták Lengyelországot és kitört a második világháború. Emlékezetes, hogy a nyugati hatalmak 1939 nyarán is folytatták a müncheni politikát, kettős játékot űzve. Igyekeztek mérsékelni a fasiszta Németország követeléseit a nyugati hatalmakkal szemben és rávenni arra, hogy hódító törekvéseit a Szovjetunió rovására próbálja érvényesíteni. Ugyanakkor elküldték megbízottaikat Moszkvába is, hogy tárgyaljanak a szovjet kormány által javasolt összefogásról az agresszor ellen. Tisztességes védelmi egyezményt kötni a Szovjetunióval azonban egyáltalán nem akartak, s a moszkvai tárgyalásokat csak arra használták fel, hogy nyomást gyakoroljanak a fasiszta Németországra, arra ösztönözve őt, hogy kelet felé folytassa útját és a Szovjetunióra törjön. Meddőnek bizonyult a Szovjetunió erőfeszítése, hogy eltérítse Angliát és Franciaországot a müncheni politikától és védelmi szövetséget kössön velük a fenyegető hitlerista támadás együttes elhárítására. Látva a nyugati hatalmak veszélyes kijátszási kísérletét, a szovjet kormány megkötötte a szovjet- német meg nem, támadási szerződést. Emlékezetes, hogy e szerződés aláírásakor a nyugati világ milyen nagy lármát csapott. Szidták Hitleréket is, akik a szovjetellenes hadjárat nyílt hirdetésével csikarták ki Angliától és Franciaországtól egyik engedményt a másik után, s most mégis aláírták a meg nem támadási szerződést a szovjet állammal. A nyugati hatalmak propagandája azonban elsősorban a Szovjetuniót szidta, azoknak a dühével, akiknek csalfa játéka kudarcot vallott.