Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I
A MAGYAR NEMZET „SZELLEMI HONVÉDELME" 103 a német hatalmi törekvésekkel. „ . . . egészen világos — írta Pethő —, hogy a mai német birodalomnak nincsenek olyan érdekei a Dunamedence területén, amelyek reális összhangba hozhatók lennének a magyar nemzet revindikációs követeléseivel". A náci Németországnak nem áll érdekében a történelmi Magyarország visszaállítása.3 8 Érdekeiket azonban nemcsak a német fasizmustól, hanem a szocializmust építő Szovjetunió hatásától is féltették, ezért pánszláv veszélyről, a „szovjet rém" fenyegetéséről írtak. „Két pogány közt egy hazáért' ' hirde ttek harcot. Ennek ellenére ebben az időszakban a főveszólyt a német expanzióban látták. „A pánszláv vagy neoszláv hullám, amely nemrég még Középeurópát elárasztással fenyegette, ma apadóban vagy szétporlóban van. Akció- és hatóképességében tetemesen hanyatlott . . . Egészen más és ránk nézve kedvezőtlenebb fejlődési irányt vett a pángermanizmus, amikor felöltötte a maga legtökéletesebb formáját, a nemzeti szocializmus népközösségi és faji míthoszában, illetőleg a harmadik birodalomban" — irta Pethő már 1937 végén.3 7 Az önálló magyar hatalmi törekvéseknek adva hangot a mind szorosabb német szövetség kialakítását szorgalmazókkal szemben óvtak a „világnézeti külpolitikától," âzâz â tengelypolitikához való csatlakozástól, és „hűvös és becsületes semlegességet" ajánlottak.38 Pethőék koncepciójában a semlegesség is tartalmazta a hatalmi gondolatot. Nem egy „keleti Svájcra" gondoltak, hanem erős katonai állam szervezésére.3 9 Maguk is támogatták és a nemzet létérdekének tüntették fel a fegyverkezést, az ország militarizálását. Pethő a hadsereget az „egész állami életünk központi institució"-jává kívánta emelni. A háború megindulásakor a belpolitikai nyugalmat is elsősorban arra vezette vissza, hogy „hadseregünk a készültségnek ós szervezettségnek sokkal magasabb fokán áll ma, mint egy évvel ezelőtt".4 0 A semlegesség és a fegyverkezés összekapcsolása — — amely a Teleki-kormány külpolitikai vonalával egyezett — a továbbra is fenntartott hatalmi törekvések megvalósítását és e téren az önálló mozgás lehetőségét volt hivatva biztosítani.4 1 A német —magyar kapcsolatokban azt tartották irányadónak a külpolitika számára, „hogy ez a kapcsolat se hűbériséggé, se ellenségeskedéssé ne fajuljon . . . "4! Az önálló törekvések támogatását az angolszász hatalmaktól remélték, bár maguk is érezték, hogy a müncheni politika vágányain haladó nyugati hatalmak nem tanúsítanak érdeklődést a németek magyarországi befolyásának meggátlása iránt. Erre célozva állapította meg Pethő: „Akiknek érdekeik azonosak lehetnének a mienkével, azok vagy nagyon messze vannak, vagy nem igen ismernek bennünket, leginkább pedig nincs tudomásuk az érdekkölcsönösség fontosságáról."4 3 * Az alapvető külpolitikai célok megvalósítására alakított külpolitikai orientáció a belpolitika terén is sajátos ellenzéki álláspontot formált ki Pethőék politikai koncepciójában. Pethő a szélsőjobboldali diktatúrás törekvésekkel szemben az ősi alkotmányhoz ragaszkodást, az alkotmányos szabadság megőrzését, a magyarság ősi életformájának védelmét hirdette. „Létünknek és hatalmi állásunknak a múltban két oszlopa volt. Az egyik a magyar fajnak csodálatra méltó katonai tehetsége ... a másik a nemzeti önkormányzat és az alkotmányos szabadság rendszerén nyugvó politikai életformája" — írta.4 4 Szellemtörténeti felfogásának megfelelően a totális diktatúrát mint a magyar életformától elütő, a magyar történetiséggel ellentétben álló idegen „eszmét" utasította el. A totális törekvések mögött nem kereste a kiváltó tényezőket, a mozgató rugókat, csupán a „koreszme" egyik megnyilvánulását látta bennük. Ebből adódott, hogy a harc eszközéül is szellemi fegyvereket, a nevelést, a felvilágosítást választotta, de itt is a "Pethô S.: Búzaszem és pelyva, Magyarság, 1937. júl. 25. " Pethi S.: Pánszlávizmus és pángermanizmus között. Magyarság, 1937. aug. 29. 31 Pethő S.: A faji eszme és a világnézeti külpolitika. Magyar Nemzet, 1938. aug. 28. 3» Pethő S.: A magunk útján, Bpest. 1937. 196. 1. " Pethő S.: A nagy órákban. Magyar Nemzet, 1939. szept. 3. " „ .. .nem mondtuk még ki utolsó szavunkat Európa számára" — hangsúlyozta Pethő. A magyar „küldetés" jegyében sürgette a belső egységet. „A magyar társadalomnak e pillanatokban elfelejtvén sebeket és gyűlölségeket, bajokat és bűnöket, ellentéteket és sérelmeket, úgy kell összeforrnia és bezárulnia a magyar honvédség kemény héja mögé, mint a dió belének a dió héja mögé." — Pethő S. : A mi nyugalmunk. Magyar Nemzet, 1939. nov. 12. *• Pethő S.: Egy utazás végén. Magyar Nemzet, 1938. aug. 30. "Pethő S.: Egy kis nép nagy gondjai. Magyar Nemzet, 1938. szept. 18. " Pethő S.: A magunk útján. 99. 1.
