Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I
104 JOHANC8IK JÁNOS jelenségek összefüggéseinek objektív feltárása helyett elsősorban az „idegenség" fogalmával operált a diktatúra közvélemény előtti lejáratására. Az „alkotmányos szabadság", az „ősi életforma" mint a szélsőjobboldali totális fasiszta törekvések elleni fegyver élét azonban jelentősen tompította e fogalmak valódi tartalma. Pethő elvi állásfoglalásaiból kitűnik, az e fogalmakkal jelölt politikai rendszer nem demokratikus rendszer volt, még polgári értelemben sem. A legitimisták által kívánt olyan konzervatív hatalmi rendről volt szó, amely a két forradalom utáni társadalom feszült ellentmondásai között a tőkés-nagybirtokos rendszert az arisztokrácia politikai vezetésével biztosította volna, elutasítva a totális diktatúra ós a fasiszta tömegmozgalom bizonytalan, nehezen kézbentartható eszközeit. Pethő ellenforradalmi talajról fordult szembe a diktatórikus törekvésekkel. Hangsúlyozta, hogy nem a korszellemet utasítja el, csak azt tagadja, hogy a koreszme egyedüli formája a totális uralmi forma lenne.4 5 A náci diktatúrával szemben" a példaképet, amely a „koreszme" kifejezője lehet, a konzervatív angol politikai rendszerben látta.4 6 Az angol ideál azonban nem a liberális eszményeket jelentette. A liberalizmust, mint a forradalmak előidézőjét és a magyar fejlődés negatív jelenségeinek egyedüli okozóját csakúgy, mint Szekfű a „Három nemzedék1 '-ben, ő is elutasította. Még a Magyarságban, a „Két front között" című cikkében kifejtette, hogy a hitlerizmus ellen nem azért harcolnak, hogy segítsék visszacsempészni a liberalizmus rémuralmát.4 7 Egy másik cikkében pedig arról írt, hogy a parancsuralom és a liberalizmus totalitásai között ők egy harmadik utat, a keresztény magyar humanizmus útját képviselik.4 8 Pethő koncepciója másrészt a szélsőjobboldali mozgalmakat egy szintre hozta a munkásság forradalmi mozgalmaival ós mindkettőt, mint „idegen eszmék"képviselőit ellenségnek tekintette, egyaránt harcot hirdetett ellenük. A „bolsevik" ós „nyilas forradalomról" szólva azt írta a Magyar Nemzet beköszöntő cikkében, hogy a kettő között csak annyi a különbség, hogy „az idegen maszlag tűzpirosból méregzöldre kaméleonkodta át magát".4 9 Még világosabban fogalmazott Katona Jenő, aki a szélsőjobboldali „forradalmi" törekvéseket így jellemezte: ,, . . . azt hiszik, hogy egy jobb, magyarabb szocializmust hoznak, amikor pedig csupán kontj'abolsevizmust, e métellyel jelszavakban ellenkező, de vele struktúrájában azonos társadalmi és gazdasági »megoldást« sürgetnek."5 0 Itt Pethőók, vagy az azonos nézeteknek hangot adó Bethlen részéről arról volt szó, hogy a nyilasmozgalmak szociális demagógiájától is fenyegetve érezték a fennálló hatalmi rendszert. Ezért, amikor a szélsőjobboldali nézeteket az ellenforradalmi ideológiával immár két évtizede megdolgozott közvélemény előtt lejáratni és ellenszenvessé tenni igyekeztek, rendszerint a szemükben rémséges 1918-as és 1919-es forradalmakkal húztak párhuzamot. Pethő politikai vonala tehát a totális fasiszta törekvésekkel tulajdonképpen konzervatív, egy szintén nein demokratikus rendszer politikai álláspontjáról fordult szembe. Belpolitikai koncepciójuk másik jellegzetessége, hogy Pethő és csoportja a reformkor örökségének vallójakónt, a reformpolitika híveként lépett fel. Mi indította Pethőt arra, hogy konzervatív felfogása, beállítottsága ellenére reformok megvalósítását sürgesse î A nyilasmozgalmak lendülete részben éppen a megoldatlan szociális kérdések kiaknázásából fakadt, és ez késztette a konzervatív politikai köröket arra, hogy szakítsanak a bethleni korszak szociális kérdésekben tartózkodó magatartásával, reformok hirdetésével ellensúlyozzák a nyilasok demagógiáját és gátolják befolyásuk terjedését. Pethő maga is a társadalmi ellentétekben, belső feszültségben, „a polgárháborúk és osztályküzdelmek miatt való állandó jogrendi- és életbizonytalanságban" látta a diktatúrás törekvések sikerének okát.51 A belső szociális feszültségek levezetésével akarta útját állni a nyilas „forradalomnak", de egyben a munkásság forradalmi nézeteinek terjedését is meggátolni. A „Tan fertőző misztikája és propagandája" ellen szerinte a védekezés legbiztosabb formája a „szociálpolitika, a földbirtokpolitika, a polgári és tőkós rendszer belső reformja".5 2 A keresztény humanizmus nevében általuk meghirdetett szociális program volt hivatott arra is, hogy politikai irányzatuknak tömegbázist teremtsen. 45 ,,. . .más az eszme és más a forma. Egyik helyt az úgynevezett koreszméhez diktatúra kell, a másikhoz alkotmányos szabadságon alapuló önfegyelem." — Pethô S.: Még egyszer Szent László pénzei. Magyarság, 1937. júl. 4. 19 A gömbösi törekvések indoklásai ellenében leszögezte: „Mi is Európában akarunk maradni. Az európai ideált azonban az angol nép fennsőségesebb és humanisztikusabb eszmekörében és életformájában akarjuk követni." — A magunk útján. 106. 1. "Magyarság, 1937. ápr. 18. " Pethö S.:A magyar Gironde 1937-ben. Magyarság, 1937. okt. 3. "Pethő S.: A magyar társadalomhoz. Magyar Nemzet, 1938. aug. 25. 60 Katona Jenő: A mozgalom alapjai. Magyar Nemzet, 1938. nov. 1. " Pethö S.:A magunk útján. 48. 1. " Pethő S.: A szovjet veszedelem. Magyarság, 1937. febr. 7.
