Századok – 1970
KRÓNIKA - Szabó Bálint kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 1076/IV
1076 KRÓNIKA A Magyar Történelmi Társulat Borsorl-Abaúj-Zempléni Csoportja a Hazafias Népfront és a TÍT Borsod megyei szervezetei 1970. szeptember 13-án Miskolcon I. István király születésének 1000. évfordulója alkalmából tudományos emlékülést rendeztek. Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei elnöke megnyitója után Bartha Antal kandidátus, a MTA Történettudományi Intézet főmunkatársa „I. István és a magyar állam kialakulása" címmel tartott előadást. Bevezetőjében az előadó honfoglaláskori eleink műveltségi színvonalát vizsgálta az arab és perzsa tudósítások, valamint a bizánci kútfők alapján. E vonatkozásban szólt arról a tudományos polémiáról, amelynek tárgya a feudálisközépkori civilizáció alapját képező ekés földművelésünk eredetének kérdése. Hivatkozva az utóbbi évtized régészeti kutatásaira, — amelyek cáfolhatatlanul bizonyítják a Volga és Dnyeper folyók közötti, a ligetes steppe déli határaitól délre fekvő területen létrejött nem szláv eredetű ekés földművelés meglétét, a nomád népesség fokozatos megtelepedését — megállapította, hogy bolgár - török eredetű földmívelő szókincsünk anyagi háttere bizonyítást nyert. Tehát a honfoglaló magyarság ekés földművelő kultúrát és fejlett félnomád állattenyésztést hozott magával új hazájába. A következőkben Bartha Antal a feudális magyar állam kialakulásának kérdéseivel foglalkozott. Először a kettős honfoglalás elméletét tárgyalta, majd kitért a szláv őslakosság műveltségének és állapotának felderítésében elért eredményekre. A továbbiakban a magyar nemzetségi területekkel foglalkozott, majd a X. századi magyar társadalom belső válságát, s e válság következményeként a magyarság környezetével kialakult konfliktusokat elemezte. Megállapítása szerint a X. század első felének magyar hadjáratai nem a pásztor-életforma válságából fakadtak, hanem a fejlett európai feudális országok és a feudalizálódás útjára lépett kelet- és észak-európai barbár népek közötti konfliktusok részét képezték. Bartha Antal előadásának második részében az István-kori magyar állammal ós társadalommal foglalkozott. Szólt a királyi várakról, az egyházszervezésről, s ezzel kapcsolatban kifejtette: István királysága megfelelt a kora által támasztott követelményeknek. István törvényeinek elemzése alapján megállapította, hogy a királyi hatalom szinte korlátlan volt, s István akaratától függött az, hogy a legfontosabb országos döntések meghozatalakor meghallgassa az ország legelőkelőbbjeinek ós a püspököknek a véleményét. A földesúri magántulajdon erősítése érdekében a törvények biztosították az örökösödés jogát és azt, hogy az előkelők a közrendűeket szolgaságba dönthetik. Az előadó arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalmi és vagyoni helyzettel kapcsolatos igazságszolgáltatás is bizonyítja az István-kori magyar társadalom osztályrétegződósót. István király nem a társadalmi elnyomás ellen, hanem a kizsákmányolás szervezettebb formáit elfogadó vezető réteg oldalán szállt síkra, annak európai típusú feudális uralkodó osztállyá szerveződésének útját egyengette. Befejezésül az előadó Aba Sámuel példáján keresztül azt fejtegette, hogy másik alternatívája nem volt: Aba Sámuel ugyanis megpróbálta az antagonizmusok kibékítésének lehetetlen feladatát, de a történelmileg maradandót István alkotta; ,,az általa választott módszerek, fényeivel és árnyaival együttesen jelölték ki a jövő útját". Az előadás után Levárdy Ferenc művészettörténész, az Országos Műemléki Felügyelőség főmunkatársa „Árpád-kori műemlékek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében" és K. Végh Katalin, a Herman Ottó Múzeum régésze „Honfoglalás és kora Árpád-kori régészeti emlékek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében" címmel tartott korreferátumot. BESZÁMOLÓK SZABÓ BÁLINT ÉS LÁNG IMRE KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓINAK VITÁIRÓL Szabó Bálint: „Népi demokrácia. A szocialista elmélet fejlődésének néhány kérdése a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa után Magyarországon 1935 — 1949" című kandidátusi disszertációjának vitája 1968. október 28-án folyt le. A disszertáció a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a nemzetközi munkásmozgalomban kialakult helyzet elemzéséből indul ki. Magállapítja, hogy a Komintern III. és IV. kongresszusa jelentős eredményeket hozott az általános demokratikus követelések, a proletár osztályharc ós a demokráciáért vívott harc összekapcsolásában, s ez termékenyítőleg hatott az egyes kommunista pártok politikájára is. A döntő fordulatot a disszertációban részletesen elemzett VII. kongresszus határozatai jelentették, malyek először tettek határozottan különbséget a burzsoá uralom két formája: a burzsoá demokrácia és
