Századok – 1970
KRÓNIKA - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1071/IV
KRÓNIKA 1075 s gondolati anyagát tekintve is abban az eszmekörben gyökerezik, amely a nyugati frank területen, a 820 —40-es évek között keletkezett Karoling-királytükrökben, illetve zsinati határozatokban formálódott ki. Az ismeretlen klerikus az ezekben a művekben kifejtett elveket ismertette meg István királlyal, s hatásukra jöhetett létre az Intelmek, a Karoling típusú politikai publicisztika utolsó termékeként. Az előadás következő része eszmetörténeti kérdésekkel foglalkozva először az Intelmek szemléleti keretét meghatározó koncepciót vizsgálta. Az előadó arra az eredményre jutott az Intelmek elemzése alapján, hogy az tulajdonképpen korának viszonyai között a szuverenitás érdekét szolgálta. Mint mondotta: „A keresztény univerzalizmusba való belehelyezkedés volt az út a szuverén politikai cselekvéshez; az egyházba való belehelyezkedés volt a módja annak, hogy saját hatalmi szférájában István király az egyház fölibe emelkedjék." Az Intelmekben — hasonlóan a király tükrökhöz — bizonyos erények szükségesek ahhoz, hogy az uralkodó kiérdemelje a király nevet. Nagyon fontos szempont volt ez a kora-középkorban — hangsúlyozta az előadó —, hogy az uralom öröklésének és gyakorlásának vérségi mítoszával szemben döntő lett a király meghatározott, keresztény normákkal körülírt, alkalmasságának elve. Szűcs Jenő utalt arra, hogy e probléma éppen István korában „véresen aktuális volt"; ezt igazolták a közismert történelmi tények is. Az előadó kifejtette, hogy a látszólag általános keresztény erények — „kegyes", „türelmes", „békés" — nem elvont viselkedésnormát jelentenek, hanem kifejezetten „politikai erények". így a társadalom nagyjaival való jó viszonyt is a „kegyes" vagy „türelmes" jelzőkkel fejezi ki. Tehát ezen erények a keresztény tartalom mellett bizonyos politikai értelemmel bírtak; kifejezték az uralkodónak az egyházi ós világi nagyokkal való harmonikus viszonyát, amelyet az Intelmek szerzője meg is követelt az uralkodótól. Összegezve az előadást, Szűcs Jenő kiemelte, hogy az Intelmek államelmélete egyrészt eszmeileg függetleníti az uralkodó hatalmát a társadalom régi, pogány-barbár szektorától, másrészt azt bizonyos értelemben a társadalom új keresztény-feudális szektorának ellenőrzése alá helyezi. Kralovánszky Alán régész, a Fejér megyei Múzeumok tudományos titkára „Az István-kori Székesfehérvár" címmel tartott előadásának bevezetésében kifejtette, hogy István király és Székesfehérvár neve, valamint a magyar állam kialakulásának fogalma évszázadok óta elválaszthatatlanul összefonódott. A továbbiakban azt a mintegy 100 esztendős kutatómunkát ismertette, amely megalapozta a város történetére vonatkozó ismereteinket. A múlt század közepén meginduló kutatás első szakaszában sikerült megtalálni a királyi bazilikát, valamint feltárni egyetlen ismert királysírunkat. A második kutatási szakaszban ugyancsak a királyi bazilika felé fordult а fő figyelem. A felszabadulás után a kutatások harmadik szakaszában az adatok újraértékelése és az eddigi eredmények összegezése következett. Ehhez az időszakhoz szervesen kapcsolódik a jelenlegi — negyedik — kutatási szakasz. 1965 óta a székesfehérvári István király Múzeum köré csoportosuló kutatógárda foglalkozik a magyar állam kialakulásának fehérvári vonatkozásaival. A kutatások, az újabb régészeti feltárások beigazolták, hogy a várost nem István király alapította, s Fehérvár már Géza korában jelentős település lehetett. Az új régészeti kutatások azt is bizonyítják, hogy a X. század végén már nemcsak a fejedelmi szálláshely, hanem a váralja és környéke is lakott volt. Eredményesnek bizonyultak a fejedelmi szállásterületen kívül, az egykori királyi bazilika és a prépostság területén végzett ásatások is. Ennek alapján megállapítható — megegyezően az írásos adatokkal —, hogy István király feltételezhetően nem egyszeri építkezést végeztetett a bazilikában. A kérdés további vizsgálatához — mutatott rá Kralovánszky Alán — remélhetően az új feltárások adnak majd újabb adatokat. Az előadó a továbbiakban a közelmúltban felfedezett templom problémáit elemezve kísérletet tett az új műemlék építési korának meghatározására. Véleménye szerint e templom alaprajzában, méreteiben és belső kiképzésében igen jelentős mértékben hasonlít a Heves megyei Tarnaszentmária XI. századi templomához. Az előadó kifejtette, hogy feltételezhetően a tarnaszentmáriai templomot, amely az Aba-nemzetség szállásterületén fekszik, Aba Sámuel — aki István nádorispánaként gyakran tartózkodhatott Fehérvárott — építtette a most feltárt templom mintájára. Ez esetben viszont e templomot még István építtette, hiszen Aba Sámuel rövid uralkodása nem tehette lehetővé, hogy több helyen egyidőben építkezhessen. Befejezésül az előadó hangsúlyozta, hogy István király a Géza korában kialakult előzményt felhasználva tovább építette Fehérvárt, s a város ennek köszönhette évszázadokon át ható jelentőségét. A királyi bazilika megalapítása mellett a Fehérváron áthaladó s a Szentföldre vezető szárazföldi útvonal megnyitása szellemi és gazdasági téren egyaránt pezsgő életűvé alakította az István életében mintegy 3000 fős várost. *
