Századok – 1970
FIGYELŐ - Történelmi film-e az Itélet? (Bellér Béla) 1062/IV
1064 FIGYELŐ ökörsütési adó kíméletlen behajtása miatt kitört székely lázadás és Dózsa Györgynek 1507. július 19-e előtt a meggyesi vásáron szász polgárok ellen elkövetett „rablógyilkossága" tényeiből, ill. az utóbbira vonatkozó családi hagyományból6 konstruálták meg. Eltekintve a jelenet történeti pontatlanságaitól (a székelyek nem fizettek adót az ökörsütésen kívül; a ló fők — Dózsa ehhez a rendhez tartozott — ezt sem fizették; királyhűség, király iránti illúziók stb.), a történet legföljebb a kiváltságos székely katonanemesség helyzetének romlását, a közszékelyeknek saját, őket egyre jobban kizsákmányoló felső rétegük elleni harcát világítja meg, semmiképpen sem a magyarországi jobbágyság rosszabbodó állapotát. Teréz férjének tragédiája, az adószedő gyilkosaként ill. a helyett való halálra kínzása pedig az extrém helyzetnél fogva nem alkalmas a jobbágysors bemutatására. A jobbágyság helyzetére tehát az 1514 előtti jelenetekből alig következtethetünk; maradnak az 1514-es jelenetek. Ilyen is azonban csak kettő van. Az egyik a 40 favágó jobbágyot összeláncoltató és a megszököttek hozzátartozóiból minden ebédre egyet — modern Polüphémoszként nyársra húzató földesúr a jobbágyokkal való kegyetlenkedés extrém s így ugyancsak nem jellemző esetét példázza, és tendenciájában még inkább félrevezető. Ugyanis egyrészt azt szuggerálja, hogy a parasztforradalom kiváltó okának az ilyen extrém, abnormis helyzeteket (láncraverés, karóbahúzás stb.) tekintsük, nem pedig a jobbágyok mindennapi életét, az elnyomatás, kizsákmányolás, normális, mindennapos formáit;7 másrészt az egész földesúri osztály, az egész földesúri rendszer kegyetlensége ellen folytatott harcot egyes kegyetlen földesurak elleni harcra redukálja. Nem tudunk meg lényegesen többet a jobbágyság helyzetéről s így a parasztforradalom okairól a törökellenes háborúnak parasztháborúvá alakulását bemutató jelenetben sem. Ha a parasztság helyzetéről ilyen keveset tudunk, szövetségeseiről, a mezővárosi, városi polgárság egyes rétegeiről, bányanmnkásságról teljességgel semmit. A gazdasági-társadalmi alap hiánya eleve kizárja, hogy a Dózsa-féle parasztháborút annak mutassa be a film, ami az volt a valóságban: a parasztság legnagyobb arányú, legmagasabbfokú osztályösszecsapásának a földesurakkal. Az ábrázolás tengelyébe nem az osztályharc, hanem a terror kérdése kerül. Természetesen a filmalkotóknak joguk van ahhoz, hogy egy történeti eseményt, jelen osetben a forradalmat ne a maga totalitásában, hanem csupán egy lényeges vonatkozásában, tehát pl. a terror oldaláról jelenítsenek meg. Azonban ezt is korhoz kötötten és történelmileg konkrétan kell bemutatni. Tehát a fő vita-kérdés nézetünk szerint nem az, hogy van-e terror a filmben vagy nincs, hanem hogy milyen ez a terror: XVI. századi, középkori vagy új-, esetleg legújabbkorií Elgondolkoztatónak kell tartanunk, hogy ezt a lényeges kérdést a vita éppen csak érintette, de nem mélyedt el benne. Sőt, aki a legélesebben elítélte a terrornak, mégpedig a belső terrornak középpontba állítását, az sem vonta kétségbe ennek XVl. századi jellegét, sőt megkísérelte történetileg alátámasztani azzal a tétellel, hogy a középkori parasztháborúk teljesen vad, anarchikus, a gyűlölet, a bosszú szenvedélyétől vezetett, az ideológiai irányítást úgyszólván nélkülöző, a jelenbe ragadt, a jövő perspektíváját nem ismerő megmozdulások voltak; következésképpen résztvevői a fanatizmusnak és megalkuvásnak, a hősiességnek ós árulásnak határesetei, akiket máshogy nem, csak terrorral lehetett eggyé kovácsolni. „Az anyagi, az eszmei, a szervezett erő hiányát csak nyers erőszak pótolhatta."8 De ha a parasztháborúk valóban ilyenek voltak, s a film is ilyennek ábrázolja az 1514-es parasztháborút, akkor lehet szörnyülködni, sóhajtozva pesszimizmust, kétségbeesést emlegetni, csak éppen az igazság elől elzárkózni nem! A szerzők ebben az esetben joggal vetik kritikusuk szemére, hogy bírálójuk ,,.... az igazság nyomasztó súlyától félti a mozinózőt. Holott az igazság bármilyen leverőnek hat is, végső soron mindig forradalmi".9 A terrornak a filmben adott ábrázolása, nevezetesen a belső terrornak a külsővel szembeni előtérbe állítása azonban nem XVI. századi, nem középkori, hanem jellegzetesen új-, sőt legújabbkori viszonyokat tükröz. Megérzi ezt a problémát az egyik kritikus, aki azt írja, hogy a Dózsa alakjához kapcsolt probléma ,,. . . korunk szülötte, s bonyolultságát nehezen viseli el a tizenhatodik századi téma"; téved azonban abban, hogy a nehézségnek oka a XVI. század „történelmi-emberi közegének" túlságos tiszteletben tartása.10 A helyzet pontosan ennek ellenkezője. Nem lehet tagadni, hogy vannak a forradalomnak 'Márki Sándor: Drtsa György. Bpest, M. Történelmi Társ. 1913. 26-31. 1. 'Erre — történészekre való hivatkozással — Tóth Dezső mutatott rá: Forradalom — erőszak — humanizmus. Népszabadság, 1968. szept. 28., 9-10. 1. • Fényi Péter: ítélet, de ki felett? Népszabadság, 1968. szept. 22. sz. 10. 1. — Ld. még u<5: Még egyszer az ítéletről és vitájáról. Filmktltdra, 1969/1. sz. 1«—24. I. •Cscóri Sándor—Kósa Ferenr: Kíméljük-e magunkat az igazság súlyától? Filmkultúra, 1968/6. sz. 7. 1. "Nemes Károly: Egy vita gazdagításáért. Filmvilág, 1968/21. sz. 12. 1.
