Századok – 1970
FIGYELŐ - Történelmi film-e az Itélet? (Bellér Béla) 1062/IV
FIGYELŐ 1053: kívül előnyére váltak a filmnek. Lényegében ugyancsak pozitívan kell értékelnünk a film cselekményében, jellemeiben kimutatható változásokat. Megapadt némileg a kritika által emlegetett „emberi és állati vérpatakok" szintje (levágott fülek, pestises katona üldözése, dárdákra tűzött emberi testrészek, bár ez utóbbi motívum szelídítve visszatér stb.); az egyes jelenetek naturalisztikus kiélezettségének tompításával a filmben lelki és szellemi borzongássá enyhült a novella által kiváltott idegszaggató fizikai borzadály. Jelentősebb változások következtek be egyes jelenetek beállításában, olyan változások, amelyek a szereplők jellemére is előnyösen kihatnak. Ezek közt elsősorban a Dózsa szerepét, jellemét illető változtatásokra utalunk. Elmaradt a novella parasztlakodalom jelenete és ezzel kapcsolatban Dózsa mind politikai, mind morális szempontból menthetetlen magatartása. Dózsa szeretője, Teréz férje halálának ugyan ezúttal is Dózsa az okozója — a fiatal férjnek az ő általa elkövetett gyilkosság, az adószedő megölése miatt kell meghalnia —, de legalább ezt Dózsa akkor nem tudja; még kevésbé asszisztál halálbakergetésénél. A filmben — a novellától eltérően — olyan megnyilatkozásokkal, jelenetekkel találkozunk, amelyek ha nem is változtatják meg, de legalább motiválni igyekeznek a parasztháborúban érvényesülő belső terrort pl. a harc végső győzelemig való végigharcolásának szükségességével (a pestises katonák előtt), humanizálni próbálják Dózsa magatartását a másfelfogásúak iránti megértési szándéka („Megölni könnyebb az embereket, mint megérteni"), mások szabad, öntudatos választási jogának elismerése („Nyitva van az ajtó . . ." igaz, hogy a pestisesek előtt), az éhségtől, pestistől, harctól egyaránt pusztított katonái iránti megértése (Teréz: „Éhesek az emberek" . . .) dokumentálásával. Ez a humanizálási szándék a külső terror ábrázolásán is nyomot hagy. A filmnovellában Csáky Miklós csanádi püspököt Dózsa jeges nyugalommal „egyetlen mozdulattal" ítéli halálra; a filmben csak azután, miután nem hajlandó vagyonáról, hatalmáról lemondani s szegény papként a parasztok szegény istene szolgálatába állni. (Hogy a történeti források — legalábbis Taurinus — szerint Dózsa lemondási szándóka ellenére is kivégeztette,4 az más lapra tartozik.) A humanizálással összefüggésben Dózsa filmbeli alakja elvileg valamivel szilárdabb, következetesebb, öntudatosabb lett novellabeli alakjához képest. A novellában Dózsa kétszer is meginog, először Werbőczivel szemben, amikor egy pillanatra hajlandónak mutatkozik elítélni forradalmát, másodszor Teréz előtt, amikor az öngyilkosságba akar menekülni. A filmből nemcsakhogy kiiktatódtak ezek a jelenetek, hanem Dózsa nem csupán az elvi állásfoglalást nélkülöző megadással vagy fatális beletörődéssel, — mint Werbőczi mondja — „ostoba makacssággal", hanem olykor az osztályharc törvényeit megsejtve („Szótrohasztjátok a jobbágyokat" ... — mondja Werbőczinek), sőt némiképp a — mindenesetre a mások által kivívandó — jövendő győzelemben is bízva (Terézzel az életben maradásra szóló parancsot küld Mészáros Lőrincnek) áll szemben Werbőczivel. Bizonyos változtatások történtek a filmben a novellához képest Werbőczi alakján is, de ezeket nem minősíthetjük szerencséseknek. Bár a kritika — olykor nyomatékkal is5 — utalt Werbőczi alakjának problematikus, azaz lényegében idealizált voltára a novellában, a változtatások nem egy reálisabb, hanem még idealizáltabb Werbőczi-kópet eredményeztek. A történészt, de a történetileg iskolázott nézőt is elsősorban az érdekli a filmből, hogy mutatja be magát a parasztforradalmat: mik voltak a kiváltó okai, hogyan robbant ki, mint radikalizálódott, milyen sikereket ért el, hogyan, milyen tényezők hatására következett be a bukás, mi volt a történeti szerepe, jelentősége? Tisztában vagyunk vele, hogy a kérdések így nagyon iskolásaknak hangzanak, de ennek ellenére lényeget mondók; másrészt az iskolás kérdések nem szükségképpen vezetnek iskolás válaszokhoz. Kezdjük tehát a kiváltó okokkal: milyen képet rajzol a filmnovella és a film a XVI. század elejének forrongó Magyarországáról, a parasztok, a mezővárosi és városi polgárok elkeseredett harcáról a földesurak ellen a továbbfejlődést biztosító árutermelés szabadságáért; a feudális terhek lerázásáért, személyes jogaiknak a feudális reakció támadásával szembeni megvédéséért indított küzdelmükről; különböző antifeudális ideológiák térhódításáról a parasztság, polgárság körében; a török elleni harc problémájáról stb.? — Ezen döntő kérdésekre a választ a filmnek mindössze néhány, meglehetősen ötletszerűen összeállított jelenetéből kell kiolvasnunk. A mélyebb történeti indokolástól való húzódást már az is elárulja, hogy az 1514 előtti idő sötétségébe mindössze két jelenet néhány képsora világít: az adószedő meggyilkolása és Teréz férjének tragédiája. A parasztság helyzetére azonban egyik jelenetből sem lehet következtetéseket levonni. Az adószedő megölésének jelenetót a szerzők nyilván két történeti tényből, a Lajos királyfi születése (150ü. július 1.) után az ' Qeréb László szerk. : A magyar parasztháborúk irodalma 1437 —1514. A bevezetőt írta: Székely György. Bpest, Hungária Könyvkiadó. 1950. 127-128. 1. ' Huszár Tibor: A művészet és a politika „munkamegosztásáról". Filmkultúra, 1968/5. sz. 10. 1.
