Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

1052 FOIA'rtlRATSZEMLK О'BOYLE: AZ újságírókról alkotott kép Franciaországban, Németországban és Angliában, 1815' 1848 (290— 317. 1.) a három ország újságíróinak és egyes társadalmi csoportok véleményének alapján megállapítja, hogy a pálya fokozatosan elkülönült a rokonhivatásoktól, de a gazdasági és politikai rendszereknek megfelelően más volt a szépirodalom, a tudósítás ós a politikai agitáció aránya. Franciaországban a sajtó elsősorban pártérdekek szolgálatában állt: a középosztály egyik rétegét szolgálta a másik ellen. Németországban tükrözte a cenzúrát és szubvenciót használó abszolutisztikus kormány harcát a hatalcmból részt követelő emelkedő középosztállyal szemben. Angliában a fejlett középosztály kompromisszumot kötött az arisztokráciával, így fő energiáit nem a politikai, hanem a gazdasági harcra fordította, ugyanakkor a munkásosztály elég erős volt ahhoz, hogy létrehozza a saját sérelmeivel foglalkozó, így a felsőbb osztályok számára fenyegetést jelentő sajtóját. — STEPHEN P. COHEN: A Kitchener— Curzon vita (337 — 355. 1.) az 1905-ös konfliktust egyrészt abból a szempontból vizsgálja, hogy milyennek mutatkozott benne a4 két főszereplő személyisége, másrészt pedig, hogy mennyiben rejlettek mögötte az indiai brit uralom jellegét, szerepét és vezetési módszereit illető eltérő felfogások. — RIJSHTON COULBORN: Feudalizmus, brahminizmus és az iszlám behatolása az indiai történelembe (356 - 374. 1.) Ram Sharan Sharma „Indiai feudalizmus" című könyvét elemzi. 4. szám. — GEORGE MACKLIN WILSON: Új pillantás a „japán fasizmus" problémájára (401 — 412. 1.) elveti mind a marxista nézetet, mind az „autoritáriusmodernizáló" jelleget, és a 30-as évek Japánját a „későn fejlődő nem-nyugati nemzetek"-kel hasonlítja össze. — CHANDRA JAYAWAEDENA: Ideológia és konfliktus az alsóbb osztályú közösségekben (413 — 446. 1.) a guayanai indiai munkások, az észak-amerikai makah indiánok, az andalúziai pueblo-parasztok, a porto ricói ültetvénymunkások és más csoportok egalitariánus, az emberek közötti értékbeli különbségeket tagadó eszmerendszerét tárgyalja, mint a kollektív tiltakozás viselkedési formáját, amit azonban gyengít a feltörekvő egyének alkalmazkodó volta. — DAVID M. NICHOLAS: Város és vidék: társadalmi és gazdasági feszültségek a XIV. századi Flandriában (458 — 485.1.) azt vizsgálja, hogy Ghent, Bruges és Ypres miért nem hozott létre az itáliaihoz hasonló városállam-rendszert. Nem tudták ellenőrizni gazdag mezőgazdasági hátországukat, nem tudták gazdasági egységbe foglalni a várost és a vidéket, mert városias gondolkodásuk következtében nem is törekedtek erre. — P. BISKUP: Fehér—bennszülött viszony Nyugat-Ausztráliában (447 — 457. 1.) az EO-es f'vek végéig tekinti át a probléma váltczó megközelítését, a kiirtástól az aspzimilálás politikájáig. Megkísérel magyaiázatct nytijtani aria, hogy az utóbbi miért nem jár sikenel. — J. G. LE MOUVEMENT SOCIAL 1969. ápr.jún. szám. — A folyóirat különszáma a francia agrártörténet regionális problémáival foglalkozik. PIERRE BARRAL: A francia agrárkérdések regionális problémái 1930 előtt (3— 17. 1.) megállapítja, hogy a Jacquerie-től a francia forradalomig, a Grande Peure-ig mily nagy szerepet játszott a parasztság, amelynek utolsó fellángolását az 1848-as mozgalmakban látja. A XIX. század ipari forradalma változást hoz, a mezőgazdasági népesség csökken, s látszatellentét áll elő a városok dinamizmusával. A falusiak nem egyszer általában a városiakban látják ellenségüket. A város magatartása is sokféle, egyfelől a polgári körökben a „bölcs paraszti mérsékletet" dicsérik, másfelől a proletariátus keres benne szövetségest. E kérdésnél az egyik mérlegelendő szempont a földtulajdon kérdése. Barral adatokat közöl a megoszlásról, a kisparasztság viszonylagos nagy súlyáról, de arról is, hogy ennek ellenére a koncentráció mily módon tört. magának utat, s a két jelenségnek mi az összefüggése (az 1890-es években a földterület 46% már a 40 hektárnál nagyobb birtokosok kezén volt), s időben milyen eltéréseket mutat. Mint új jelenséget húzza alá a XX. században azt a tünetet, hogy a nagybirtokosok sem tartanak meg kezükben nagyobb földterületet, hanem gyakran adják ki haszonbérletoe, illetőleg részesművelőknek. Aláhúzza a szőlőművelők különleges helyzetét és a regionális eltéréseket. Foglalkozik a tudati tényezőkkel, utal a tradíciók erejére (pl. hogy a nacionalizmus mindig a keleti országrészeken mutatkozott erősebbnek), a vallási befolyásra, és a paraszti demokratizmus problémáira. Végül áttekintést nyújt a parasztság különakcióiról, a földműves szakszervezetek létrejöttéről. — GILBERT CARRIER: A Délkelet mezőgazdasági szakszervezetei 1914 előtt (17—39. 1.) a Lyonban működő szakszervezet levéltári anyagára támaszkodott. Bemutatja az 1884-ben alakult szakszervezet kiépülését, visszapillantást nyújt az 1850— 60-as évek előtörténetére, bemutatja az alapolmányokat, foglalkozik a belső osztály erőkkel, térképet mellékel az országrészben alakult szakszervezetekről, majd érdekes táblázatot találhatunk arról, hogy az 1880—1914 közötti