Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV

FOLYÓIRATSZEM I .Ii 1053 periódusban miként emelkedett e szakszervezetek taglétszáma, sőt 1900-ból ennek belső osztályszerkezetét is megismerhetjük: vagyis, hogy mennyi volt a munkások, szőlőművelők, mennyi a tulajdonos parasztok, s mennyi a földbérlő tagok száma. A szerző végül adatait megyénként külön bontásba is gyűjti, amiről szintén táblázatot készített. — CLAUDE MESLIAND: A vaucluse-i mezőgazdasági szakszervezet (1887 -1939) (39 -61. ï.) a tartomány levéltáraira és a helyi lapokra, valamint a könyvészeti anyagra támaszkodott. Bemutatja a szakszervezetek kialakulását 1884 — 1914 között, táblázatot mellékel a taglétszámról, valamint a szakszervezet pénzügyi forgalmáról 1888 és 1933 között. Tanulmánya második részében a világháború utáni új feltételekre hívja fel a figyelmet, az új törvényekre, a taglétszám emelkedésére, a nemzetközi gazdasági viszonyokra, vámproblémákra. — REMY LEVAU: A szakszervezet Chirtres-ban (1885 -1914) (61 -79. 1.) a szakszervezet itt is az 1880-as évek elején jött létre. A szerző bemutatja ennek történetét és hosszabban elemzi bázisát, a központi szervezet kiépülését, majd a szakszervezet tevékenységét, az anyagi eszközök megteremtését, a hitelnyújtás mechanizmusát, a szakirodalom terjesztését, a politikai tevékenységet, a politikai eseményekbe való bekapcsolódást, majd külön alfejezetet szentel a szakszervezet ideológiájának, ehelyütt külön ! foglalkozik a tulajdonosok, a felesbérlők és a mezőgazdasági munkások magatartásával. — JAQUELINE SAILLET: A champagne-i szőlőművesek mozgalmai. A mozgalom összetevő elemei Marne-ban (80—88. 1.) az 191 l-es szőlőműves mozgalom bírósági anyagaira támaszkodva vizsgálja a vádlottak származását, foglalkozását, életkorát, majd az adatokat regionális csoportosításban is feldolgozza. Kitér arra a kérdésre is, hogy a mozgalomban milyen szerepet játszottak a szocialisták, az anarchisták, illetőleg a 0G-T szervezői, valamint milyen más befolyásnak voltak kitéve (pl. a kereskedők szervezetei részéről). — JACQÜES GIRAULT: A szocializmus szerepe Aube megye szőlőműveseinek jelkelésében (89 -109. 1.) az 191 l-es lázadás eseményeit dolgozza fel. Térképen mutatja be, hogy a megyében a szőlőművesek aránya milyen volt, majd ugyancsak térkppen ábrázolja, hogy az 1910-es törvényhatósági választásokon a szocialistákra mennyi szavazatot adtak le, érzékeltetve azt is, hol működtek szocialista pártszervezetek. Adatait ezután járási szinten is feldolgozza, majd részletezve bemutatja, hogy a mozgalmak idején a szocialisták a helyszínen milyen magatartást mutattak. — ERNEST MONPIED: A felesbérlők mozgalmai Adourban (1919-1920) (111-121. 1.) bizonyos visszapillantás után az 1919 telén lezajlott mozgalmakat világítja meg, dokumentumokat közöl a sztrájk idejéről, s ismerteti a sikeres akció eredményeit (fizetett szabadság és más eredmények). — PHILIPPE GRATTON: A falusi kommunizmus Corrèze-ben (123 -145. 1.) a kommunista párt falusi befolyását elemzi 1920 -1939 között. Bemutatja a terület problémáit, szociális keresztmetszetét, politikai tradícióit, a szocialista eszmék behatolását az 1880-as évektől, a szindikalizmus térhódítását, az első világháború hatását s az alapos háttér-felfestés után elemzi a kommunista szervezetek létrejöttének folyamatát, mindehhez táblázatokat is nyújtva. — ANNIE KRIEGEL: Jegyzetek a Paraszt Internacionáléhoz (163 - 167. 1.) részint megjegyzéseket fűz új amerikai kiadványokhoz, részint vázlatosan ismerteti a Kresztintern létrejöttét, céljait, szervezeti felépítését s a tagországok szervezeteit, majd az Internacionálé meggyengülésének folyamatát. — E kérdéshez PIERRE BARRAL további kiegészítő megjegyzéseket fűzött \Jegyzet az Agrár Internacionálé Központjához (169—171. 1.), amelyben különféle nemzetközi agrárszervezetek és a Kresztintern kapcsolatáról, az 1936-os bruxelles-i konferenciáról, kommunista és szocialista vezetők erőfeszítéseiről tett említést, — J. ANNALES. ÉCONOMIES-SOCIÉTÉSCIVILISATIONS 1968. 4. szám. — N. LEVTZIAN az Észak-Gbana-i Dagomba királyság XVI—XIX. századi kereskedelmének és részleges iszlamizációjának történetével foglalkozik (723 -743. 1.). A környező népek helyzetének ismertetése után a főleg kereskedelemmel foglalkozó, északi eredetű mohamedán családok királyi udvarba kerülésének körülményeit, s Dagomba fővárosának, Yendinek fontos kereskedelmi csomóponttá fejlődését ismerteti. A tömeges iszlamizációt végül is az uralkodó réteg kezdeményezte. — B. GUENÉE : Tér és állam a középkor Franciaországában (744 —756. 1.) a százéves háború utáni helyzetet hol a központosítás iskolapéldájának, hol a széttagolódás kiindulópontjának tartja a kutatás. A vitázók nem veszik észre, hogy az adminisztratív centralizáció (a királyi tisztviselők hatáskörének kiterjesztése az egész országra) és a földrajzi decentralizáció (kormányszervek széttelepítése vidéki centrumokba) nem egymás ellentéte: VII. Károly és XI. Lajos az előbbi megvalósítására törekedve a nagy távolságok és a helyi szokások erőssége miatt szívesen hoztak létre