Századok – 1970
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1030/IV
1050 FOIA'rtlRATSZEMLK jelentés szövegét. — KATARINA ULMER: A szabadkaimalomipar az 1867-es kiegyezésig (83 104. 1.) 1743-tól foglalja össze az elérhető levéltári adatokat. — SRETA PECINJAŐKI: A crepajai nádasok az 1929 - 1935-ös melioráció előtt (105 -138. 1.) 1867-től ismerteti az eredetileg határőrvidéki közbirtok gazdálkodásának módját. — VUK VINAVER: Magyarország és szomszédai az első világháború után (173 -177. 1.) az újabban megjelent magyar és egyéb népi demokratikus munkákat ismerteti. 1969. 52. szám. — DANILO KECIÓ: A nyomdaipari munkások szakszervezeti mozgalma a Vajdaságban 1919 — 1921 (9 — 56. 1.) részletesen ismerteti a mozgalom fejlődését, amely mindig erősen jobboldali jellegű volt, a szociáldemokrata munkások nagy száma miatt. A szervezkedés bemutatása után tárgyalja az inflációval és a valutacserével kapcsolatban lefolytatott mozgalmakat, majd a kommunista párt betiltása utáni helyzetet. A nyomdaipari munkások voltak a legszervezettebbek, ezért akcióik mindig összehangoltak voltak. — SAVA LAKK':: A vajdaság fémipar fejlődésének társadalmi-gazdasági feltételei a második világháború után (57 87. 1.) kimutatja, hogy korábban a terület periférikus helyzete miatt nem alakult itt ki fémipar. 1945 vitán a helyi igény mégis létrehozta, bár nyersanyaga helyben nem volt. Mindig tőkehiánnyal küzdött, az üzemek általában kisüzemek. Az egész jugoszláv fémipari termelésnek 9,6%át szolgáltatja, 1964-ben 58 üzemben 27 753 dolgozó működött. — MÉSZÁROS SÁNDOR: AZ agrárviszonyok és a földnélküliek mozgalmai Szontán 1848 1911 (119 136. 1.) a budapesti Párttörténeti Intézet anyagát is felhasználva részletes eseménytörténetet ad. A földmunkások harcaikban nem kaptak segítséget a városoktól, kivéve 1904-ben a szabadkai és zombori munkásoktól. — BRANISLAV BRANESEVIÓ: AZ újvidéki nyomdászok utazási segély pénztára. Az újvidéki munkások első szakszervezete ( 137 142. I.) ismerteti az 1867-ben alakult Viaticum nevű szervezetet, amely élénk tevékenységet fejtett ki. — GÁL GYÖRGY ismerteti Harsányi János: Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen c. könyvét (149- 150. 1.). — N. INTERNATIONAL REVIEW OF SOCIAL HISTORY. 1969. 2. szám. — THOMAS A. KNAPP: A német centrumpárt és a Reichsbanner (159 179. 1.) megállapítja, hogy a weimari köztársaság életében a félkatonai szervezetek milyen nagy szerepet játszottak, ezért is fontos felmérni a szociáldemokrata vezetés alatt álló védelmi szövetség, a Reichsbannor működését. A szerző ennek a sokrétű elemzést követelő feladatnak egyikére vállalkozott, jelesen a centrum vezetőinek, elsősorban Joseph Wirthnek a szövetség tevékenységét támogató, azzal rokonszenvező politikájára vet fényt. Érzékelteti, hogy Wirth milyen komolyan vette a német demokráciát, a nvugati hatalmakkal való együttműködést, milyen élénken reagált a jobboldali veszélyre, s fogadta el a militarista, nacionalista körökkel szemben a szociáldemokraták szövetségét. A szerző rávilágít, hogy Wirth nem volt elég súlyos, befolyásos politikus pártjában ahhoz, hogy e politikát általánossá tegye, a jobboldalnak sok volt a szociáldemokrata szövetség, s ehelyett respektábilisabb rendszer kiépítését óhajtotta, ami miatt Wirth és a jobboldaliak között állandó volt a súrlódás. Knapp írásában igen gazdag anyagot dolgozott fel, memoárokat, hírlapokat — de ezeken túl bőségesen nyújt archivális anyagot is. — VINCENT WRIGHT: AZ államtanács újjászervezése 1852-ben. Tanulmány a francia elitről (180 214. 1.) a II. Köztársaság államtanácsát a december 2-iki államcsíny után Louis Bonaparte feloszlatta. A 40 tanácsosból 18-an tiltakoztak ez ellen, de sorsukon ez nem változtatott, minthogy Napoleon bizalmatlan volt a tanácsosokkal szemben, akik az elmúlt vitákban jobbára a parlament mellé álltak. 1852 januárjában megtörtént az újjászervezés, az új államtanács tagjainak kinevezése. Wright érdekesen világítja meg, hogy a „csúcsminiszterek" miként választották meg közeli rokonaikat, majd táblázatokat mellékel a megválasztottak adatai alapján iskolai végzettségükről, életkorukról születési helyükről, apjuk foglalkozásáról (amit azután társadalmi osztályokként csoportosít), vagyoni helyzetükről, arról, hogy 1851-et megelőzően a politikai ranglétrán hol álltak. A tanulmány a táblázatokon túl néhány személyről még részletesebb adatokat közöl. — KEITH BURGESS: Technológiai változás és az 1852. évi kizárás az angol gépiparban (215 236. 1.) hangsúlyozza, hogy az 1780 1850-es periódusban mélyreható technológiai változás ment végbe; míg korábban az ipar munkaerőigónyes volt, a periódus második felében tőkeigényes lett. Az első évtizedekben kitűnően képzett szakmunkásokra volt szükségük, később a gépek terjedésével a munkafolyamatok egyszerűsödtek, a munkásarisztokrácia becsülete megcsappant, s ugyanakkor kevesebb munkásra volt már szükség. Mindez kihatott a munkások helyzetére, esetleges elbocsátásukra is. Burgess vizsgálódásait összefüggésbe hozza az ipari ciklusok alakulásával. — WILLIAM
