Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I
A MAGYAR NEMZET „SZELLEMI HONVÉDELME" 99 imperializmus hatalmi igényei a magyar népességen túlmutattak a dunamenti népeket maguk alá rendelő birodalom létrehozása irányába6 , a németektől eltérően a „népiség elve" a magyar birodalmi tervek megvalósítására alkalmatlan volt, Pethő ezért utasította el a nyilasok által is átvett „völkisch" elvet. Sőt egyenesen veszélyesnek is tartotta mind egy soknemzetiségű magyar birodalom létrehozása, mind pedig a magyarországi német kisebbség elszakadási lehetősége szempontjából. Ezért üdvözölte lelkesen és tulajdonított nagy jelentőséget annak, hogy Hitler Csehszlovákia teljes felszámolásakor a történelmi jogra hivatkozott. Ezzel rehabilitáltnak tekintette azt a történelmi jogot, amelyre a magyar imperialista körök támaszkodhattak igényeik jogosságának elismertetésénél.7 A trianoni békeszerződés revíziójából kiinduló magyar birodalmi tervek megvalósításánál a követendő út és a módszerek tekintetében voltak bizonyos eltérések a politikai irányzatok között. A birodalmi gondolat eredetileg Pethőnél legitimista eszmeként jelentkezett: egy Habsburg-restauráció keretében megvalósuló dunai birodalom mellett foglalt állást, amelyben érvényesülhetne a magyarság (valóságban a magyar uralkodó osztályok) hatalmi szerepe.8 A Habsburg-birodalom restaurációját még a területi revíziónál is előbbre valónak tartotta.,, . . . megingathatatlan hitünk az — írta —, hogy a revízió nem előzménye, hanem következménye a restaurációnak", a magyarosztrák perszonálunió kedvezőbb feltételeket biztosítana a revíziónak.9 Pethő a Habsburg-Monarchia helyreállításának — amelyet európai érdekűnek igyekezett beállítani — külső támaszát a nyugati hatalmakban látta. Szerinte a fasiszta Németországgal szembekerülő nagyhatalmak, és itt elsősorban az angolszászokra gondolt, érdekeltek abban, hogy a magyarság — a Monarchia keretében — egyensúlyozó szerepet töltsön be Európa közepén a pángermán ós az állítólagos „pánszláv" terjeszkedéssel szemben. Pethő eléggé irreális és labilis mórlegét így állította fel: „Egy harmincmilliós középhatalom, amelyben tízmillió német egyesül ugyanannyi magyarral és ugyanannyi szlávval, a mi számunkra azt a fölbecsülhetetlen helyzeti előnyt képviseli, hogy a tízmillió dunai német támogatásával megakadályozhatnánk a Dunamedence pánszlávizálását, viszont a tízmillió szláv segítségével útját szeghetnénk a Dunavölgy pángermanizálásának". Egy ilyen birodalom pedig szerinte „nemcsak magyar eszme, hanem európai érdekű gondolat is".1 0 Az Anschluss azonban kihúzta az ilyen legitimista elképzelések alól a talajt, a partner hiánya a Monarchia tervét időszerűtlenné tette. Pethő megrendülten fogadta az eseményeket, terveinek összeomlását látván, e keserű szavakra fakadt: „Nincs senkink a kerek egy ég alatt ! Hiábaostromoljukszerelmünkkeleztvagyazta hatalmi tényezőt, az idegensé? ós gvűlölság óceánja tombol körülöttünk."1 1 A müncheni ós a bécsi döntéstől sújtott Csehszlovákia német befolyás alá kerülése után pedig arról írt, hogy miután a restaurációs és dunai koncepció lehetősége már a múlté, a magyarság a fellegvárba szorult vissza.1 2 Ekkor váltotta fel Pethő politikai koncepciójában a legitimista restaurációt a függetlenségi gondolat. 1936-ben még úgy vélte: „Nem a függetlenségen van a történelmi feladat hangsúlya, hanem a Dunamedence népeinek átcsoportosításán", melynek tengelye a magyarság, vagyis a függetlenség a hatalmi törekvéseknek alárendelve jelentkezett, viszont a most előtérbe helyezett függetlenségi gondolat már többet jelentett. A függetlenségi eszme központi tartalma is a hatalmi gondolat maradt. A változó helyzetben azonban Pethő szerint a magyar hatalmi törekvéseket csak belső erőkre támaszkodva lehet megvalósítani, ezért hangsúlyozta írásaiban, hogy csak a saját erőnkben lehet bízni, csak erre lehet számítani, ezt kell szervezni és erősíteni. Az európai egyensúlyozó szerepet ezután a Monarchia helyett Magyarországnak egyedül kell betöltenie. Az egyedülmaradás hangsúlyozása korántsem a hatalmi gondolat feladásának jele volt. Erre mutatnak Katona Jenő szavai is: ,,A dunavölgyi vacuumot egy testvértelen, de testvér -• „A Maavar Szent Korona fennhatósága alá tartozó terület mindig nagyobb volt a magyar faj néprajzi kiterjedésénél és jóval nagyobb a szűkebb értelemben vett történelmi Magyarországnál is" — írta Pethö: A régi úton, Magyar Nemzet, 1940. máre. 3. ' PetM S.: Történelmi jog és hivatástudat. Magyar Nemzet, 1939. ápr. 9. és „A magyar birodalmi gondolat a Kárpátmedencében", Pethö kassai előadása, Magyar Nemzet, 1939. nov. 8. ' „A dunai térségen — írta Pethő a szentistváni gondolat időszerű tartalmáról — a Habsburg-gondolat és a magyar jogfolytonosság helyreállítása képviseli ma a szentistváni rendszert a Dunamedencében és a magyar állameszmében, eokkal inkább, mint a dunai konföderációnak köztársasági változata." A szentistváni gondolat és a jogfolytonosság, Magyarság, 1937. máj. 23. • Pethö S.: A restauráció és a magyar kérdés. Magyarság, 1937. márc. 28. " Uo. 11 Ptthí S.: Egvdül vagyunk 1 Magyarság, 1938. ápr. 3. uPethő S.: A fellegvárban. Magyar Nemzet, 1939. jan. 1. 7*
