Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I
100 JOHANC8IK JÁNOS kezet kereső nemzet (a magyar — J. J.), mely éppen a maga árvaságában nem gravitálhat végső fokon, beolvadásszerűen se erre, se arra, töltheti ki . . . Az európai robbanás ennek a vacuumnak kitöltése körül, gazdátlan birtoklásának megváltoztatásáért csakis így kerülhető el."13 Pethőék ekkor is, szemben a vezető körök nagyrészével, akik a német sikerek szódületében a náci Németországgal való kapcsolatok fokozottabb kiépítését sürgették, a hatalmi tervek megvalósításához a nyugati hatalmak támogatására számítottak. Azt hangoztatták, hogy a nagyhatalmak elemi érdeke Magyarország függetlensége, önállósága, egyensúlyi szerepe. Az amerikai és angol nyilatkozatokból azt olvasták ki, hogy a világhatalmak egyike sem óhajtja az európai status quo fenntartását, azaz elfogadják a területi revízió lehetőségét.14 A magyar revíziós és uralmi igények elfogadtatása érdekében arról írtak, hogy a magyarság hivatása a nyugati és latin államrendszer megteremtése a germán és szláv kultúrkörök súrlódási pontján, hogy Magyarország Európa védőbástyája.1 5 Magyarország Európához való tartozásának és ugyanakkor a terjeszkedő német hatalom szféráitól való különállásának hangsúlyozására, valamint a magyar hatalmi élettér meghatározására irányuló törekvésük jelentkezett a Magyar Nemzetben később, 1940 elején lezajlott vitában is, ahol Pethőék a „Kárpáteurópa" meghatározást indítványozták a korábbi, Szabó Dezső által használt „Keleteurópa" fogalom helyett.1 * A hatalmi gondolat húzódott meg a Pethő által meghirdetett „kárpát-dunai Monroe elv" mögött is. A dunai népek sorsközösségének hangsúlyozása sem az egyenjogú és a német expanzióval szemben egymásra utalt népek közös fellépésének gondolatát tartalmazta, hanem azt, hogy „a magyarnak, mint az idősebb testvérnek, az elsőszülöttség jogán szárnya alá kell vennie a kisebb dunavölgyi népeket"." E gondolatot, amely a volt „történelmi Magyarország" népeinek ismét magyar uralom alá helyezését célozta, igyekeztek minél népszerűbb formában megfogalmazni ós ennek során egészen odáig jutottak, mint például Katona Jenő, aki ezt az emberiség, a keresztény humanizmus ügyekónt tüntette fel.1 8 Mint látható, a legitimizmusnak a függetlenségi gondolattal törtónt felváltása Pethőék politikájának fő motívumát, a hatalmi gondolatot nem vetette el, csupán az új körülményekhez igazította. Azoknak, akik megütköztek azon, hogy a restauráció korábbi képviselői most a függetlenségi eszme harcosaiként jelentkeznek, Pethő így válaszolt: „A legitimizmus és a függetlenségi gondolat között se politikai, se logikai ellentétek nincsenek, s ha tisztában vagyunk vele, hogy a magyar legitimizmus ma nem időszerű 8 hogy a jogfolytonosság helyreállítására nem kedveznek a politikai körülmények, minden magyar emberben egyre inkább elmélyül a magyar függetlenség megvédelmezésónek öntudata, mint a magyar nemzet egzisztenciális kérdése."19 Ugyanakkor a függetlenségi gondolat — és ebben jelentett többet a korábbi legitimista gondolatnál — fokozottabb súllyal tartalmazta a német előretörés veszélyérzetét, az aggodalmat amiatt, hogy Magyarország a harmadik birodalom szomszédságába került, és a további német imperialista törekvések hatóterében, a „Südostraum"-ban helyezkedett el. Rámutattak arra, hogy az Anschluss megnövelte Németország hatalmi szerepót a Dunamedencében, és ez, ha nem biztosítják idejében a gazdasági különállást, veszélyt jelenthet Magyarország számára. Az Anschlusst értékelve Bethlen Istvánt idézték, aki arról írt, hogy a kisantant felbomlását követően most már Anglia és Franciaország is láthatja, „hogy a Dunamedencében élő magyarság függetlenségének csorbítatlan fenntartása és életképessé tétele Ausztria beolvadása után mily nagy jelentőségű az európai egyensúly szempontjából."2 0 Pethőék németellenes politikai vonalának sajátos tartalmát tükrözték a csehszlovák válság idején kinyilvánított állásfoglalásaik is. A cseh köztársaság tragédiájában egyrészt a magyar revíziós törekvések megvalósítására feltáruló új lehetőséget láttak, más-18 Katona Jenő: Észak rémes árnyai. Magyar Nemzet, 1939. máj. 25. " Pethő S.: Wilson és Roosevelt. Magyar Nemzet, 1939. ápr. 23. és Circulus vitiosus. 1939. ápr. 16. ,s Pethő S.: Történelmi jog és hivatástudat. Magyar Nemzet, 1939. ápr. 9. "Gál István: Közép-Európától Kárpát-Európáig. Magyar Nemzet, 1940. jan 4., PethőS.: Az egység ellen. Magyar Nemzet, 1940. febr. 4. " Plurimus: Sorsközösség a Duna völgyében, Magyar Nemzet, 1938. okt. 23. " Katona Jenő: Egy magános madárdal. Magyar Nemzet, 1938. szept. 8. " Pethő S.: Még egyszer a ködfoltokról. Magyar Nemzet, 1939. jan. 19. Pethő fenti nézete teljesen megegyezik a legitimisták vezérének, gróf Sigray Antalnak nyilatkozatával: „ . . . a magyar függetlenség gondolatának ápolása egybevág az utolsó koronás király iránt tartozó kegyelettel és hódolattal. Aki ma a legitim királyságot vallja, az vallja az ország függetlenségét is . . ." 1939. aug. 15-én elmondott ünnepi beszéd. 01.. Kozma Miklós, Adatgyűjtemény, 1939. - II. köt., K. 429. - A legitimisták egyébként az 1939-40-es években aktivizálódtak, a háborúnak a nyugati • hatalmak győzelmével történő befejezését és általa a legitimista célok megvalósítási lehetőségét remélték. Erről többször is említést tesznek az SzDP heti belső politikai tájékoztatói — PI. Arch., Népszava szerk. Politikai tájékoztatók 1940/2, 659 f. - 1940. I. 15, II. 25, III. 26. stb. - lásd még: Ol.. BM. VII. res. 1939-3-11080. " Bethlen István gróf cikke a magyar—német együttműködés feltételeiről. Magyarság, 1938. ápr. 20.
