Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Johancsik János: A Magyar Nemzet „szellemi honvédelme" és az antifasiszta függetlenségi mozgalom 97/I

98 JOHANC8IK JÁNOS ellenzék különböző politikai árnyalatai kerültek közös álláspontra, a legtekintélyesebb Bethlen-csoport mellett jelentkeztek jelentős katolikus körök, a régi legitimisták jórésze, az Eckhardt Tibor vezette kisgazdapártiak, a liberális-demokrata polgári körök szűk rétege. E németellenes polgári körök orgánumaként indult a Magyar Nemzet, amelyet Hegedűs Gyula és Pethő Sándor alapított. A főszerkesztő, Pethő Sándor a lapot — amint bevezető cikkében írta — a „független lelkiismeret bátor és bátorító hangjának" szánta, amely a szélsőjobboldal által teremtett közhangulat fölé emelkedik. ,,A trianoni korszak gyújtópontjában eddig a területi integritásért folyó politikai küzdelem állott . . . Most a reintegráció gondolatának szakadatlan munkálása mellett itt áll előttünk az állami és nemzeti függetlenségért való helytállás kegyetlen kötelessége is ugyanakkor, mikor nemzedékünket és közéletünket az új társadalmi forradalom fojtogatja"2

— így jellemezte a lap politikai irányát megszabó helyzetet. A nyilas „forradalmiság", „az indulatok szabad tombolása" helyett az önuralmat, fegyelmet, mértéktartást, a belső béke biztosítását és e szellemben fogant reformpolitikát hirdetett meg. Pethő cikkében kifejezésre jutott, hogy a Magyar Nemzet a német-orientáció és a szélsőjobboldali mozgalmak ellen kíván küzdelmet folytatni. A lap írói törzsgárdája (Lendvai István [Nomád], Katona Jenő, Frey András, Krenner Miklcs [Spectator] stb.) korábban a szintén Pethő Sándor szerkesztette „Magyarság" munkatársa volt, amelynek konzervatív-legitimista vonala 1938 májusában megszűnt, mivel a tulajdonos Rupprecht Olivér a lapot a nyilasok rendelkezésére bocsájtotta. A Magyar Nemzet írói emellett a bethleni vonalat képviselő, hosszú időn keresztül (1927—1938) Szekfű Gyula szerkesztésében megjelenő „Magyar Szemle" folyóirat köréből kerültek ki (Gogolák Lajos, Joó Tibor). Parragi György a „Sopronvármegye" című lap szerkesztését hagyta el, hogy Pethő Sándor munkatársa, a Magyar Nemzet külpolitikai rovatának vezetője legyen. Katona Jenő katolikus, keresztény demokrata irányú „Korunk Szava" című hetilapjában terjedelmes cikkben üdvözölte a Magyar Nemzet indulását Szabó Zoltán, a neves falukutató író, aki később jelentős szerepet játszott a lapnál.3 A lap helyt adott Eckhardtnak és a kisgazdapárti politikusok véleménynyilvánításának is. 1940-től rendszeresen jelentek meg a lapban Szekfű Gyula írásai. A Magyar Nemzet a polgári értelmiségi körök lapja volt, elsősorban az ún. „középosztályra" akart hatni, a „középosztály" igényeit tartotta szem előtt. A lapot szerkesztői a magyar reformkor örökösének tekintették, amit tipográfiai és formai jegyekben is igyekeztek kifejezésre juttatni. A lap politikai vonala ebben az időben csak a polgári középrétegek és az értelmiség néhány csoportjánál talált visszhangra, Pethő becslése szerint a szélsőjobboldali mozgalmak a „középosztályinak csak 20 — 25%át nem tudták megfertőzni.4

Az olvasói nagyobbrészt magánalkalmazottak, szabadfoglalkozású értelmiségiek, pedagógusok, középburzsoá körökből kerültek ki, kisebbik részét köztisztviselők, kereszténydemokrata munkások alkották. Magas színvonalú, objektív tájékoztató jellege miatt a szervezett munkásság körében is olvasott lett.6

A Magyar Nemzet, mint polgári napilap jelentős társadalmi rétegek felé közvetítette politikai nézeteit. A lap alaphangját Pethő Sándor politikai koncepciója adta meg. Pethő, aki történetíró is volt, cikkeiben a jelen politikai kérdéseinek történeti megközelítését alkalmazta, túlnyomórészt a történelmi argumentáció fegyverével élt. Történetszemlélete Szekfű szellemtörténeti felfogásán alapult. Politikai kérdésekben kialakított állásfoglalásai két fő pillérre, a magyar birodalmi gondolatra és a totális uralmi forma elutasítására épültek. A kölcsönös bírálatok olykor kiélezett jelentkezése ellenére a külpolitikai orientáció kérdésében szétváló politikai irányzatok a magyar külpolitika alapvető célkitűzésében egységesek voltak. Pethő publicisztikájában axióma szerepét betöltő fogalom, a „nemzet történelmi gondolata" a „dunavölgyi hivatástudattal", a „szentistváni birodalommal" volt azonos, amelyek az ellenforradalmi rendszerben a magyar uralkodó körök imperialista céljainak propagandisztikus megfogalmazására szolgáltak. írásaiban jelentős teret kaptak a hatalmi törekvések történelmi igazolására tett erőfeszítések. Miután a magyar » Pethâ S.:A magyar társadalomhoz. Magyar Nemzet. 1938. aug. 25. • Szabd ZoUán: l evél Pethő Sándorhoz, Korunk Szava, 1938. szept. 1. * Pethő S.: „Ha látom a förgeteg elejét". Magyar Nemzet, 1939. júl. 2. ' Amint a Népszava-agitációk során kiderült, a Magyar Nemzet bizonyos konkurenciát is jelentett a Népszava számára. P. I. Archívum. Népszava szerkesztősége 1940/2 Kovács Ernő levele Szakasits Árpádhoz (1940. dec-11.) és Ságvári Endre feljegyzése. Uo. 1941/3.