Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Löbl Árpád: Az igazi Vasa Stajić 78/I
AZ IGAZI VASA STAJlC 91 Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a dobrovoljacok nemcsak nyugaton, de Oroszországban is szervezkedtek: igaz, részint nem csak a balkáni nemzeti harcra, hanem az Októberi Forradalom oldalán vagy esetleg éppen ellenkezőleg a forradalom ellen is felsorakozva. A zöldkáderben is igen számosan küzdöttek ós a frontokon vagy a „hátországban", „Hinterlandban" felkelő ezredek jórészét is éppen a jugoszláv [köztük a vajdasági szerb, horvát] katonák vitték a zendülésbe. Itt csupán az újvidéki szerb—magyar fiúkból álló hatos ezred pécsi [1918. május 20.] felkelésére kívánom felhívni a figyelmet azzal, hogy a kotori és pulai [főleg horvát] matrózok lázadásában szintén részt vettek a vajdaságiak is [közöttük persze magyarok is, mert a nemzeti harc seholsem volt egyedüli frontja ezeknek a mozgalmaknak], akárcsak a bánáti 29-es és az aradi 33-as ezredek „bratyizásában" az orosz fronton vagy Ukrajnában, majd később ezen ezredek zendülésében az olasz fronton — 1918 október végén.5 8 Már 1912—1914 között sem kizárólag irodalmi tevékenységre szorítkoztak Stajic és ifjúsági tanítványai, hanem olyan cselekményeket is követtek el, amelyekben a bíróságok felségárulási, hazaárulási pörök formájában ítélkeztek. Az ,,új-szerb" diákok már 1912 óta bejárták agitációs körútjaikon mind a pestkörnyéki falvakat és Baranyát, mind, Battonyán kezdve s dél felé haladva, a Bánát szerb falvait és városait is, majd — átrándulva Szerbiába — találkozásuk volt nem csupán a szerbiai néppel, hanem a Narodna odbrana vezetőivel, sőt a szerb hadsereggel is, amely esetleg fegyverkezelósi tanfolyamot is rendezett számukra. 1912-ben a skopjei diákok is felrándulnak Újvidékre. 1914-ben, a diák-kongresszus után, számos vajdasági szerb diák szintén részt vett egy oly kiránduláson, amelynek célja Szerbia volt, míg Stajic maga, mielőtt felment volna az összfiatalság illegális bécsi kongresszusára — ahol érte őket Principók merényletének híre —, bejárta Boszniát, Dalmáciát, Horvátországot, előadásokat tartva és annyira fellelkesítve az ifjúságot, hogy számos helyen, így Sarajevoban is, tüntetésre került a sor az előadás után, s a rendőrség kénytelen volt eljárni a tüntetők ellen.. Persze Stajié tevékenységére, az ifjúság tetteire hatással volt a vajdasági szerb dolgozó nép magatartása [és természetesen a Balkán-háborúk is], amelynek „felségárulási", hazaárulási pöriratai százával, ha ugyan nem ezrével, fekszenek el a szegedi törvényszók irattárában.5 9 Bizonyára nem volt egyedülálló eset a borcsaiak esete sem, akiket 1914 szeptemberében statáriálisan végeztek ki Panöevón azon súlyos hazaárulási vád alatt, hogy áthívták a szerb hadsereg egységét falujukba. A Házban, 1914-ben és 1917-ben, szó volt ezekről az ügyekről, Stajiéot az 1917-es vitában említette meg Szremcsányi. Különben Stajicnak állandó személyes kapcsolatai is voltak Belgráddal [Skerlicókkel, Veljko Petrovic-csal, Velimir Rajic-csal, azaz az ottani írókkal ugyanúgy mint a Narodna odbrana titkáraival, pl. Milan Pribiöevic-csel], s amikor őt és útjait már állandóan megfigyelés alatt tartották, a futárszolgálatot átvette tőle felesége, Milica Stajió-Babuka, aki főleg Skerlic-csel és Rajic-csal állt összeköttetésben.60 (azaz V. S. emlékkönyv, 1938) 60-ik születésnapjára adták ki. 1918-ban is Bogdan Aleksié, Stajié egyik panöevoi tanítványa tartotta az összeköttetést a szerbiai hadsereg és Panöevo városa között. Számos Stajié-tanítvány [mind vajdaságiak; így Kaáanin, Marié, Djurié, Kostié stb.] élt a zagrebi „lógósok" között már 1915-ben is és képezte a vajdasági származású orvos, I.aza Popovié-Soko körét. Eade Lungulov, Stajié zombori tanítványa [különben battonyai származású] üzenettel szökött át a balkáni szerb hadsereghez, stb., stb. [lásd Pol. lik különböző helyeit az 1912 — 1918-as fejezetben], 51 itlasne bőrbe . . . című tanulmányom első fejezetében a Zborník Matice srpske 22. számában; valamint Brabak könyvében, a dobrovoljacokról stb. ,s Pol. lik, 216. 1. 14 , 218. 1. 37. és 39, 227. 1. 154. jegyz., azután a szerbiai KM levéltárban [jelenleg Beogradban, azelőtt Dubrovnikban] 118/1913, 189/1912 iratok, majd OL, BM res 1912 mutatójában a 230, 316, 1071, 1095, 1032,1573számií iratok vagy a 47. csomóban a 609. irat stb. Esetleg a Spomenica V. Stajiéu, 1938 a 60-64.1. Ugyanígy a szegedi törvényszék 1912-1915-ös iratai között, mondjuk, a következők: IV 2193/1913, IV 1534/13, IV 2095/13. IV 1144/13, IV 1199-1913, IV 5371/1915, IV 559/15, IV 3766/14, IV 10719/14 stb. Azután Pol. lik 218/45 jegyzete stb. Szerző diákkori élménye; Pol. lik, 222. 1. 97. jegyz. a Novi Srbin visszhangjáról, az ifjúsági lapok és egyes cikkek jegyzékével, amelyek Stajié-csal foglalkoznak, valamint 231. 1. 179. jegyz. Stajié letartóztatásának visszhangjáról, majd 228.1. 161. jegyz. Stajié pőréiről, ahol megtalálhatók ezek iratai a szükséges jelzetekkel. Idetartozik némileg Stajié egyik akkori kedves tanítványának, Rade Lun^ulovnak 1918-as küldetése is, át a frontokon, a szerbiai hadsereghez [amiről még lesz szó]. Lásd Lungulov és Milica Stajié szíves közléseit a Pol. lik, 220. 1. 54 jegyz., valamint a Spomenica 179. oldalát. Ne felejtsük azt sem, hogy Stajié szökését 1918 októberében szintén Milica Stajié és a kikindai Grujié készítették elő. — Pol. lik, 218. 1. 42. jegyz. stb. Hivatkoztam már a Ház 1917-es márc. 21. ülésének jegyzőkönyvére [1910 — 1918, 35. köt. 256—270. 1.]. Megjegyzendő, hogy — amint 1918 folyamán számos délszláv ezred zendült fel — ugyanügy 1912 — 1914 között is már számos merénylet [vagy merénylet-kísérlet] előzte meg az 1914-es sarajevoi Princip-féle merényletet. Erről is számos irat vagy legalább is mutató-könyv tanúskodik az OL-ban is. Stajié kapcsolatairól vö. Pol. lik, 241. 1. 185. jegyz. is, míg arra vonatkozóan hogy hősként, követendő példaként állítja oda, legális, aláírt cikkeiben is, a Jukiéokat, az önfeláldozó merénylőket, lásd pl. a már idézett Jukiéról írt cikket a Sloboda-ban, 1912-ben. Szerbiai kapcsolatait bizonyítják azon cikkei is, amelyek a Slovenski Jug-ban jelentek meg, pl. Pismo iz Sombora [Zombori levél] stb. Különben lapjának [Novi Srbin] szinte minden egyes cikke bizonyítja Stajié politikai agitációját, így pl. Djaci i politika [Pol. lik, 158-159. 1.], Svetli dani [Pol. lik, 162-164. 1.], Ispit naäe savesti [Pol. lik, 180 — 181. mind a Novi Srbin-ből]; Istrgnuti list a Vihor-ból, Zagreb, 1914. 6. sz. vagy Pol. lik, 202 -203. 1. E cikk megírása után bukkantam rá a karlócai Istorijski archív AP Vojvodine (Vajdasági Történeti Levéltár Torontáli alispáni fond res iratai között 30523/1914. IX. 30. sz. alatt a statáriális törvényszék 3626/1916. sz. irattára
