Századok – 1969

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI

'944 В. VÁRKONYI ÁGNES nemzetek tekintik elsődleges feladatuknak, hogy seregszemlét tartsanak a múltjukat megőrzött szerzők, művek, emlékek értéke felett, s e munkán olyan nagy historikus egyéniségek nőnek hirtelen fel, mint a fiatal Ranke, vagy a csehek nagy történetírója, Palacky. Ranke első, még a német nemzeti elfogultságoktól mentes művével párhuzamosan végzi el számvetését а ХУТ. század historikusaival, s e korszakkal foglalkozó francia, német, spanyol, olasz történetírókkal.6 Palacky historiográfiai munkáját a jirágai tudós társaság pályázata hívta életre s 1829-ben az első díj akkor még történetírónak ismeretlen szerzőt avatott mesterré.7 E korszak historiográfiai műveit az egyetemes áttekintés igényével fellépő demokratikus töltésű romantikus felfogás hatja át. Közegét pedig a fiatal polgárság nemzeti öntudata teremti meg. Ez Nyugat-Európában egyértelműen a polgársághoz és a feudalizmus kritikájához kötődik. Közép- és Kelet-Európában pedig a polgári átalakulással és a nemzeti független állam megteremtésének feladataival járó feszültségek hatják át a historiográfiai tájékozódást is. A tudományok kevésbé differenciáltak, a történettudomány még csak most teremti meg a maga önálló területét, s a polgárosodó nemesség igényei mellett a népi históriai emlékek, minta megszületni készülő nemzeti történettudomány nagysúlyú és demokratikus hagyományai kapnak jelentőséget.8 Hamarosan azonban a polgári társadalom historiográfiai tájékozódásában ezek a szempontok többé vagy kevésbbé háttérbe szorulnak, s új értékmérők kerülnek előtérbe. A pozitivisták historiográfiai szempontjai A XIX. század középső harmadában a politikai forradalmak, a nemzeti államok kialakulása, a kapitalizmus gyors kibontakozása, a természettudományokban és a társadalomtudományokban lejátszódó forradalmak messzemenő és számos áttételen át érvényesülő hatással voltak a történettudomány fejlődésére. Ugyanakkor a társadalomtudományok belső differenciálódása, az új tudományágak kibontakozása nemcsak következményei a fejlődésnek, hanem involválói is újabb változásoknak. A polgári történettudomány most megerősödő két nagy szemléleti irányzata a pozitivizmus és az új nemzeti romantika, majd a forradalmak után kibontakozó irracionalizmus, historizmus, végül a szellemtörténet egymástól eltérő szempontok alapján mérte és értékelte a történettudomány addig megtett útjait. Comte és társai az elsők, akik alaposabban szemügyre veszik a történettudomány múltját. Nézeteikből jókora historiográfiai munkát lehetne egvbe-6jRanke: Zur Kritik neuerer Geschichtsehreiber. Leipzig u. Berlin. 1824. 202. I.; Vö. Ranke—Frankfurt 1824. febr. 8. fivéréhez. Leopold v. Ranke Historiker aus Leidenschaft. Hg. S. Berger. München. 1941. 32—33. 1. 7 Fr. Palacky: Würdigung der alten böhmischen Geschichtschreiber. Prag. 1830. XXIV + 3081. Palacky maga is e művel jelöli historikusi pályája kezdetét. Anfänge der böhmischen Geschichtschreibung der Neuzeit. Fr. Palacky: Zur böhmischen Geschichtschreibung. Prag. 1871. 1—2. 1. 8 Tájékoztatásul közöljük, hogy tanulmányunk ,,A pozitivista történetszemlélet kezdetei Magyarországon" című monográfiánk egyik lerövidített fejezete. Számos itt érintett kérdéskör bővebb kifejtésére a mű más fejezeteiben kerül sor. Jegyzetekben csupán a legszükségesebbek jelzésére szorítkozhatunk.