Századok – 1969
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI
В. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon а XIX. században 1884-ben rövid esszé jelent meg a „Századok" hasábjain. Hangja éles> bírálata szokatlan. Tömör és határozott, kiválik a lap nehézkes, terjengős írásai közül. Méginkább megállapításaival, mint a szürke háttérből a harsány piros. — Nem igaz, hogy hozzánk minden eszme, gondolat megkésve, eltörpülve érkezett, ,,s tudósaink, művészeink, költőink mind csak a másutt már divatjament ideálokért lelkesedtek" ... „e theoria téves !" Ez azt hozná magával — fejti ki a cikk —, hogy minden, ami egy ország életében számottevő a véletlentől függene — ,,amit Voltaire és Vicotól kezdve annyiszor kilöktek a históriából, de hála a középszerűségnek ! Más és más bőrben újra előkerül." Ezzel szemben: Taine fedezte fel azt a törvényt — a mathematikus biztonságával kimutatta — ugyanaz a styl minden országban ugyanakkor jelenik meg, csak sajátos, annak a nemzetnek sajátosságaira utaló köntösben. — Lehetetlen — állapítja meg végül —, hogy hozzánk minden gondolat száz évvel később jutott volna el, vagy egyáltalán, hogy minden eszmét külföldről plántáltak volna ide be. Ez csak azért tűnik így, mert történetírásunkban például ,,a chablonok széles útján járunk még mindig".1 A „Styl és történelem" c. cikk írója a 26 esztendős Tagányi Károly. Ismeri H. Taine hatalmas életművét, és lelkesen idézi is. A pozitivista történetszemlélet e jelentős képviselőjére hivatkozik, mikor az ötvösmű kiállítás ürügyén azt veszi célba, amit a hazai történettudomány néhány prominens képviselőjének szava éppen akkoriban avatott szentté és sérthetetlenné: a „konzervált nemességet", a feudális szellemet. A pozitivista történetszemlélet fegyvereivel száll síkra, hogy bebizonyítsa, nem az a magyar, amin magyar i felirat van, nem tudományos eljárás a sajátos magyar éghajlat ürügyén polgárjogra emelni régen túlhaladott elméleteket. A cikk a tudományos élet nagy tekintélyeivel szállott vitába. Pulszky Ferenc, Pauler Gyula, Fraknói Vilmos, Thaly Kálmán éppen azokban az esztendőkben számolták elő érveiket annak bebizonyítására, hogy a mi elméleti fejlődésünk messzire esik Nyugat-Európa távoli országaitól. Az érvanyag sokszínű, mivel e historikusok sokfelől jöttek: a theológiai argumentumoktól kezdve, a romantikán át, a pozitivista felfogás egyes elemei is fellelhetőek benne, de valahány, egyugyanazt a következtetést vonja le: mi még a száz esztendő előtti Európa nyugodalmas és előkelően arisztokratikus útjain járunk, s ez nálunk mindig így volt. Pulszky Ferenc úgy látja, „hazánkban a régi formák és hagyományok sokkal tovább tartották fönn magukat, mint külföldön ... mi elszigetelt 1 Tagányi K. : Styl és történelem. Századok, XVIII. [1884] 494, 499, 503. 1. Tagányi a „styl" kifejezést az akkoriban általános eszme, gondolat, elmélet értelmében használja. 1*
