Századok – 1969

Krónika - Beszámoló Pándi Ilona kandidátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 927/IV

928 KRÓNIKA Bemutatja a szociáldemokrata párt parlamenti szerepét, társadalmi hatását, nyomon követi az illegális kommunista párt hibáktól nem mentes, de egyedül következetes harcait. Felhívja a figyelmet a rövid ideig működő, de alapvetően helyes politikát folytató MSzMP rendkívül progresszív szerepóra. L. Nagy Zsuzsa opponensi véleményében először a témaválasztás problematikáját érintve megállapította, hogy a disszertáció jelentős társadalomtörténeti kérdést vizsgál, s a legújabbkori történet kevéssé kiművelt területén nyújt bizonyos mértókig összefoglaló jellegű képet. A választott problémák feltárásának szükségessége mellett egyben rámutatott arra is, hogy egyetlen munkában e gazdag problematika minden vonatkozása, tekintve, hogy rengeteg előmunkálat hiányzik még, szinte lehetetlen, s ebből adódik, hogy a disszertáció egészében nem tükröződik megfelelően az egyes osztályok és rétegek egy évtizedes gazdasági ós politikai mozgása. Az opponens hangsúlyozta továbbá, hogy az egyes osztályok elemzése során nem szabad a kutatóknak megelégedniök a statisztikai felmérések adatainak puszta átvételével, s hogy a megközelítően precíz társadalmi kép megalkotásához az is szükséges, hogy ne csupán merev osztálykategóriákkal dolgozzunk, hanem vegyük figyelembe azokat a tényezőket is, amelyek ezen túl meghatározzák az egyes rétegek, osztályok tagolódását, helyzetét. A disszertáció első nagy részével kapcsolatban az opponens szükségesnek látja a bethleni koncepció, rendszer — egyébként helyesen felvázolt képének — további finomítását, néhány kérdés — pl. a parlament szerepéhek — pontosabb megválaszolását. Az osztályok vizsgálatával egyetértett, s hangsúlyozta a középosztályról szóló részek jelentőségét, mert a korszak társadalmának reális képét cnélkül nem lehet megrajzolni. Hiányolja egyébként a társadalmi kép elemzésében annak bemutatását, hogy mik voltak a korszak erős antiszemitizmusának forrásai. Ugyancsak hiányosnak, legalábbis aránytalannak tartotta a középrétegeken belül elhelyezkedő társadalmi rétegek helyzetéről, politikai magatartásáról írottakat, s hibásnak azt az elgondolást, hogy az agrárproletariátust is e fejezeten belül tárgyalja. A tisztviselőrótegek politikai arculatának felvázolásában mutatkozó bizonytalanságok abból erednek — mutatott rá L. Nagy Zsuzsa opponens —, hogy a disszertáció nem tesz következetes különbséget a kormányzati rendszer és amiak jobboldali ellenzéke között. Az adott formában nem tartotta szerencsésnek a haladó értelmiségről szóló alfejezet beiktatását, mert az nem osztály-, hanem politikai kategória. A parasztság rétegződéséről adott képet gyengítette, hogy — mint mondotta — a jelölt túlhaladott szempontok alapján vizsgálta e rétegek helyzetét. A disszertáció második részét az opponens lényegesen színvonalasabbnak, jobban szerkesztettnek s előadásában is egységesebbnek értékelte. Különösen jól sikerült, valóban történeti igényű elemzés eredménye a Kommunista Párttal foglalkozó fejezet. A többi politikai pártról szólva .,a szerző igyekszik képet adni azok társadalmi bázisáról, szól a pártok politikai nézetéről ós részben történetéről is . . , de végső fokon a társadalomról alkotott kép és a politikai pártok között nem sikerült mindenben kielégítő kapcsolatot teremtenie" — hangsúlyozta összefoglaló véleményében az opponens. Igen sok, értékes új adatot hoz a szerző a liberális pártokról, de finomításra szorul a liberális ellenzék belső ellentéteinek rajza, s alapos elemzést kívánna a parlamentarizmus problémája, rendszerbeli funkciójának kérdése. Ugyancsak további kutatásokat igényel a Szociáldemokrata Párt politikájáról a disszertációban adott vázlat, a sok helyen elavult kép precízebbé tétele. A rendszer ideológiai koncepciójának jellemzésével kapcsolatban az opponens rámutatott arra. hogy vitatható a keresztény nemzeti ideológiának a disszertációban adott azon értelmezése, amely a keresztény egyház helyét, befolyását hangsúlyozza mindenekelőtt. A disszertáció befejező részét — amely a parlamenti harcok során mutatja a jelzett politikai pártokat — bizonyos rendezőelv hiánya miatt átdolgozandónak tartotta az opponens. L. Nagy Zsuzsa opponensi előterjesztésének végén hangsúlyozta, hogy bár sok kívánnivalót észrevételezett, s viszonylag keveset beszélt a dolgozat erényeiről, mégis elfogadásra ajánlja a disszertációt, mert a szerző társadalomtörténeti érdeklődése feltétlenül méltánylandó, s olyan kevéssé kimunkált problémák vizsgálatára törekedett, mint a középrétegek kérdése. Végül is „áttekintést és összefoglalást adott a tárgyalt tíz esztendő osztályainak, rétegeinek, valamint politikai pártjainak fő vonásairól, s ennek során több ponton továbblépett az irodalom eddig ismert anyagán ós megállapításain". Szabolcs Ottó opponensi véleményében mindenekelőtt a jól választott témát értékelte, s rámutatott annak sokrétűségére, a vállalt feladat nagy jelentőségére. Véleménye szerint éppen a téma nagysága kényszerítette a szerzőt arra, hogy feldolgozásában sokhelyütt szociológiai, sőt filozófiai jellegű szintetizáló módszerrel éljen. Szóvá tette ezzel