Századok – 1969

Figyelő - Bölöny József: Pihent szemmel – az olvasó érdekében III. 869/IV

FIGYELŐ 881 (címe sem fenséges — Hoheit —, hanem csak főméltóságú — Durchlaucht —); 5. nemcsak a „Prinzessin"-t fordítja így, hanem a ,,Herzogin"-t is. Nyilván sajtóhibának vette az „Erzherzogin von Österreich, Herzogin von Burgund" cím második tagjában az „Erz" elmaradását, holott az osztrák főhercegek is csak burgundi hercegek voltak. Fordítót az vezethette tévútra, hogy nálunk a királyi család tagjai csakugyan főhercegek voltak. Ezek azonban Habsburgok voltak, nem pedig Bourbonok. A fordítás alapjául szolgáló eredeti szövegben a 358. oldalon kétszer is találkozunk a „die Prinzessin Regentin von Portugal" címmel. Fordítása mindkét esetben: portugál „uralkodó főhercegnő" ( ! !) (316. old.). Két szóba sűrítve három súlyos hiba: 1. IV. Károly spanyol király Bourbon volt, nem Habsburg; leánya tehát nem „főhercegnő", hanem csak hercegnő (királyi hercegnő). 2. Ettől függetlenül: főhercegnőnek csak az Erzherzogint lehet fordítani, a Prinzessint csak hercegnőnek. 3. Portugália uralkodója abban az időben nem Carlotta, a régensherceg felesége volt, mégcsak nem is maga a régensherceg, hanem az utóbbi anyja, az elmebeteg I. Mária királynő. A régensherceg, a későbbi VI. János király, anyja életében csak helyette és nevében látta el az uralkodói teendőket és kormányozta az országot. (Az 501. oldalon már helyes fordítását találjuk a „Prinzregent von Portugal''-nak: Portugália régenshercege ). Szerző is következetlenül és tévesen beszél „das Grossherzogtum Parma"-ról, mert Párma csak hercegség (Herzogtum) volt. A későbbiekben már helyesen különbözteti meg a „Herzogtum Parma"-t és a „Grossherzogtum Toscana"-t. (Túltesz mindezeken — közbevetőleg — egy 1965. II. 25-i napilap híre a monacói „nagyhercegségről", holott a Principauté de Monaco fejedelemség, esetleg hercegség— még ennek is kicsi a másfél négyzetkilóméteres területével —; nagyhercegség, Grand-Duché jelenleg egyedül Luxemburg.) Befejezésül még egy-két megjegyzést ehhez a fordításhoz: 1. Don Fernando királyi herceg (Prinz), trónörökös (Kronprinz), infáns (Infant) ós aszturiai herceg (Prinz von Asturien) volt; nem volt tehát szüksége arra, hogy mindezek tetejébe még az őt meg nem illető főherceg (Erzherzog) címmel is felruházza fordító. 2. Külön vissza kell térnünk — bár eltér a szorosan vett tárgyunktól — egy már érintett fordítási hibára, az „angyali" Leonórára, „don Alfonso" feleségére. Az eredeti szöveg így hangzik: „Don Alfonso . . . seine Königin, die englische Leonora, allein lassend" (141. old.). „Englisch" első jelentése minden német—magyar szótár szerint angol. A nagy Halász: magyar—német szótár az „angyali" címszónál utolsó helyen, az engelhaft, engelgleich, engelähnlich után közli az englisch jelentést. Ezek után csak azt kellett volna tudni, hogy VIII. Alfonz kasztiliai király felesége II. Henrik angol király leánya, Eleonóra volt, — s egy pillanatig sem tétovázhatott volna fordító, hogy itt nem „az angyali", hanem az angol Leonóráról van szó. 3. „Der Mayordomo mayor" fordítása nem „a. mayordomo mayor" (minden megjegyzés nélkül), hanem a főudvarmester, vagy első főudvarmester; „der Zweite Mayordomo"-é sem „a második mayordomo", hanem a főudvarmcsterhelyettes, vagy második főudvarmester (a Habsburg-udvarokban az utóbbi elnevezések voltak használatosak). Másik tájékoztató gyűjteménye a most tárgyalt témakörbe vágó fordítási hibáknak egy 2 kötetes gyűjteményes munka. 6 levél fordításában 9 helyen „királynőnek" fordítja a reginát, 1 helyen helyesen királynénak. További 6 levél 1 — 1 helyén is királynét fordít helyesen. Az arány tehát 9:7a téves fordítás javára. Ugyancsak a regina fordítása Margit királynéra, II. Umberto olasz király özvegyére vonatkoztatva már többségében (3 : 1) helyesen történt. Megtaláljuk ezt a hibát nemcsak a nagy olasz operaszerző leveleiben említett mindkét királyné (Mária Antoinette és Margit), hanem a nagyhercegnó fordításában is. ^ A lapalji jegyzetei sem maradnak el ennek az utóbbi munkának. Az egyik szerint ,,a dauphin, ahogy Franciaországban a királyi család legidősebb fiát — a trónörököst — nevezik." A dauphin, a trónörökös azonban nem „a királyi család", hanem a királyi pár legidősebb fia. A királyi családnak csak tagja van, de nincsen „fia". Aki azonban ez alatt a magyarázat alatt a királyi család legidősebb tagját értené, ebből azt a téves következtetést lenne kénytelen levonni, hogy a francia királyi trón betöltésénél ugyanúgy a szeniorális (koridősbsógi) elv érvényesült, nempedig az elsőszülöttségi, mint a török szultáni trón betöltésénél. Befejezésül egy külpolitikai hírmagyarázat, amely a Hôtel Matignon-t, a francia miniszterelnökség palotáját, Matignon-szállónak fordította, és egy helyreigazítás: a magyar rádió egy korábbi válaszát, amely szerint Napóleon a párizsi Pantheonban van eltemetve, oda helyesbítette, hogy Napóleon sírja a Hôtel des Invalides-ban van. Le 18 Századok 1940/4. sz.