Századok – 1969

Figyelő - Bölöny József: Pihent szemmel – az olvasó érdekében III. 869/IV

880 FIGYELŐ nak a fordításnak komoly ellenőrzése nemcsak a szöveghűség (ellenőrző szerkesztés), hanem a helyes magyar szóhasználat alkalmazása szempontjából is (szakszerkesztés). Szükséges ez elsősorban a közjogi fogalmak, közjogi t^óltóságok, címek és rangok helyes fordításának biztosítása végett; figyelemmel egyfeloNa megjelelő magyar fogalmak szabatos alkalmazására, másfelől a magyar nyelvnek sajátos megkülönböztetéseire. Figyelmet kell azonban arra is fordítani, hogy a csak külföldön használatos címek csakugyan azokhoz a személyekhez kapcsolódjanak, akiket valóban megilletnek. Itt nem elég természetesen a puszta figyelem, hanem tisztában is kell lenni ezekkel a címekkel, azok használatával és alkalmazásuk módjával. „Mi sem könnyebb, mint kiirtani a hibákat, csak észre kell venni őket ..." A 602 oldalra terjedő fordítás szövege 231, azaz kettőszázharmincegy esetben tükrözi fordító tévedéseit az előtte ismeretlen közjogi fogalmak terén. Híven átvéve az előző kiadások hibáit, királynőnek nevezi mind a három előfordulási helyen Mária Antoinette királynét; majd VIII. Alfonz kasztiliai király feleségét, az „angyali" (helyesen: az angol) Leonórát; végül Mária Lujza Bourbon-pármai hercegnőt, IV. Károly spanyol király feleségét 178 esetben ( ! !), de mégsem teljesen következetesen, mert a 225. oldalon egy ízben helyesen királynénak fordítja a rá vonatkozó Königint. Szerző a fordítás alapjául szolgált kiadásban természetesen mind a 183 esetben Königinről beszól, aminek minden német—magyar szótárban kétféle jelentését találjuk: 1. királynő és 2. királyné. Persze a kettő közti különbség már nem állapítható meg a szótárból. Az említett személyekről külön-külön kell ezt megállapítani. Fordító azonban nem elégszik meg a Königin 182 hibás fordításával, még a „die königliche Dulderin"-t is „tűrő-szenvedő királynőnek fordítja 183. hibaként, sőt a következő mondatot: „Manuel betrachtete sie lächelnd", sem fordítja a szöveghez híven: Mánuelmosolyogva nézte őt. hanem külön beleilleszti a szövegbe a 184. hibát: „Mánuel mosolyogva nézte a királynőt." Szerző a fordítás alapjául szolgált kiadás (Greifenverlag, Rudolstadt, 1951) 481. és 529. oldalán egyaránt Monarchin-ról beszél, ami a magyar fordításban mindkét esetben (423. és 464. old.) „uralkodónő"-ként szerepel. Ugyanígy még 3 esetben. A Monarchin-nak azonban épp úgy megvan a maga kettős jelentése, mint a Königin-nek. Itt pedig nem uralkodónőt jelent, hanem csak az uralkodó jeleségét. A katolikus király eímet Izabella kasztiliai királynő és férje, Ferdinánd aragóniai király kapta, kiket ezért Katolikus Izabellának ós Katolikus Ferdinándnak (Los Reyes Católicos) is neveztek. Utódaik ugyan örökölték ezt a spanyol koronához kapcsolódó címet, de természetesen mindig esak az uralkodó: a király vagy a királynő. A király felesége, a királyné azonban épp oly kevéssé használhatta, mint ahogy nem volt „apostoli" a magyar királyné. A fordítás ő katolikus felségeiknek nevezi a spanyol királyi párt. Igaz. hogy az eredeti szövegben is megtaláljuk a „die Katholischen Majestäten", „Los Reyes Católicos", „die Katolische Königin" kifejezéseket, a két első fordítása azonban katolikus királyi pár, ami a katolikus királyt és a feleségét, a királynét (jelző nélkül) jelenti; épp úgy, mint ahogy a „királyi pár" nem királyokat (királyt és királynőt) jelent szabály szerint, hanem a királyt és a királynét (a feleségét). A 101. oldalon Mária Lujza királynét „katolikus királynőnek" nevezi, ami már dupla hiba. Mária Antoinette francia királyné sógornőjét „Erzsébet főhercegnődnek fordítja — és ez itt már kizárólagosan fordítási hiba —, holott XVI. Lajos nővére nem főhercegnő (Erzherzogin) volt, hanem királyi hercegnő (Prinzessin), felruházva még a „Madame" címmel. Főhercegnő yolt férjhezmeneteléig maga Mária Antoinette, mint a Habsburg-Lotharingiai család tagja; a fordítással szemben nem volt azonban „kis főhercegnő " és „Mária Terézia főhercegnő" a leánya, aki már nem a Habsburg-Lotharingiai családnak volt a tagja, hanem a Bourbon-családé. Az eredeti szövegben természetesen mind a három esetben „die Prinzessin"-t találunk, ami pedig csak hercegnőt (uralkodócsalád nőtagját) jelent. Fordító azonban következetesen főhercegnőnek ós főhercegnek fordítja a Prinzessint és a Prinzet, nemcsak ebben a 3 esetben, hanem a IV. Károly legközelebbi családtagjaira vonatkozó további 17 esetben is. Hogy milyen gonddal ügyel erre, jellemzik az alábbi példák: 1. a „prinzlichen Säugling"-et is „főhercegi csecsemőnek" fordítja; 2. az „Erbprinzen Parma"-t nem egyszerűen a szövegnek megfelelő pármai trónörökösnek, hanem „trónörökös főhercegnek" (2 helyen is), holott a pármai hercegség trónörököse trónrajutása után is csak herceg maradt (uralkodóherceg); 3. a ,.Kronprinzessin"-t trónörökösné helyett „trónörökös főhercegnő"-nek (megduplázva a hibát); 4. a „Prinzessin von Parma"-t „pármai főhercegnőnek", pedig itt már nem is egy királynak a leányáról van szó, hanem csak egy uralkodóhercegéről, tehát a Prinzessin itt már királyi hercegnőt sem jelent, csak hercegnőt, az uralkodóhercegi család nőtagját