Századok – 1969

Figyelő - Bölöny József: Pihent szemmel – az olvasó érdekében III. 869/IV

FIGYELŐ 875 A személycsere kiemelést érdemlő esetével találkozunk egy történelmi értekezésben, amely az 1875-ös pártfúzióval kapcsolatban közli az akkor alakult Wenckheim-kormány több tagjának nevét; köztük „közlekedési miniszter Szende Béla". Németre is lefordítja a füzethez csatolt Zusammenfassung: „Verkehrsminister Szende Béla". Szende Béla azonban ennek ellenére sem töltött be soha más tárcát, mint a honvédelmit, már az előző két kormányban és a következőben is, tíz éven át megszakítás nélkül, haláláig. A Wenckheim-kormánynak is honvédelmi minisztere volt tehát, közlekedési (helyesebben közmunka- és közlekedésügyi) minisztere pedig Péchy Tamás. Téves uralkodói elnevezések és fordítási hibák: Mária Terézia téves, illetve nem létezett címei: „császárnő": a már többször idézett szaklexikonunknak berlini béke címszava szerint. Lépten-nyomon találkozunk ugyanezzel a hibával szépirodalmunkban is, méghozzá II. József császárral párhuzamosan is, tehát egyidejűleg két uralkodóval. Ugyanazon az oldalon is négyszer fordul elő hibásan, egyszer helyesen. A hiba ismétlődik 3 következő oldalon. A német „Kaiserin" ti. vele kapcsolatban császárnénak fordítandó, mert nem ő ült a császári trónon, hanem a férje (ha mindjárt kizárólag házassága révén is), majd a fia. „német—római császár"-. „Habsburg Mária Terézia — 1740-től 1780-ig német—római császár" egy iratpublikáció második kiadásának névmutatója szerint. A történelmi adatok szerint 1740 — 42 üresedésben volt a trón, 1742 — 45 VII. Károly, 1745—65 I. Ferenc, végül 1765 — 90 II. József volt német-római császár, minthogy Mária Terézia nő létére nem lehetett. József azonban nem 1780-tól volt császár, mint egy történelmi forrásgyűjtemény névmutatója állítja, hanem már 1765-től, mert nem anyját követte a császári trónon, hanem atyját. Mária Terézia tehát nem „császár" volt, hanem császárné, de az sem 1740-től, hanem csak 1745-től. „német-római császárnő"-пек mondja legújabban egy 2 kötetes történelemkönyv névmutatója, ugyanígy egy 10 kötetesé, azzal a hozzáadással, hogy előtte császárként feltünteti T. Ferencet és II. Józsefet is, őket már helyesen, így azonban kót császárt szerepeltet ugyanabban az időben; ugyanígy kétféle válogatás névlexikonja és névmutatója. „osztrák császárnő": a névlexikon azonban az egyöntetűség elvét is sérti, amikor a Mária Terézia címszó után 3 sorral Mária Antoinette címszó alatt már nem német-római, hanem „osztrák császárnőnek" nevezi Mária Teréziát. Az egy évvel később megjelent 3 kötetes összefoglaló munka I. kötetének névmutatója is ezt választja a téves címek közül. Követi őket a fordító is. Mária Terézia ugyan uralkodója volt az osztrák örökös tartományoknak is, de nem mint császárnő, hanem akkor még csak mint főhercegnő, mert csak 24 évvel a halála után vette föl az unokája az osztrák császári címet. Ezek után már szinte természetes, hogy lépten-nyomon találkozunk a „császárnő" elnevezéssel a napisajtóban (1965. V. 27., 1967. V. 16.), sőt a „császár"-ral is a Szépművészeti Múzeumban az Albertina-ki&Wítéis bejáratánál elhelyezett falitáblán (vö. e sorok írójának „Széljegyzetek egy tárlathoz" c. reflexiójával a Magyar Nemzet 1966. XI. 20-i számában). Mi több: császárnőként emlegette Mária Teréziát a II. József bemutató előadásán a Nemzeti Színházban még annak a Kaunitz hercegnek az alakítója is, aki több mint negyed századon át volt udvari kancellárja a királynőnek és császárnénak, egyszersmind az osztrák örökös tartományok uralkodójának. Királynő — királyné, stb. Mária Terézia „császárnővó" „kinevezése" bepillantást enged már abba a nyelvi, közjogi és történelmi zűrzavarba, ami szükségképpeni következménye az idegen uralkodói címek hibás fordításának. A magyar nyelvben nemcsak a német Kaserinnek és Königin-nék van két elnevezése aszerint, hogy uralkodik-e az illető, vagy csak a felesége az uralkodónak. Ugyanilyen kettős jelentésű az angol Queen, a francia reine, az olasz regina, a spanyol reina és minden egyéb, nőnemben levő uralkodói elnevezés. (Anglia jelenlegi uralkodója II. Erzsébet királynő, kinek anyja, VI. György özvegye: Erzsébet királyné; bár az angolban mindkettő Queen.) Legfeljebb körülírással, jelzővel különböztetik meg az uralkodó feleségétől a nőuralkodót: regierende Königin, reine qui règne, regina che governa uno Stato, Queen regnant (nem tévesztendő össze a Queen regent-tel, a rógenskirálynéval). A latin regina is kettős jelentésű: nemcsak királynét, hanem királynőt is jelent. Megtaláljuk ezt már Vergiliusnál a Dido karthagói királynőt üdvözlő Aeneas szavaiban: „Infandum jubes regina renovare dolorem ..." A magyarországi sok évszázados hivatalos használata azonban külön kifejezését alakította ki a latin nyelvnek a magyar nyelv királynő fogalmára: rex-nek, királynak nevezi