Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

FOLYÓIRATSZEMLE 865 lenére is, kénytelen a jobboldali erők nyomásának engedni és feloszlatni a népi felkelő csapatokat, megfosztva a forradalmat egyedüli biztos támaszától. — T. MARXISM TODAY 1967. jan. szám. -SAM AARONOVTTCH: Előre vagy hátra? A mozgalom perspektívái (6—12. 1.) a Labour Party jelenlegi helyzetét vizsgálja, de ezt részben összeveti Wilson kijelentéseinek alapján is a régebbi munkáspárti kormányok tapasztalataival. — G. LEWIN: A társadalmi formáció problémája a kínai társadalomban (20—25. 1.) ismerteti az ázsiai társadalmi formáció marxi értelmezését, s az ehhez kapcsolódó vitát, majd a történeti fejlődés alapján vizsgálja az időszámítás előtti periódusban Kína társadalmi berendezkedését, ennek mélyreható átalakulását az i. е. IV. században. Megkérdőjelezi, hogy a létrejött új formációt feudálisnak kell-6 tekinteni. Az osztályátrétegződós belső forrásokból ment végbe. Hangsúlyozza, hogy az i. е. VII—XIV. században milyen gyors volt a technikai fejlődés, de ennek ellenére Kínában nem akadt olyan társadalmi erő, amely a régi társadalmi formációt megdöntse. Febr. szám. JOAN BELLAMY: Afrikai elitek —tanulmány Ghánáról (37 — 44. 1.) az utolsó nemzedék tapasztalatait, adatait dolgozza fel, hogy az afrikai országok társadalmi szerkezetének vizsgálata alapján jobb képet alkothassanak a várható távlatokról. A családi és törzsi kapcsolatokon túlmenően gondot fordít az afrikai új értelmiség toborzódásának, neveltetésének és a társadalomban elfoglalt helyének meghatározására. Márc. szám. — IDRIS СОХ: Afrika jövője — kapitalizmus vagy szocializmus (71 — 77. 1.) bepillantást nyújt az afrikai országok 1945 utáni helyzetébe, foglalkozik az ott kialakult marxista pártok helyzetével, hangsúlyozza, hogy a fejlettebb észak-afrikai arab országokban a kommunista pártok miként kapcsolódtak be a nemzeti felszabadító küzdelmekbe, s az ország felszabadulása után e pártok hogyan váltak illegálissá. I. Сох emellett hangsúlyozza, hogy a szocializmus gondolata más vonalon is utat tört magának Afrikában. Ezek sorában típus szerint a termelés fellendítésére, de a köztulajdon és az állami segély felhasználására épülő kísérleteket említi meg, név szerint Nkrumah, Senghor, Kenyatta és Odinga elképzeléseit. Felveti a kapitalizmus előtti társadalmi formációk problémáját, valamint azt, hogy az európai szocialista, marxista gondolatok miként tükröződnek az afrikai világban. Apr. szám. — JOHN WILLIAMSON: A néger szabadságmozgalom az Egyesült Államokban (107—114. 1.) hangsúlyozza, hogy a mozgalom 13 évvel ezelőtt, 1954-ben lendült fel, s főként az iskolai szegregáció megszüntetésére irányult. Áttekinti az új törvényhozást, valamint az északra irányuló migráció történetét. Adataiból kitűnik, hogy 1910-ben New Yorknak, Chicagónak mintegy 2, Detroitnak és Clevelandnak 1,5% volt a néger lakossága, 1950-ben az első kettőnek 10—14%-ra, a második kettőnek 16—16%-ra, 1960-ban pedig New Yorknak 13, Chicagónak 23, az utóbbi két városnak 29— 29%-ra ugrott a néger lakossága. Washingtonnak ugyanakkor 30-ról 54%-ra emelkedett a néger népessége. Williamson áttekintést nyújt az új néger politikai szervezetekről, valamint ezeknek a szakszervezeti mozgalomhoz való viszonyáról. — JAMES HARVEY: Antonio Gramsci (114—119. 1.) bevezetőjében áttekintést ad Gramsci életútjáról egészen 1914-ig, amikor a torinói szocialista lap, az Avanti szerkesztője (1917-ban, a torinói felkelés után pedig a városi szervezet titkára) lett. Kiemeli néhány 1917-es írását, majd az „Ordine Nuovo" tevékenységéről, a gyárfoglaló mozgalommal való szoros kapcsolatáról, s a mozgalom tapasztalatainak elméleti feldolgozásáról emlékezik meg. Felvázolja Gramsci tevékenységét az 1920-as évek kezdetén, amikor a fasiszta diktatúra éveiben Gramsci, valamint az általa irányított lapok Bordigával, a párt akkori főtitkárával szemben kezdettől felismerték, hogy a fasizmus hatalomrajutása óhatatlanul más, új feladatokat állított a kommunisták, a munkásmozgalom elé. Harvey megemlékezik Gramsci letartóztatásáról és börtönéveiről, majd áttekintést nyújt arról, hogy a börtönben hány fajta történeti, filozófiai, irodalomtörténeti, vallástörténeti és irodalmi kérdés elemzésére vállalkozott. Ezekután kísérletet tesz, hogy Gramsci kiterjedt munkássága alapján néhány gondolatot jobban kiemeljen. így azt, milyen nagy szerepet tulajdonított Gramsci a történelem menetében az eszméknek s az emberi cselekvésnek. Harvey ezzel kapcsolatban aláhúzta, hogy Gramsci e téren nemcsak Kautskynál és Plehanovnál figyelt meg determinista, fatalista jegyeket, hanem még nagyobb számban Buharinnál,de Sztálin gondolatrendszerében is hasonló torzulások figyelhetők meg. Harvey külön kitér Gramscinak az olasz szocializmus jövőjéről kialakított elképzeléseire. Gramsci ugyanis hangsúlyozta, hogy a szocialista fejlődésnek Olaszországban nem is annyira az olasz állam kényszerítő ereje állja útját, hanem az a körülmény, hogy a délvidék széles tömegei, főként a paraszt-17 Szűzadok 1969/4. sz.