Századok – 1969

Tanulmányok - A IV. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus 66/I

80 A IV. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS esetében. Tehát — szögezte le Várkonyi Ágnessel egybehangzóan — az egész gazdasági-társadalmi erőtérnek van döntő szerepe abban, hogy a frontierszituációban rejlő lehetőségek mennyire realizálhatóak. 7. I Tisztelt Igazgatóválasztmány ! 4 A kongresszusi szekciók ismertetésének végéhez értünk. Ha úgy óhajtják, itt lezárjuk a beszámolót, és megköszönjük amúgyis bőkezűen mért türelmüket; lia viszont adnak még néhány percet, megpróbálunk befejezésül még néhány általánosító megjegyzést fűzni a kongresszus egész munkájához. Utóbbi esetben először talán azt említhetjük, hogy a gazdaságtörténeti < vizsgálódás összehasonlító módszere, amely már a korábbi években megjelent és terjedt, s amelynek kibontakozása érdekében saját munkásságunkban és 1 kongresszusi szerepléseinkkel is erőfeszítéseket tettünk, általános polgárjogot nyert. Nemzetközi történész-tanácskozáson még soha nem uralkodott ennyire az egyes történeti-gazdaságtörténeti jelenségek, nemzeti történeti vonatkozások összehasonlító módszerrel történő vizsgálata, mint a IV. Gazdaságtörténeti -Kongresszuson. Túlzás nélkül elmondható, hogy tulajdonképpen nem is volt jelentősebb referátum, mi több, nem is volt olyan szekció-téma és vita, amely ezt a megközelítési módot mellőzve törekedett volna a választott kérdés megvilágítására. Az összehasonlító vizsgálatok térhódítása természetesen számos mód- 1 szertani probléma kidolgozását igényli; ezért vettük tervbe, hogy a következő kongresszuson külön szekció-ülést szentelünk az idevágó metodológiai kérdéseknek. Az egyik fő referátum éppen az egyetemes gazdaságtörténetírás historiográfiai megközelítésre alapozott módszertani elemzését kívánja nyújtani, — talán ismét nem véletlenül, magyar előadóktól: Berend T. Ivántól és Bánki Györgytől. A gazdaságtörténetírás fejlődésének másik metodikai tendenciája a modern kutatási módszerek alkalmazása terén volt megfigyelhető. Az elmúlt évben, nem utolsósorban a budapesti francia—magyar gazdaságtörténeti konferencián már nem kevés szó esett a kvantifikáció szélesebbkörű alkalmazásáról. A Párizsban megrendezett francia—magyar történész-találkozón az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kvantifikáció igénye nemcsak a gazdaságtörténeti kutatások terén jelentkezik. A bloomingtoni tanácskozások azt mutatják, hogy a gazdaságtörténetírás az elmúlt években nem keveset haladt előre az ilyen igények kielégítése útján, és a korábbi, hagyományos gazdaságtörténeti iskolákon belül is erős törekvés érvényesül a modern közgazdaságtudományi szempontok, kategóriák és statisztikai módszerek alkalmazására. Ez bizonyos fokig még a nyugat-német gazdaságtörténeti kutatásokra is jellemzővé vált. Ugyanakkor azonban nem kis örömmel konstatálhattuk, hogy az öncélú modernizmus, a mindenáron való matematizálás, vagy történeti folyamatok mesterkélt módon való képletekbe foglalása, egyszóval mindaz, ami egy egészséges és gyümölcsöző metodika túlhajtásaként üti fel a fejét, alig nyert teret a kongresszuson. Az amerikai környezet, az amerikai gazdaságtörténészek számszerű túlsúlya — az ún. új amerikai gazdaságtörténeti iskola befolyása elle-