Századok – 1969

Tanulmányok - A IV. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus 66/I

81 A IV. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS nére — nem vezetett az általunk túlhajtottnak ítélt módszerek elburjánzására. Végezetül hadd szóljunk a legfontosabbról, — arról, hogy a nemzetközi gazdaságtörténeti kutatások eredményei az elmúlt években egyértelműen bizonyítják a marxizmus jelentős előretörését. Ennek egyik forrása a szocialista — és a kapitalista — országok nagyszámú marxista kutatójának színvonalas szakmai teljesítménye, a dogmatikus kötöttségekből kibontakozó marxizmus meggyőző, vonzó ereje. Ezzel összefüggésben erősödött egyes, a polgári világnézet talaján álló, de a marxizmus vonzókörét elkerülni nem tudó (ós eseten-I ként nem is akaró) kutatók körében is a marxizmus egyes elemeinek alkalmazása, szemléleti módjának felbukkanása — néha nem is tudatos felbukkanása —, és még szélesebb körben a marxista nézetek tudományos respektálása.' A „marxizáló" gazdaságtörténészek megnyilvánulásai azt mutatják, hogy ez a napjainkban oly sokszor diszkutált és oly ellentétes módokon megítélt, ,marxizálás" korántsem kezelhető egységesen burzsoá ideológusok taktikai manőverének, hanem a gyakran persze nagyon is valós hátsó szándékok, bomlasztó törekvések mellett, az esetek más és nem is jelentéktelen részében éppen a marxizmus hatását juttatja kifejezésre, s további térnyerésének nyit lehetőséget. Gondos disztinkcióval kell tehát megválogatnunk módszereinket, érveinket, eszmei fegyvereinket a szakmai vitában, az elméleti konfrontációban, az ideo[ lógiai harcban. i A IV. Gazdaságtörténeti Kongresszuson a marxizmus szemlélete az eddigieket meghaladó mértékben befolyásolta a szekciók munkálatait. Erre a marxista előadók, korreferensek és hozzászólók jelentékeny száma már önmagában is a korábbinál szélesebb lehetőséget biztosított. Egyes szekció-ülésekre, ( mint ahogy ez talán a részletező ismertetésből is kiderült, úgyszólván a marxista történetfelfogás ütötte rá a bélyegét. De nem kisebb jelentőségű tény, hogy az előadások és viták során mily gyakran merültek fel à marxizmushoz közelálló nézetek és szempontok nem marxista kutatók oldaláról is. Talán nem túlzunk, ha bizonyos összefüggést keresünk az előbb elmondottak, valamint a vezetőség újraválasztásának eredménye között. 1968 szeptember elejének nehéz politikai körülményei között, az Egyesült Államokban megtartott kongresszus végén sorra kerülő választás eredményeként ugyanis a Nemzetközi Társaság 12 tagú Végrehajtóbizottságának 5 tagja szocialista országok kutatói közül került ki, s a bizottság szovjet, csehszlovák és magyar ! tagján kívül, első esetben — és a nemzetközi társadalomtudományi szervezetek történetében tudtunkkal eddig egyedülállóan — a társaság szocialista országból választott elnököt: a lengyel Witold Kula professzor személyében. A két alelnök egyike pedig a szovjet V. Vinogradov professzor lett, aki a soron következő ötödik, Leningrádban tartandó kongresszus előkészítésének feladatát kapta. A kongresszus befejező plenáris ülésén Vinogradov professzor rövid beszédét, amelyben a gazdaságtörténet művelőit meghívta Leningrádba, taps fogadta. Ez volt a kongresszus záróakkordja. Ezzel zárom le magam is megbocsáthatatlanul hosszúra nyúlt beszámolónkat. 6 Századok 1969/1