Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

864 FOLYÓIK ATSZEMLE idők nevesebb íróit és művészeit is foglalkoztatta — Itáliában 1870—1900 között megjelent irodalmi feldolgozásokról ad rövid bibliográfiát és ismertetést, kitérve egyben Catilináról Európában a XVII. századtól szinte napjainkig megjelent irodalmi feldolgozások megemlítésére is (50-72. 1.). — ANNALUCIA FORTI Messina 1859 második felében és 1860-ban, az osztrák uralom alóli felszabadulás első évében, Milánóban lejátszódó munkás megmozdulásokról, sztrájkokról ad összefoglaló elemzést (73—113. 1.), bőven idézve a korabeli forrásanyagból is. Rámutatva a mozgalmak indítóokaira — melyeket a korabeli véleményekkel ellentótben nem a republikánus és ausztriabarát erők bujtogatásaival, hanem a munkásság nyomasztó helyzetével magyaráz — azok jelentőségét elsősorban abban látja, hogy habár csekély eredménnyel is jártak, a munkásság számára mégis ösztönző példaként hatottak. — PIEROTREVES Concetto Marchesi (1878 — 1957), a latin irodalom nagy tudósa Ars Poeticájának, a művészet szerepéről alkotott felfogásának kritikai elemzését adva, meghatározza helyét az olasz kultúra történetében, tisztázva egyben kapcsolatát kora szellemi irányzataival mind olasz (Croce, De Sanctis) mind európai (marxizmus, egzisztencializmus) vonatkozásban (116—146. 1.). — T. IL MOVIMENTO DL LIBERAZIONE IN ITALIA 1967. 4. szám. — CARLA SANGUI-NETI LAZAGNA: A képzőművészetek szemlélete a fasizmus kultúrpolitikájában (3 — 27. 1.) a két világháború közötti olasz képzőművészeti irányzatokkal, valamint a rendszer és a művészetek viszonyával foglalkozik. Itáliában a politikai, társadalmi fejlődésnek megfelelően a művészetek szemléletében is változás következett be: a való élet ábrázolása helyett a múlt felé fordulnak. 1926-ig a képzőművészetek és a politika fejlődése párhuzamosan haladt, tükrözve azt a társadalmi, gazdasági helyzetet, mely mindkettőt létrehozta. 1926 után azonban a politikai, művészi célok összefonódnak, a művészet teljes mórtékben, a politika kiszolgálójává vált. — SERGIO ZANGIROLAMI a második világháború ós az ellenállás időszaka olasz államháztartásával, a bevételek és kiadások quantitativ felmérésével, a deficit megszüntetési módjaival foglalkozik (28—56. 1.), megkísérelvén felfedni a pénzügyi szektor egyes jelenségeit és a politikai-katonai események közötti összefüggéseket. — ROMOLO GOBBI a piemonti CLN (Nemzeti Felszabadítási Bizottság) úgynevezett tisztogatási bizottsága 1944 novemberében kifejtett működéséről közöl adatokat, részletesen taglalva annak a FIAT igazgatósága, nóvszerint Valletta professzor ellen lefolytatott vizsgálatát (57 — 73. 1.). A tisztogatási bizottságok munkája általában az állami szervek, közintézmények és a közszolgáltatásokban résztvevő magáncégek fasiszta elemeinek kiszűrésére irányult, ugyanakkor Észak-Itáliában, nevezetesen a piemonti körzetben (Torino) a magáncégekre is kiterjesztették a vizsgálatokat. Mindez elsősorban a torinói munkásosztály harcával hozható összefüggésbe. — LUIGI ARBIZZANI dokumentumokat közöl a bolognai kommunista szervezet 1944 szeptembere és 1945 márciusa között, a náci fasiszták elleni tömegmozgalom megszervezésében folytatott tevékenységéről (74—107. 1.). A dokumentumok fényt derítenek a szervezetnek a külpolitikai helyzettel kapcsolatos megítélésére, más antifasiszta politikai erőkkel való kapcsolataira, a tömegekkel szemben követett politikájára, célkitűzéseire és az elért eredményekre. Ebben az időszakban a párt tevékenysége elsősorban arra irányult, hogy előkészítse ós biztosítsa a tömegek mind nagyobb arányú részvételét a végső fegyveres összeütközésben. — T. MOVIMENTO OPERAIO E SOCIALISTA 1968. 1 — 2. szám. — PIA ONNIS ROSA: Teresa Poggi Filippo Buonarroti életében (3—23. 1.) a forradalmár, Babeuf közvetlen munkatársa, F. Buonarroti (1761 — 1837) életútját rajzolja meg, képet adva egyben az élettárs, T. Poggi és a forradalmár kapcsolatának alakulásáról is. Buonarroti, bár tevékeny részt vállalt a Szentszövetség Európájának nemzeti és demokratikus mozgalmaiban, élete végéig a babeufi eszmék híve és propagátora maradt. — MATTEO GAUDIOSO: A 48-as vita Szicíliában (25 — 54.1.) Pasquale Calvi, a demokratikus, radikális ellenzék egyik vezető egyéniségének a forradalomban betöltött szerepót elemezve, keresztmetszetet ad az 1848 — 49-es szicíliai forradalom alapvető ellentmondásairól, a kormány elhibázott, tehetetlen politikájáról, az ellenzék hiábavaló erőfeszítéseiről, korrigálva egyben a kortársak és a történeti irodalom Calvi, az ellenzék működésével kapcsolatos, előítéletektől terhes megállapításait. Mivel a forradalmi kormányzatban a konzervatív, monarchista beállítottságú elemek voltak túlsúlyban, a politikai forradalom keretein belül szociális reformok megvalósítását is célul tűző demokratáknak nem sok cselekvési lehetőségük maradt. így a bel- ós igazságügyi tárcát viselő Calvi, minden forradalmi megnyilatkozása el-