Századok – 1969

Tanulmányok - A IV. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus 66/I

79 A IV. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS A prágai J. V. Polisenski) Közép-Európa múltjában vizsgálta a frontierproblémát. Megállapította, hogy a határok kiszélesedése két időszakban tett szert történeti jelentőségre: az egyik a feudális rend kialakulásának periódusa, amely a XIII. századdal zárul, a másik a XVI -XVII. századdal kezdődő időszak. Hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a határvidékek sávjain lakók tudatvilágának tanulmányozása, — annál is inkább, mivel e közösségek társadalmi tudatában uralkodó szerepet játszik a szomszédaiktól való különbözőség érzése. Ebben az érzésben a valóságos elemeken kívül sok hamis tudati moz' zanat is közrejátszik, és a meghatározó gazdasági tényezők számos - társadalmi, vallási, etnikai — áttételen keresztül érvényesülnek. Kevésbé adott új szempontokat F. Gestrin (Ljubljana) beküldött előadása, amely Szlovénia XVI —XX. századi fejlődését tekintette át, — úgy vélekedve, hogy egészen 1918-ig főként a nemzeti függetlenség hiánya akadályozta a határok kiszélesedéséből adódó I gazdasági lehetőségek kiaknázását. Makkai László előadásában kifejtette, hogy a frontier Turner nyújtotta megfogalmazása helyett helyesebb frontier-szituációról beszélni. Ezt a véleményét Leninnek az amerikai útról szóló tézisével s Magyarország XVI XVII. századi fejlődésének elemzésével támasztotta alá. Hazánkban úgy jött létre frontier-szituáció, hogy nem a népesség ment szabad földterületre, hanem a népesség fölül a török támadás elsöpörte az eddigi feudális uralkodó osztályt, lehetetlenné tette a régi társadalmi struktúrát; vagyis itt a határ mozgott és nem az emberek. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a balkáni népek török uralom alatti helyzetét vizsgálva is. Ebben gyökeredzik a balkáni parasztdemokrácia, ami persze az észak-amerikai frontier-demokráciával korántsem azonosítható, hiszen más történelmi helyzetben, más fejlődési fokon jött létre. A magyar területeken a frontier-helyzet eredményét a tőzsórkereskedőkupeckedő parasztréteg gazdasági megerősödésében, a mezővárosi fejlődésben, valamint a szabad, gazdálkodó katonarétegek kialakulásában jelölte meg. Bár e szituáció előnyei átmenetiek voltak, a frontier-helyzetnek ez az elvetélt esete is tartós nyomokat hagyott Magyarország későbbi fejlődésében. Várkonyi Ágnes éppen a török kiűzése után felszabadult, nagyrészt lakatlan és elvadult magyarországi területek benépesülésének egy százados történetét áttekintve vizsgálta meg, hogy a szabad földek léte miként és mennyiben határozza meg az ott kialakuló társadalmi rendet. Arra a megállapításra jutott, hogy a földterület kialakuló tulajdonviszonyai, a földhasználat módjai, a munkamegosztás, a népsűrűség szoros kölcsönhatásban vannak egymással; de azt, hogy milyen társadalmi rend ver gyökeret, végső soron azon a nagyobb területen uralkodó gazdasági- társadalmi viszonyok határozzák meg, amelyek gazdasági vérkeringésébe és struktúrájába az új terület bekapcsolódik. A szekció szervezője az európai frontier-problémákkal foglalkozó ülés anyagainak összefoglalására - nem véletlenül - magyar kutatót kért fel, Makkai László személyében. A vizsgált területek — a spanyol reconquista, Közép- ós Kelet-Európa XI—XIII. századi, valamint Magyarország XVI XVIII. századi viszonyainak tanúsága szerint — fejtette ki Makkai — nem csupán a szabad földek léte dönti el a további fejlődés jellegét. Az a frontierhelyzet, amely a XI —XIII. századi mezőgazdasági terjeszkedéssel jött létre, azért lehetett egyik forrása annak a fejlődésnek, melynek során a jobbágyból szabad bérlő válik, mert az általános fejlődés, városiasodás ugyancsak ez irányba mutatott. Ahol a városiasodás gyenge volt, ott nem lehetett kihasználni a frontier-helyzet előnyeit, mint pl. később a spanyol reconquista vagy a kozákok