Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

FOLYÖLLt ATSZEMLE 847 valamivel többet termeltek, az 1850-es évek végével indul meg a nagyobb arányú fejlődés, amikor a Varsó — Bécs vasútvonal, maga Varsó, a cukor- és a textilgyárak lesznek a fogyasztók. A XX. század elojén már értékesítési nehézségek támadnak, addig a Lengyel Királyság még állandó szénbehozatalra szorult. A varsói árak jóval magasabbak a helybelieknél, s nincsenek is szoros korrelációban velük, ez mutatja a helyi kereskedelem bekapcsolódását az értékesítésbe. — STANISLAW PANKOW: A krakkói állami levéltár (155—170. 1.) az 1952 létrehozott levéltár elődeinek fejlődését tekinti át, s azután ismerteti az egyes állagokat. 16. szám. — HENRYK JABLONSKI: Az Októberi Forradalom hatása a második lengyel köztársaság megalakulására (5—32. 1.) áttekinti a nagyhatalmak első világháborús céljait, megállapítja, hogy egyik sem igért sok jövőt a lengyeleknek. A februári forradalom új helyzetet teremtett, de az ideiglenes kormány csak bizonytalanul beszélt kiáltványában lengyel államról. A nyugati hatalmak számára viszont ettől kezdve a lengyel kérdés már nem orosz belügy volt, hanem az „orosz kérdés" része. Az Októberi Forradalom kimondta Lengyelország függetlenségét, s a nyugati hatalmak is számoltak ezzel, de nem foglaltak határozottan állást, ezért az antantbarát lengyel emigráció a központi hatalmakhoz való csatlakozással fenyegetőzött. Még Wilson 14 pontja sem tartalmazta érdemben a lengyel állam feltétlen szükségességét. A tényleges függetlenséget a néptömegek harcolták ki. Ennek a harcnak az eredménye volt az is, hogy az uralkodó osztályok, amelyek a háború idején a központi hatalmak védelme alatt monarchikus lengyel államot terveztek, 1918 —19 során kénytelenek voltak számos engedményt tenni a dolgozó osztályoknak. — FELIKS TYCH: A lengyel szocialista baloldal és az Októberi Forradalom (33—75. 1.) a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciája és a Lengyel Szocialista Párt-balszárny álláspontját vizsgálja meg részletesen. Az első pillanatban mindkét párt lelkesen üdvözölte a forradalmat, orosz területen a párttagok csatlakoztak hozzá. De a szocialista párt vezetői Rosa Luxemburghoz hasonlóan bírálták a bolsevikokat a formális demokrácia hiánya miatt. A breszti békekötés nyugtalanságot okozott a lengyel baloldali szocialisták körében. Mindkét párt úgy vélte, hogy megindult az európai forradalom, ezért Lengyelországnak csatlakoznia kell az új szovjet államhoz. Ezt az álláspontot azonban a munkásosztály sem támogatta, a lengyel társadalom zöme önállóságot akart. A szocialista párt elfogadta a nemzetek önrendelkezési jogát, csak úgy vélte, hogy az adott helyzetben nem szabad ezt alkalmazni. R. Luxemburg viszont ekkor is ellenezte, s azzal vádolta a bolsevikokat, hogy ezzel a jelszóval kiszolgáltatták a népeket a nacionalista burzsoáziáknak. 1918 novemberében ós decemberében érte el a forradalmi mozgalom a csúcspontját Lengyelországban, a két baloldali párt gyorsan közeledett egymáshoz, s egyesült is a Lengyel Kommunista Munkáspártban. 1919 elején az új párt már elfogadta az önálló lengyel államot, de még újabb forradalmi hullámot várt, amely megvalósítja Európában a szocializmus győzelmét. Idővel azonban lemondott erről, s csak kevesen maradtak, akik továbbra is forradalmi háborút kívántak Európa ellen a szocialista forradalom továbbvitele érdekében. — JERZY HÖLZES: A Lengyel Szocialista Párt és a Lengyel Szociáldemokrata Párt magatartása az 1917-es orosz forradalom irányában (76 — 90. 1.) az egykori orosz területen működött szocialista párt és az osztrák és német területen tevékenykedő szociáldemokrata pártok állásfoglalását mutatja be. Ezek a II. Internacionálé jobbszárnyához tartoztak, a világháború kitörésekor a központi hatalmak mellett foglaltak állást. A februári forradalmat üdvözölték, de továbbra is az Oroszországtól való elszakadást kívánták. Október után a lengyel munkásosztály állásfoglalása miatt a forradalom mellett nyilatkoztak, a bolsevikok győzelmét különben is csak átmenetinek tekintették. Ideológiai szempontból pedig teljesen elítélték a bolsevikok tevékenységét. Olyan önálló Lengyelországot akartak, amely ukrán, litván és belorusz területeket is magában foglal, s erős bástya Oroszországgal szemben. — WLADYSLAW TOMKLEWICZ: A művészeti mecénásság Lengyelországban a reneszánsz és a korai barokk korszakában (91 — 108. 1.) a XV—XVI. század fordulóját röviden áttekintve a XVI. század második és a XVII. század első felét vizsgálja, s úgy látja, hogy a társadalmi és politikai fejlődésnek megfelelően a király és a mágnások művészeti téren is vetélkedtek egymással, a mágnások igyekeztek mindenben utánozni az udvar művészetpártoló tevékenységét, maguk is építkeztek, kastélyaikat megerősítették, de ezek már nem voltak várak, mert senki sem számított arra, hogy reguláris hadsereg behatolhat Lengyelország területére. Ez a művészetpártolás a politikai harcokat szolgálta. A főpapok is támogatták a művészeteket, és a városi patriciátus is, amely főképp építkezett. Dél-Lengyelországban az inkább horizontális háztípus vált uralkodóvá északi területeken a flamand eredetű verti.